Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-41

ií. országos ülés 1892. április 2»»én, pénteken. 407 Ugron Gábor: Nem vádol, hanem bizonyít ! Ragályi Lajos: T. képviselőház! Objectiv-e a tárgyalás, midőn egyik vezérszónoka a háznak e pártot jónak látja sűrített levegővel telt lapdához hasonlítani, mely annál nagyobbat ugrik, minél jobban földhöz vágják? . . Ugron Gábor: Hiszen igaz! Én mondtam. Ragályi Lajos: Én t. képviselőtársammal, kinek az enyémet sokkal meghaladó szellemi képességét készséggel elismerem, a hasonlatok terén versenyre szállni nem akarok, de talán szabad ennek a rólunk csinált szellemes hasonlatnak, lehet, hogy nem méltó pendantjaként azzal a másik hasonlattal felelnem , . . (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Meszlény Lajos: Jó legyen ám, azt mondom! (Derültség.) Ragályi Lajos: . . . hogy az ellenzék támadásai akkor inkább ritkított levegővel telt íuftballonokhoz hasonlók, melyeket ide-oda dob a parlamenti gyűlölség, a pártgyűlölség fékezhetetlen szele. (Igás! Vgy van! a jobboldalon.) Mert csak úgy magyarázható meg, t. ház, hogy e párt az országgyűlés többségét egyszer azzal vádolja, hogy eladta magát rongy pénzért az ország ellenségeinek, másszor azzal vádolja, hogy nem áll erkölcsi alapon, inert a corruptioval szövetkezik és mert a többséget csak a hivatalnoki erőszaknak köszönheti. (Felkiáltások bal felöl: Ez igaz!) Hát, hogy a honeladás vádjára eddig senki nem reflectált, azt egészen természetesnek találom, mert hisz mindenki meg van győződve arról, hogy Magyarországon ma alig képzelhető capacitatiora általában képes ember, a ki feltenné, ha bárki ül is itt a kormányszékeken, hogy az tudjon magának oly többséget alakítani, mely segítené abban, hogy eladja az országot. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Mozgás bal felől.) De az a másik vád, t. ház, hogy a többség nem a nemzet szabad akaratnyilvánításának kifolyása, hogy mi többségünket csak a hivatali erőszaknak köszönhetjük, (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) ez a vád él, ez a vád, mely ismételten megjelen előttünk, mindig igen soványan jelenik ugyan meg, mert való tényekkel nem táplálkozva, csak általánosságok sovány kosztján kénytelen élni és felhozatik minden egyes alkalommal, a nélkül, hogy bizonyíttatnék egyetlenegy alkalommal is, kivéve egy esetet, mert én csak egyetlenegy beszédre tudok visszaemlékezni, mely ezekkel a visszaélésekkel részletesen foglalkozott s a melynek czélja az lett volna, hogy a visszaéléseket, melyeket annyira felpanaszolnak, általánosságban és részletekben bizonyítani megkísértse. Ez Horánszky Nándor t. képviselőtársam beszéde, melyről ő előre hirdette, hogy nagy leleplezéseket fog tartalmazni és melyről a nemzeti párt hivatalos közlönye már előre tudni vélte, hogy a kormánypárt ettől a beszédtől rettenetesen fél. (Zaj bal felől. Halljuk! Halljuk!) T. ház! Ha a kormánypártnak csakugyan nagyon sok félni valója volna, akkor azon apparátus után, melylyel ez a vád megindult, e beszédtől csakugyan félhettünk volna, mert jól méltóztatnak emlékezni, hogy még a választási eljárás folyama alatt, a nemzeti párt végrehajtó bizottsága egy nagy fehívást bocsátott ki, mely közöltetett az összes napi lapokban és gondolom megküldetett a vidékre is, melyben a nemzeti párt összes elvbarátait felkérte, hogy bármiféle hivatali visszaéléseket, melyekről bármi módon tudomást szerez, a nemzeti párt központi végrehajtó bizottságának felhasználhatás végett jelentse be. Hát a ki ismeri a választási mozgalmakat, a ki ismeri azt a szenvedélyességét, melyet a választási mozgalmak még a legkomolyabb, a leghiggadtabb emberekben is rendszerint fel szoktak kelteni és a ki ennek folytán nem huny szemet azon való tény előtt, hogy ilyenkor mindenki mindent, a mi a választási dolgokkal összefügg, a pártszenvedély nagyító szemüvegén néz : az egészen el volt készülve arra, hogy e felhívás eredményeképen százával fognak a jelentések a nemzeti párt végrehajtó bizottságához beérkezni. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl. Élénk felkiáltások bal felöl: Van is! Zaj.) Horánszky Nándor: Tízezer flóressel vette meg a kerületét! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ragályi Lajos: El lehetett erre készülve, t, ház, nem mintha a visszaélések százával fordultak volna elő, (Élénk felkiáltások balfelöl : Ezrivel!) hanem azért, mert ilyenkor a politikai szenvedélyesség valónak fogad minden olyan hírt, a mely semmiből csak terjedtében vált nagygyá. (Úgy vau! Úgy van! jobb felöl.) És igen természetes volt, hogy azok a vidéki végrehajtó pártbizottságok, a melyek a nemzeti párt központi végrehajtóbizottságával állandó összeköttetésben állván, a mint az újságokból látjuk, folyton azt híresztelték, hogy jelöltjük győzelme bizonyos, már csak ezen központi végrehajtó bizottság előtt való restelkedésből is iparkodtak a kormánypárt óriási erőszakoskodásaival takargatni egyéni gyöngeségeiket. (Élénk helyeslés jobb felöl.) És ime: mi történt, t. ház ? Horánszky t. képviselőtársunk nagy apparátussal megindult beszédében felhoz, — megolvastam — 14, mondd tizennégy választókerületre vonatkozó visszaélést. (Felkiáltások bal felöl. Több is volt!) A beszédben csak 14 volt és ez már magában véve jelentéktelen szám. (Mlenmondások bal felől. Úgy van! a jobboldalon.) Jelentéktelen legalább szem-