Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-41
m *l. országos ülés 1892. április 29-én, pénteken. ben azokkal az.előre hirdetett állításokkal. De | ezek a visszaélések még ebben a 14 kerületben is milyenek voltak, a midőn Horánszky Nándor t. képviselő úr beszédéből kitünőleg abban culminálnak, hogy azok a borzasztó pressiót gyakorló hivatalnokok a néppel a korteskedés folyama alatt nyájaskodtak. (Derültség a jobboldalon.) Ez, t. ház, mindenesetre oly hallatlanul botrányos dolog, hogy meglehet, ha a t. nemzeti párt valaha kormányra jut, az oly kormánypárti hivatalnokot, a ki a kormánypárt chance-ainak emelése érdekében a választói, közönséggel nyájaskodik, el fogja csapni, de ma, a mi viszonyaink között, senki sem állíthatja, hogy a uyájaskodás hivatalos hatalommal való visszaélés. (Élénk derültség jobb felől.) Azt méltóztatnak talán gondolni, t. ház, hogy ha valóságos hivatali hatalommal való visszaélések, hivatali erőszakoskodások fordultak volna elő, akkor azt a t. ellenzék nem iparkodott volna a maga javára kihasználni? (Élénk helyeslés jobb felöl). Iparkodott volna azokat a hivatalos hatalommal visszaélő hivatalnokokat nemcsak a szégyenpadra állítani, hanem még a vádlottak padjára is ültetni. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a baloldalon,) hogy ez által mindig általánosságban hangsulyoztatott érvelések mellett legalább némi konkrét adatot, némi bizonyítékot az ország színe előtt felhozni és feltárni képesek legyenek. (Helyeslés jobb felöl). Balogh János: Több is kell ? (Nagy mozgás és a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Ragályi Lajos: Mindez nem történt, tehát bizonyítottnak kell fogadni azt, hogy ezek a választási visszaélések sem voltak olyan mérvűek, mint a minőknek azokat a t. ellenzék hirdette. (Fölkiáltások bal felöl. Nagyobbak vohak !) Mert eltekintve Horánszky t. képviselőtársunk beszédétől, a többi szónokok részéről legalább én csak egyetlenegy concrét vádat hallottam felemlíteni és az az, hogy a választói névjegyzékek a korteskedések folyama alatt nem adattak ki mindenütt. Megengedem, hogy ez nagy rendellenesség, de hiszen épen e napokban a t. ház előtt bemutattatott, hogy viszont oly vármegyékben, a hol a vármegyei tisztikar ellenzéki, olyanokban a kormánypárti jelölteknek nem adattak ki a névjegyzékek. (Ellenmonäásolí a szélsőbalon. Zaj jobb felöl. Felkiáltások a szélső balról : concrét esetet!) Polónyi Géza: Beszéljen az Esterházy erdőkröl! (Zaj jobb felöl. Halljuk! Halljuk!) Ragályi Lajos: Marad tehát a hivatalnoki egyéni befolyásnak a kormánypárt érdekében való felhasználása. E tekintetben mindenekelőtt bátor vagyok azon nézetemnek adni kifejezést, hogyha a hivatalnokok magánbefolyásukat úgy használják fel, hogy azoknak, a kik velük jól vannak, a kormánypárt jelöltjét megválasztásra ajánlják, vagy élnek azon jogokkal, a melyeket a hivatalnokoktól senki elvenni nem akar és a melyeket még a közigazgatási javaslat is, a mely a t. ellenzék közreműködésével ment keresztül a bizottsági tárgyaláson, a hivatalnokoknak meghagy: ez magában véve még semmi jogtalanságot nem képez. (Helyeslés jobb felöl.) Hogy pedig a hivatalnok; ha neki különben, mint magánembernek, a kerületben befolyása nincs, nem képes oly óriási pressiot kifejteni, a melyből alapos következtetést lehetne vonni a nemzeti akaratnyilvánulás meghamisítására, azt nézetem szerint épen egy nemzeti párti képviselő úrnak, Melczer Gréza képviselőtársamnak felszólalása igazolta e házban, a ki arra hivatkozott, hogy az a t. szolgabíró úr, a ki az ő jelöltsége érdekében még nyomtatott placátokat is bocsátott ki, a ki tehát bizonyára minden erejét arra fordította, a pressionak minden nemét arra használta fel, hogy azt az ügyet, a mely az ő nevével most már szoros kapcsolatba hozatott, diadalra juttassa, ez a t. szolgabíró úr is abban a községben, a melyben Melczer t. képviselőtársam állítása szerint korteskedési működését concentrálta, nemcsak a szavazatok egyhangúságát, de a többséget sem tudta saját jelöltje mellett összehozni. A hol tehát a hivatalnokok a kormánj^párt jelöltjét támogatván, nagy többségeket producálnak, ez bizonyára azért történik, mert ott különben is kormánypárti hangulat uralkodik. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) És ez igen természetes, t. ház, mert a hivatalnokok tekintélyének az a rongálása, a mely e házban csak a főispáni tekintély rovására tízetik, még sokkal eoncretebb alakot ölt a vidéken, a választások folyama alatt, mert ott is akadnak vezérek, ott is akadnak a vidéki végrehajtó bizottságoknak tagjai, a kik azt a népet, midőn a szolgabíró rájuk hatni akar, figyelmeztetik, hogy ne hallgassanak rá és azt mondják, hogy hiszen a ti zsebetekből fizetik a szolgabírót, a ki csak azért korteskedik, mert alispán akar lenni. A megyebizottsági tagsággal bírókat pedig figyelmeztetik, hogy mit hallgatnak a szolgabíróra, a mikor úgy is nekik köszönheti megválasztását, minélfogva a szolgabíró az ő kenyerükből él. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon. ügy van ! ügy van ! Halljuk! jobb felöl.) Ezeket csak azért hozom fel, hogy kimutassam, hogy azok ellen a befolyások ellen, melyeket önök szerint a hivatalnokok a kerületben gyakorolhatnak, eszközök az ellenzéknek is állanak rendelkezésére, mely azokat fel is használja. (Mozgás bal felől. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Ezzel beigazoltnak látom azt, hogy az a nagyon panaszolt hivatalnoki erőszak tulajdonképen nem