Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-41

41. arsBágos M8s 1892. április 29-én, péntelicn,' 45jj (Nagy zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a balés szélső baloldalon.) . . . mert tudjuk egyikrőlmásikról, íiogy bizonyos jó véleménynyel, jó hangulattal van a nemzeti párt és annak vezére iránt. . . . (Úgy van! Úgy van! johb felöl.) mondom, közvetlenül a választások előtt elmondottam a párbeszédet nevének említése nélkül pártkörű*nkben, hogy találkoztam a t. képviselő úrral s beszélve vele, ő azt kérdezte tőlem, hol fogok fellépni? Emlékezni fog rá a képviselő itr, én azt mondottam : »Nekem még nincs kerületem.« Erre ő ezt mondotta: »Nekem sincs még, én is keresek.« Erre így szólottam én hozzá: »Legyen szerencsénk, én bemutatom pártunk vezérének és-fog kerületet kapni.« Erre azt mondotta a t., képviselő úr, hogy ő igen nagy tisztelője vezéremnek és mindig az is volt. Hozzátette azt is (Nagy zaj a jobboldalon.) — és erre nagy súlyt fektetek, t. ház — hogy ő nem kormánypárti. Helytelenítette (Ragályi Lajos tagadólag int.) — majd visszaidézem emlékezetébe t. képviselőtársamnak — (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor: Azután tessék beszélni! Linder György: .... helytelenítette a ministerelnök úr magatartását, a melyet a közigazgatási reform tárgyalása alkalmával e párttal szemben tanúsított (Nagy zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) és azt mondta a többi között a t. képviselő úr, nem érti, hogy egy oly férfiú, mint gr. Apponyi Albert, még ma sincs kormányon (Élénk derültség a baloldalon.) és ő alig várja az időt, hogy gr. Apponyi Albert kormányra jusson; hanem nagyon sajnálja, hogy nemzeti párti programmal föl nem léphet, mert a mint tudni való, a választás pénzbe kerül. (Élénk derültség a baloldalon.) Én erre azt mondottam neki: természetes, hogy pénzbe kerül, (Hosszantartó zaj a jobboldalon.) A képviselő úr azt is mondotta, hogy saját megyéjében kerületet nem kaphat, mert olyanok a viszonyok, hogy ott nem reflectálbat kerületre. Hozzáteszem, hogy a t. képviselő úr — pedig emlékezetem nem szokott, különösen ily dolgokban, csalni — tanácsomat is kikérte, hogy mitévő legyen? (Derültség jobb felől. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Én azt mondtam neki, hogv ha kormánypárti programmal akar fellépni, forduljon Podmaniczky Frigyes báróhoz, mint a szabadelvűpárt elnökéhez és ha felemlíti azt a nyomós érvét, hogy pénze van — mert én nem tehetek róla, nekem fogalmam sincs arról, ki az a nagybácsi, de akkor egy nagybácsiról szólt és képviselőtársam meg is nevezte az összeget, 10—15 ezer forintot — akkor a szabadelvű párt mélyen t. elnökének lesz gondja arra, hogy erkölcsi támogatásban részesüljön és kerületet kapjon. A választási harez alatt láttam, hogy t. képviselőtársam kerületet kapott és meg is választatott ott, a hol ezt nem is remélte. Mert nagyon jól tudja ő is, hogy Sopronmegye nagybaromi kerületében ő sohasem járt, ott őt és politikai múltját úgyszólván senki sem ismerte és hogy ott megválasztatott, azt a szabadelvű párt ajánlatának és azon nagybácsi befolyásának köszöni, a kit előttem felemlített. (Nagy zaj jobb felől.) Ragályi Lajos: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) HOJTV ebben az utczai beszélgetést tárgyazó kérdésben kettőnk közül, mintán tanúkra egyikünk sem hivatkozhatik, csak nekem lehet igazam, (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl) azt Linder György úrnak ezen felszólalása, azt hiszem, tökéletesen beigazolta. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl. Ellenmondások a baloldalon.) Mert méltóztassanak visszaemlékezni az ő beszédére, ő az én beszédemet, a melyre igen tisztán vél visszaemlékezni, olyformán mondja el, hogy abban egy igen nagy ellentmondás van. Azt állította, hogy mikor nekem azt mondta, hogy be fog mutatni a nemzeti párt elnökének, vagy végrehajtó bizottságának: akkor azt mondtam volna, hogy ámbár én nem vagyok kormánypárti, de mert pénzem nincs, mérsékelt ellenzéki programmal nem léphetek fei. (Hosszantartó zaj és ellenmondások a szélső baloldalon; Azt mondta, hogy van!) Ha úgy volna, a mint a t. képviselő urak közül egynéhányan mondják, hogy azért nem léphetek fel ellenzéki programmal, mert pénzem van, ez óriási absurdum volna; tehát úgy mondta, a mint tisztán hallottam, hogy nem léphetek fel ellenzéki programmal, mert pénz nem áll rendelkezésemre. Azt mondta ezután, hogy én azt mondtam neki, van 12.000 forintom s erre azt tanácsolta, forduljak Podmanitzky úrhoz, mert annak megmondhatom, hogy pénz áll rendelkezésemre. Ez aztán jellemző arra, hogy kettőnk közül kinek van igaza. (Nagy zaj és ellenmondás a szélső baloldalon. Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Fentartom állításomat, nemcsak azért, mert az az ellenmondás foglaltatik a beszédben, hanem azért is, mert valósága absurdum, hogy egy ember, a ki exponált kormánypárti vezéri állást foglal el, a maga kerületében egy idegen ember előtt oda nyilatkozzék, hogy nem kormánypárti, hanem ellenzéki. Ennek következtében újra kinyilatkoztatom, hogy ez a vád, a mely ellen tiltakoztam, az első betűjétől az utolsóig rágalom. (Élénk helyeslés jobb felöl. Hosszantartó zaj a balés szélső baloldalon.) Linder György: T. ház! A nagy zajtól nem hallottam előttem szóló t. képviselőtársam szavait s különösen utolsó szavait nem értettem. Környezetem azonban azt mondja, hogy azzal fejezte volna be beszédét, hogy a mit én mond-