Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-25

34 2>. országos ülés 1892, márczins 31-én, cstltRrtflh'Mi. Us balról.) És e kívánalom, hogy a választások terén való bajok sanalása állíttassák előtérbe, nem önkényazerü, sőt az, a mi közéletünkből szükségszerűleg előálló követelmény. Más alkotmányos államok példája mutatja, különösen Angliáé, hol a parlatnentarismus a legkomolyabb, hogy a választási visszaélések ellen való küzdelemben folyton legiferálni kell. Mert minden törvény, mely ez irányban hozatik, addig jó, a míg új. Megtalálják aztán kijátszásának módját, és új törvényt kel! hozni a kijátszások ellen. Minálunk sok-sok éve, talán már másfél évtizede, hogy ezen a téren semmi sem történt. Már ez a körülmény magában is plausibilissé, prima facie valószínűvé teszi, hogy a reformra e tekintetben szükség van. A t. túloldal részéről gyönyörködtek annak ecsetelésében, annak állításában, hogy a választási visszaélések nem egy oldalúan a kormánypárt és a többség részéről történtek, hanem hogy azokban bűnösek vagyunk mindnyájan, hogy tehát az azokban való felelősségben osztozunk mindnyájan. Én ezt ma nem akarom controvertálni, ámbár megvallom, hogy a ministereinök úrnak e tekintetben az ő állításai szerint rendelkezésre álló bizonyítási anyagból az a darab, a a melyet a felirati vita végén felhozott, valami nagy bizonyító erővel nem bír, mert az abban foglalt minden állítást a legközelebb érdekeltek, — tehát azok, akik a felhozott concret eseteket ismerhették—rögtön megezáfolták. (Igás! ügy van! bal felöl.) Azt kell tehát feltennem, hogy a ministerelnök úr, ismét azon irántunk való szívességből, melynek folytán, a mint azt a felirati vita alatt hallottuk, csak a kormány elnézése és szíves jóindulata, által jutottunk a képviselőházba, (Derültség bal felől ) ugyanezt a. jóakaratot folytatva, a költségvetési vitában a rendelkezésre álló bizonyítékok közt ép a leggyengébbet választotta. (Élénk derültség bal felöl.) De, t. ház, legyen úgy, hogy választási visszaélések előfordulnak innen is onnan is, a ház minden oldaláról, — mit bizonyít ez? Ez legfeljebb védekezés lehet önök szempontjából a vád súlyának egyoldalúsága ellen, de csak egy argumentummal több azon követelmény mellett, hogy a választási visszaélések tövesttíl-gyökerestűl való kiirtásán erélyesen dolgozni kell. (Zajos helyeslés a bal- és szélső bal felöl.) Az a körülmény, hogy ások minden oldalon egyenlő mértékben fordulnak elő, a mely állítást én valónak és alaposnak el nem ismerhetem, de a mely felett ma nem vitatkozhatom, ha valónak bizonyulna is, csak nagyobb súlyt adna, csak sürgősebbé tenné azon reform eszközlését, a melyet mi kívánunk. (Zajos éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Ez t. ház, a parlamentarísmn? tulajdonképeni lényegének fentarlására, egészséges állapotba helyezésére az első lépé?. Én elfogadom azt, hogy a parlamentarismus egyik törvényét képezi a többség akaratának érvényesülése, de ez, hogy úgy fejezzem ki magamat, annak csak második törvénye. Az első és alaptörvénye az, hogy a képviselőház szabad választásoknak és így a nemzet valódi akaratának kifolyása legyen. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezt a primordialis első követelményt kell a meghamisítás minden veszélyével szemben annyira, a mennyire lehet, megóvni és megoltalmazni: és akkor legyenek megnyugtatva, a második követelmény megvalósulása önnönmagától fog bekövetkezni. {Igaz! Úgy van! bal felöl.) De, t. ház, a parlamentarismus valódi természetének megállapításáról lévén szó, nem tehetem azt, hogy én is csak néhány szóval vissza ne térjek az utolsó országygíílés feloszlatásának kérdésére, (Halljuk! Halljuk!) már csak abból a szempontból is, hogy én az akkor történteket is oly súlyos hibának tartom az alkotmányosság szelleme ellen, hogy ez is egy indok arra, hogy t. kormánynyal szemben a legmerevebb ellenzéki álláspontra helyezkedjem. (Élénk helyeslés bal felöl.) Helfy Ignácz t. barátom felvetette tegnap azt a kérdést, vájjon a múlt országgyűlés feloszlatása nem volt-e törvénytelen cselekedet? És hivatkozott az 1867: X. törvényezikkre. Én nem megyek odáig, hogy azt állítsam, hogy betű szerint törvénytelen volt; az 1867: X. törvényczikk ezélja és alapgondolata az, hogy sohase jöhessen az ország abba a helyzetbe, hogy meg nem szavazott adókat kelljen, vagy 1 ehessen behajtani ; és az is bizonyos, hogy a formai jogi hatály tekintetében az általános felhatalmazási törvény ugyanannyi legális hatalmat ad a kormány kezébe, mint az annak módja és rendje szerint megszavazott költségvetési törvény. De ez csak betű szerinti törvényességre, a budget-jognak tisztán formai oldalára vonatkozik; hanem az a rendszer, az az intézkedés, a melynek folytán kimutatható objectiv szükség nélkül, tisztán egy ! párt-manőver érdekében, {Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) az országot hónapokon át általános felhatalmazás alapján akarják kormányozni: ez a tény a budgetjog szellemével ellenkezik, az alkotmányosság szellemének kijátszása, oly kormányzati irányzatra mutat, mely az alkotmányosságot, a parlamentarismust csupán formalisticus oldaláról fogja fel s annak lényegével nincs megbarátkozva, vagy azzal épen hadi lábon is áll. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) És még súlyosabb beszámítás alá esik az országgyűlés feloszlatása által űzött pártmanőver, ha látjuk, hogy ezen feloszlatás nemhogy semmiféle objectiv czélnak meg nem felelt, hanem hogy a ház munkarendjét megzavarta, legalább egy évre kitérjedőleg megbénította az ország-