Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-41

420 **• *rs«4?«s nies isws Ragályi Lajos: T. ház! Bocsánatot kérek, hogy személyes kérdésben már másodízben vagyok kénytelen igénybe venni a t. ház türelmét. (Bálijuk!) Nem tenném ezt, t. ház, ha Horánszky t. képviselőtársunk beszédében nem volna egy kijelentés, melyet nagy sajnálatomra a körülöttem levő zaj miatt első felszólalásomat megelőzőleg nem hallottam, de a melyet jellembe vágónak tartok s így kötelességem azt már ezúttal visszautasítani, nehogy a t. ház tagjai közül bárki csak egy napig is azon benyomás alatt legyen, hogy rólam hasonló dolgok feltételezhetők. (Halljuk,f Halljuk!) Barátaim által figyelmeztetve Horánszky t. képviselőtársunk beszédének ezen részére, felmentem a gyorsírói hivatalba s ott láttam azt, hogy ő úgy nyilatkozott, hogy én a választások előtt egy bizonyos egyénnel, a kit ő nem nevezett meg, arról beszélgettem volna, hogy én nem tudom, milyen párti programmal lépjek fel és ő nekem azt a tanácsot adta volna, lépjek fel ellenzéki programmal, a mire én azt válaszoltam, hogy azt nem teszem, mert akkor az a bizonyos nagybátyám azt a bizonyos összeget nekem rendelkezésemre nem bocsátja. Ez az állítás, t. képviselőház, az első betűtől az utolsóig teljesen valótlan:. Én csak azon t. képviselőtársaimra hivatkozhatom — hiszen vannak ilyenek, nem is egy-kettő — a kik multamat ismerik, a kik tudják, hogy én rólam ilyen eljárás egyáltalán fel sem tételezhető (Élénk helyeslés jobb felől.) és hivatkozhatom, t. ház, azon csekély jelentőség*, de mégis nyilvános szereplésre, a melyet lakóhelyemen viszek, a hol, a mióta csak ott lakom, mint a kormánypárt egyik vezér embere voltam ismeretes, úgy, hogy egyáltalán lehetetlen rólam feltenni azt, hogy ha fellépek, csak egy perczig is gondolkozzam a felett, mily programmal lépjek föl,— utána fogok járni ennek a vádnak, de ez az én privát dolgom — felhívom azonban a t. ház figyelmét még csak arra az egy körülményre, hogy ennek a vádnak a képtelenségét kellő világításba helyezi már maga az a tény, hogy épen az a nagybátyám, a kit annyiszor emlegetnek, maga is igen erős ellenzéki férfiú és óhajtotta volna is, hogy ellenzéki programmal lépjek fel, de azért nem követelte, mert tudta, hogy ez elvemmel és multammal ellenkezik. És Horánszky Nándor t. képviselőtársamnak, ha nem tudná, megmondom, hogy ki e« a nagybátyám és kérdezze meg ezt a nagybátyámat, hogy az első szótól az utolsóig nem igaz-e az, a mit mondottam. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ezt kívántam kijelenteni. Horánszky Nándor: T. képviselőház! Arra nézve, hogy az előttem szólott t. képviselő úrnak nagybátyja politikailag miként vélekedik, arra nézve énnekem véleményem nem volt, ma sincsen, sőt ellenkezőleg, miután a t. képviselő úr • április 29.én, pénteken. mondotta, elhiszem neki, hogy az illető úrnak politikai véleménye az, hogy ő nem tartozik a kormánypárthoz; miután azonban at.képviselő úr valótlanoknak jelentette ki azokat, a miket én mondottam, azon felhatalmazásnál fogva, melylyel már akkor bírtam, midőn felszólaltam, az esetről magáról pedig már a választások alkalmával, mikor az megtörtént, hallottam, mert nekem épen a czélból mondatott el, hogy e kerületről a végrehajtó bizottság gondoskodjék, ismétlem, azon felhatalmazásnál fogva, a melylyel bírok, kijelentem, hogy t. barátom, Linder képviselő úr volt az, a kivel találkozott a Pannónia előtt és a ki a kijelentésre felhatalmazott. (Zaj.) Linder György : Horánszky Nándor t. képviselőtársam első ízben, midőn felszólalt, bestédét oly hangon mondotta, hogy mindenki megérthette, már akkor is . . . Ragályi Lajos: Talán nem is hiszi el, hogy nem hallottam'? (Zaj.) Linder György: .. . már akkor is — őszintén megvallom — vártam, hogy a beszédnek arra a részére reflectálni fog a t. képviselő úr, mely személyi természetű, mely mandátumára s kerületére vonatkozik és hogy akkor ezt nem tette meg, azon'csodálkoztam. Most megtette, és engedje meg a t. ház, hogy azzal az őszinteséggel, a melylyel a képviselő úr nekem akkor elmondotta saját véleményét, azzal az őszinteséggel én is elmondjam azt a párbeszédet, mely köztünk a Pannónia szálló előtt lefolyt. (Halljuk! Halljuk! a bál- és szélsőbalon.) Egyről biztosíthatom a t. képviselő urat és ezt tartozom a t. ház előtt is felemlíteni. (Felkiáltások a jobboldalon: Személyes ügy! Nem tartozik ide! Félkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Nagyon is ide való! Halljuk! Halljuk!) Ha a t. túloldal azon véleményben van, hogy a mit mondandó vagyok, nem ide való és a képviselő úr elismeri, hogy köztünk politikai beszélgetés folyt oly értelemben, mint azt Horánszky Nándor t. képviselőtársam már felemlítette, akkor tekintet nélkül arra, hogy mit beszéltünk, még szívesen elhallgatok. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) De azt nem fogadhatom el, hogy a t. képviselő úr egyszerűen repudeálja az egész dolgot s engem ágy állítson oda, mintha valótlan dolgot mondottam volna" el t. barátomnak. (Nagy zaj a jobboldalon.) Ragályi Lajos: Ha ezt mondotta, akkor valótlant mondott. (Nagy zaj.) Linder György: Én a választások előtt találkoztam a t. képviselő úrral a Pannónia szálló előtt és a mit nekem ott mondott, azt politikai pártkörünkben, nem mint unicumot, mert engedje meg a t. képviselő úr, vannak többen is a túldalon. . . (Nagy zaj a jobboldalon.) Engedjék legalább meg, hogy elmondj fim ....