Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-25

25. országos ülés 1892. márczius 31 én, csütörtökön. 3b gyűlés mivnkáikodási képességét. (Igaz! Ugy van! a bál- és szélső baloldalon.) De legsúlyosabb beszámítás alá esik akkor, ha — a mint többször ismételtetett, de amit elég gyakran ismételni nem lehet, mert viselje kiki teltének felelősségét és következményeit — a kormány határozott és ünnepélyes ígéretének indokolatlan megszegését látjuk, — unnak az ígéretnek, hogy a kormány kötelezte magát arra, hogy a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot a mennyire tőle függ, még azon országgyűlésen a ház által végig tárgyaltatja. Gr. Károlyi Gábor: A mit eddig ígértek, sohasem tartották meg! (Igaz! Ügy van! Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Kérek csendet! Gr. Apponyi Albert: T. ház! A parlamentárisul us szokásaival való összefüggés czímén ezen a helyen akarok visszatérni a tegnapi ülésnek végén előfordult incidensre ; (Halljuk! Halljuk!) arra az incidensre, a melyet Horánszky Nándor t. barátom interpellatio alakjában hozott a ház elé. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Én úgy érzem, sine ira et studio beszélek a dologról s óhajtom, hogy elfogulatlanul méltányolj'ák indokaimat és felfogásaimat — hogy az a kérdés, a melyet Horánszky Nándor t. barátom tegnap interpellatio alakjában felvetett, az ugyancsak a tegnapi napon arra adott válaszszal, semmi irányban sem nyert kielégítő elintézést. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. barátom indokolta, hogy miért tartotta ama német hírlap közleményét eléggé fontosnak arra, hogy azt itt e házban felszólalásnak és kérdésnek tárgyává tegye. Szerintem egészen helyesen. És ha vannak, a kik ez irányban másként vélekednek, azoknak bátor vagyok csak azt figyelmükbe ajánlani, hogy mikor a politika terén működő egyének és ez által egész közéletünk reputatiojáról van szó, a túlérzékenység mindenesetre kisebb hiba, mint a szükséges érzékenység mellőzése; (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) s csak azt tehetem hozzá, bár ha minden vád és gyanúsítás, minden ily irányú mozzanat, hasonló nyilvánossággal és hasonló nyíltsággal tárgyaltatott volna és tárgyaltassék. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) De, t. ház, legyen ez bármikép, bármint vélekedjék erről bárki, ma a dolog már nincs ezen első stádiumban; mert a kérdés feltétetett, még pedig oly praecisioval, mely az előle való kitérést lehetetlenné teszi és e kérdés választ is nyert. A ministerelnök úr nem elégedett meg azzal, hogy a Horánszky t. barátom által felvetett kérdések elsejére válaszolt volna, tudniillik abban az irányban, hogy a sajtóiroda az illető czikkel semmi összeköttetésben nincsen . . . Gr. Károlyi Gábor: Az sem áll! Gr. Apponyi Albert: . . . de belement a második kérdésbe is, abba, a mely a dolog érdemére vonatkozik, abba a kérdésbe, a mely az összkormányhoz volt intézve s mely úgy hangzott, hogy fordult-e elő csakugyan oly tény, a melyben Horváth Gyula t. képviselőtársunk a kormány részéről igazolatlan kedvezményt nyert volna magánügyekben. És erre a kérdésre a ministerelnök úr akkép válaszolt, hogy az ő részéről sem pénzügyministeri, sem későbbi állásában Horváth Gyula t. barátom ily kedvezményt nem nyert. Horánszky t. képviselőtársunk rögtön figyelmeztetett arra, hogy ez a válasz csonka, mert hisz a kormányzat minden ágában fordulhatnak elő a hívatolt hírlapi közleményben említett hasonló visszaélések s azért intézte ő kérdését a ministerelnök útján az összministeriumhoz: a ministerelnök ixr azonban Horánszky barátom második felszólalása után minden további felvilágosítást megtagadott. Ez az, a miről én azt mondom: (Halljuk! Halljuk!) a kérdésnek ilyen elintézése semmikép kielégítőnek nem nevezhető és el nem fogadható. Ha a t. ministerelnök úr válaszában csupán az első kérdésre szorítkozott és azt mondotta volna, hogy ama hírlapi közleményt egyáltalában nem tartja indoknak arra, hogy az a képviselőházban nyilatkozatoknak alkalmául szolgáljon és ennél egy lépéssel sem ment voln > tovább, nem osztoztam volna felfogásában s nem tartottam volna helyesnek a választ, de a dolog ilyetén elintézését talán mégis elfogadhatónak találtam volna. A t. ministerelnök úr azonban ezt az álláspontot elhagyta és a maga személyét illetőleg, az általa viselt kormányzati állásokat illetőleg érdemlegesen válaszolt; ez által tehát azt a terrénumot elhagyta, hogy ama hírlapi közlemény nem érdemes arra, hogy itt az ügy, az abban a közleményben felvetett kérdés és vád érdemileg tárgyaltassék ; s miután ezt elhagyta, válaszában tisztán arra aressortra szorítkozott, melyet azelőtt kezelt és melyet most kezel. Ez által indirecte a többi kormányzati ágak összeségére nézve — megengedem, nem szándékosan, de ép azért hozom fel az ügyet, hogy legyen meg a rectificatio — a melyekben hasonló visszaélések igenis képzelhetők és előfordulhatnak, homályt hagyott, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) oly homályt hagyott, a mely homály sem érdekelt t. képviselőtársunk személyévei szemben fenn nem maradhat, sem szerintem a parlament és kormányzat reputatioja érdekében fenn nem maradhat. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Es ne hogy félreértés legyen, t. képviselőház, nem abból a szempontból insistáíok és kívánom én, hogy legyen hát meg a teljes világosság, mintha, nekem vagy annak a pártnak, a melyhez Horváth Gyula t. képviselőtársam tartozik, ilyen