Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-25
36 25. országos flléb 18!>2, márcííus 31-én, esni BrtCkön. felvilágosításra szüksége volna, mintha mi bármi kételyt táplálnánk, mintha tni nem tudnók, hogy azok a vádak teljesen alaptalanok. De az ilyen kérdéseket, az ilyen természetű vádakat, ha egyszer felhozattak, La nyilvánosság elé kerültek, ha a ház elé kerültek, nem lehet az egymást ismerők személyes bizalmának szempontjából megítélni; hanem az egyéneket nem ismerő, a gyakran rosszakaratú nagyközönség szempontjából kell megítélni, a mely szempont szükségessé teszi azt, Hogy terjes, félreniagyarázhatatlan, minden kétértelműséget kizáró világosság legyen a kérdésben. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Az ilyen kérdésre tehát csak kétféle választ tartok helyesnek. Az egyik az, a mit én kizártnak tartok a jelen esetben, de csak a theoreticus teljesség szempontjából hozok fel, az egyik az volna: igenis X—Y képviselő ebben és ebben az esetben részesült jogosulatlan előnyökben; a másik pedig az, hogy ilyen állításra semmiféle adat fenn nem forog, semmiféle alap nincsen, hogy legjobb tudomásunk szerint X—Y képviselő semmiféle jogosiilatlan előnyben a kormány részéről nem részesült. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Az egyik vagy a másik, t. képviselőház: de én azt hiszem, t. kép viselőház, egyetérthetünk mindnyájan abban, mert ez mindnyájunk közös kincsének, közéletünk és parlamentünk reputatiojának a kérdése, talán első sorban (a jobboldal félé mutatva.) azon t. párté, — de ebbe nem bocsátkozom — mondom, abban egyetérthetünk mindnyájan, ha a kérdés egyszer fel vettetett, bármely homálynak a fenhagyása szigorúan kerülendő s a kérdés teljes, loyalis, minden kétértelműséget kizáró tisztázást igényel. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) T. képviselőház! Végezetül, hogy a kormány költségvetésével szemben elfoglalt álláspontom indokolását befejezzem, hivatkoznom kell azokra a nyilatkozatokra, a m-lyek a belügyi reformok terén történtek. És itt elég legyen felemlítenem, hogy a t. kormány, ámbár a trónbeszédben a szolgálati pragmatikára vonatkozó törvényjavaslatoknak benyújtása is meg van ígérve azokon felül, a melyeket ama híres két paragraphusos törvény tartalmaz, nem adott a vita folyamán felvilágosítást arra nézve: vájjon a fegyelmi eljárásra vonatkozó törvényt is az első sorozatú reformtörvényjavasl; tok közé számítja-e; nem adott felvilágosítástarra nézve, hogy ezt a törvényt milyen szellemben, milyen alapelvek szerint akarja megalkotni; nem adott felvilágosítást arra nézve, vájjon azokat a törvényjavaslatokat, melyeket nem elég egyszerre beadni, hogy a szabadságnak garantiái tényleg meg legyenek, de együttesen életbeléptetni kell, hogy azokat valóban együttesen szándékozik-e életbeléptetni, vagy külön-külön? Ha pedig a kormány ilyen nyilatkozatokra felhíva, azon súlyos kritikának hatása, alatt sem, a melynek e tekintetben ki volt téve, e részben határozott nyilatkozatokat nem tesz; ha a nyilatkozatok ezen kimaradását összehasonlítjuk az eddigi kezdeményezések hiányaival és hibáival: akkor lehetetlen más, mint kedvezőtlen elővéleménynyel lennünk a kormány által kilátásba helyezett belügyi reformok szellemére és irányára nézve. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mindent összefoglalva tehát így állunk: a költségvetésnek relatíve kedvező alakulása, önnönmagában véve örvendetes tény, de a kormány és az őt támogató párt iránti politikai bizalomnak alapját nem képezheti. A közjogi kérdések terén a felirati vita folyamán csupa kitérő válaszokat nyertünk, úgy, hogy a t. kormány álláspontját e tekintetben nem is ismerjük. A választási törvény revisioja, a választási szabadság és tisztaság megóvására szolgáló törvények előzetes megalkotása, az üdvös reformtevékenység ezen alfabetje merev visszautasításban részesült. (Úgy van! a baloldalon.) A belügyi reform szellemére nézve felvilágosítást nem kaptunk; a mi felvilágosítást a múlt és a kormány nyilatkozatai nyújtanak, az mind kedvezőtlen, mind helytelen irányzatot helyez kilátásba. így tehát- világos előttünk, hogy a jelenlegi kormánynak vezetése alatt nem jön létre annak a Magyarországnak kiépítése, a mely Magyarországnak képe előttünk lebeg, a mely az 1867-es alapon kifelé összes jogait és összes jogosult aspiratioit sértetlenül fentartsa; mely befelé oly szervezetet nyer, hogy a kormányhatalom legyen erős, de egyszersmind a joguralom biztosítva, polgárainak politikai és egyéni szabadsága minden tekintetben megvalósíttassák és ne legyen a holt betű sorsára kárhoztatva. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ily kormányzástól és ennek vezetése mellett a tör fényhozástól üdvös eredményeket nem várhatunk s ennek folytán nem tartottuk szükségesnek, sőt időpazarlásnak véltük volna a bizalmatlanság kifejezésével az appropriatio idejéig várni; hanem mindjárt az első alkalommal módot akarunk nyújtani a t. háznak arra, hogy oly kormány kezébe kerüljön az ország sorsának vezetése, a mely mindazokat a szempontokat, a melyeket felemlítettem, úgy kifelé, mint befelé irányuló reformtevékenységében szem előtt tartsa. Mindezek alapján bátor vagyok a t. háznak a következő határozati javaslatot elfogadásra ajánlani (olvassa): Határozati javaslat. »Tekintve azt, hogy a kormány a múlt országgyűlésnek feloszlatását szükség nélkül oly időben hozta a korona előtt javaslatba, mely a
