Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-42

|2g 42. országos ülés 1892- április 30.án, szómbatoiu a conservativ embereket is rebelliseknek tartották, akkor is találkoztunk a kétfejű sasnak olyan kiadásával, a melynek gyomrában benne volt a magyar czímer. Nagyon jól emlékszem arra az időre, t. ház, midőn 1867-ben Deák Ferencz a jogfolytonosság alapjára állva, erélyesen visszautasította azt az opportunitást, a melyet Bartal György előhozott és melyet akkor még az egész nemzet lepudeált. Ez az opportunitas az önök politikája a legfekete-sárgább értelemben. Ha tekintetbe veszszük azt a 25 éves kormányzást, a melyet szintén az önök kormányának lehet nevezni, mert hiszen csak a személyben történik változás a szerint, a mint az illető az udvar előtt kedves vagy nem kedves — engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy ez nem fejlesztette nemzeti értelemben az ország ügyeit s nem szerzett vissza nemzeti jogokat, hanem a létezőket mindig íehtdta, a mivel a nemzeti önállóságnak csak kárára volt. (Úgy tan! a szélső baloldalon.) A felirati javaslat eeclatans példája volt annak, hogy még a sarkalatos törvényeket is akkép igyekszenek magyarázni, a mely in agya rázatot annak legalább 10—12 évvel ezelőtt a túlsó oldalon levő párt sem mert volna adni ; sőt egyik kiváló párttagjuk, a ki a volt kormányt is vezette, olyan nyilatkozatot tett, olyan eoncessiokat engedett Ausztriának s olyan jogot imputált neki, hogy tőle is függ az 1867-diki alapnak megváltoztatása. Ilyen nyilatkozatot talán a volt ministerelnök úr sem mert volna tenni, pedig ő hatalmas egyéniség volt, mert generális vala, a ki katonaságot vezetett, legalább a párt, a mely őt támogatta, ezt maga is dicsekedve említette. Daczára annak a tiszteletnek és becsülésnek, a melylyel a közgazdaságot és a financiak.tt vezető szakférfiak iránt viseltetem, vannak uémely hazafiúi aggodalmaim közgazdaságunkat és financiális helyzetünket illetőleg. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok szakvéleményt mondani. Sem financiális, sem közgazdasági, sem vasúti kérdésekben szakember nem vagyok. De 22 év óta gazdálkodom és azóta figyelemmel kísérem az ország közgazdasági és financiális viszonyait s így az a meggyőződésem, hogy itt az ideje az önálló magyar bank felállításának. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha végignézünk azokon az óriási alkotásokon, a melyeket 25 év óta az egymást követő kormányok létrehoztak és ha látjuk azt, hogy ezek mily óriási pénzáldozatokkal hozattak létre, akkor nem lehet tagadni, hogy Magyarország, ha mint ríj állam talán hibázott is és itt-ott nagyobb költségekkel építetett, de utóvégre is oly vasúthálózatot hozott létre, a mely büszkeségünk. Ha pedig azon remek épületeket látjuk, melyekben a ministeriumok és az állami hivatalok elhelyezve vannak, igazán el kell ismerni, hogy óriási a haladás. De ha azt tudjuk, hogy ez jóformán mind idegen pénzzel van létrehozva, hogy mindezekért adósok vagyunk s ha figyelemmel kísérjük itt és künn a közéletben, hogy mily óriási pénzösszeg van jelzálog és váltó alapján az országban elhelyezve és hogy ez nagyobb részt idegen pénz, a melyért az ország és egyesek óriási kamatkötelezettséget vállaltak, minek következtében a kamat az országból kifelé vergál, mert a czímletek jobbára nincsenek magyar kézen: látni fogjuk, hogy a mi pénzintézeteink élén nincs egy igazán olyan magyar intézet, a melyre a magyar kormánynak határozott befolyása volna. Ez pedig, t. ház, mindenesetre aggasztólag hat, mert aggasztó,hailyen eladósodott országban a bankok mindenképen felemelik a földre és ingatlanra adott hitelt és úgyszólván elárasztották az ilyen jelzáloghitellel az országot, ha maguk a bankintézetek földbirtokot vesznek és azt apró parcellákban hosszú határidőre szóló törlesztés mellett eladják egyes embereknek. Nem akarok mindent rossz színben feltüntetni, de tegyük fel, hogy jön egy pár rossz év, hogy a gabona ára nagyon csökken; tegyük fel, hogy a pénzpiaczon szerencsétlen consteílatio fog beállani : mi az osztrák-magyar bank által mindenesetre a bécsi nagy tőkepénzesek befolyása alá kerülünk, a kik azt fel fogják használni. Égy önálló bankot, mely hiteligényeinket ez óriási vállalkozások mellett is képes legyen kielégíteni, annál szükségesebbnek tartok, mert állami költségvetésünk nagy mértékben függ a jó terméstől. Ha nálunk is bekövetkeznék oly szerencsétlenség, mint tavaly Oroszországban, ha inség keletkeznék: méltóztassék elgondolni, hogy csak a vasutaknál mily óriásikig csökkennének a bevételek A közönség, nem levén pénze, a szeszes italokat sem fogyasztaná oly nagy mértékben és ez csökkentené a regalejövedelmet. Ha az állam jövedelmei így megcsappannának, hogy birna segíteni az állam a nagy közönségen'? Midőn mi gyakorlati gazdák, számokkal ki birjuk matatni, hogy a földbirtok nem fogja meghozni azt a percentuatiot, mely arányban volna a bankok s az állam kamutlábjával; én azt hiszem, hogy ha bankügyeinket oem fogjuk önállósítani: akkor ily szerencsétlen eor.stellatiok esetében az előálló bajok teljes financiális függőségünket fogják eredményezni Bécstől. Van még egy szerény észrevételem a Eadetzky-szobor ügyében. (Halljuk!) Ragályi Lajos t. képviselőtársam azt mondta tegnap, hogy ő ott volt Aradon, e pártról pedig sokan nem voltak ott. Erre csak azt mondom, hogy a kik e