Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-40
tó. orsíágos Ölés 1892. éprlíis A8-A11, estttertők8tt. §Q 1 szünet, az ipari-gyári munkások segélyezéséről szóló törvény, az osztrák-magyar államvasút vonalának megváltása, a kereskedelmi szerződésekről és a tanítói nyugdíjról szóló törvény és végűi a Lloyd- és Adria-kérdések szabályozása. Mindezek oly ügyek, a melyeknek fontosságát elvitatni nem lehet. (Helyeslés jobb felöl.) Gr. Apponyi Albert képviselő úr felemlítette azt is, hogy a közigazgatás elvi kérdéseire nézve ma már megállapodott nézetek vannak úgy itt e házban, mint azon kívül. Ha erre hivatkozni lehet és azt gr. Apponyi képviselő úr is elismeri, akkor már ez is oly eredmény — mert hiszen egy évvel ezelőtt még senki sem állíthatta, hogy a közigazgatásra vonatkozó nézetek tisztázva vannak — a mely ha ezen idő alatt eléretett, semmi esetre sem kicsinyelhető. (Helyeslés jobb felöl. Derültség bal felöl.) T. ház ! Daczára annak, hogy csak tegnap estünk át a belügyi költségvetés vitáján, melyről pedig nem mondható, hogy hosszúra ne nyúlt volna a tekintetben, hogy a közigazgatási kérdések kellőleg és alaposan megvitattassanak: mégis gr. Apponyi Albert ma a belügyi köz igazgatás kérdéseit hozván elő, azokról úgy beszélt, mintha ezekre nézve a vita folyamán válasz nem adatott volna. Azt mondja, hogy a bácsmegyei visszaéléseket nem úgy kellett volna orvosolni, hogy tisztán csak a jegyzők bocsáttassanak el, hanem el kellett volna bocsátani a feljebbvaló tisztviselőket is. Erre vonatkozólag bátor vagyok először is azt megjegyezni, hogy fegyelmi eljárás útján elbocsátani mindenesetre azokat kell, a kik vétkesek. Már pedig, ha vétkeseknek fegyelmi eljárás útján a jegyzők találtattak, akkor nem lehet azt kifogásolni, sőt helyeselni kell, ha ezek bocsáttattak el. (Helyeslés jobb felöl.) Mulasztásról is beszél a t. képviselő úr. Ne méltóztassanak azonban elfelejteni, hogy ezen mulasztások legnagyobb része régibb időkbe megy vissza, mikor ezen tisztviselők akár választottak, akár a kormány által kinevezettek, helyükön még nem voltak, (Egy hang a szélső baloldalon: a Tisza-korszakba l) nemcsak abba, hanem még régebb időben mennek vissza és ezekre nézve a vizsgálat már régebben megindíttatott, intézkedni azonban csak akkor lehetett, a midőn ezen kérdések fel voltak derítve. Külön eljárást követnek a t. képviselő urak az irányban is, hogy a főispánokkal szemben miként viselkedik a kormány. Ha egyes főispánok elmozdíttattak azért, mert nem feleltek meg állásaikban a kormány intentioinak, ezt gravamennek veszik és ha más főispánok nem mozdíttattak el, ezt ismét sérelemnek veszik. Méltóztassék megengedni, az, hogy ki felel meg állásának és ki hagyandó meg helyén, vagy ki mozdítandó el, nem az ellenzék megítélésére, hanem annak a megítélésére bízandó, a ki ezen eljárásért a felelősséget elvállalja és ez a kormány. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő úr azt mondotta, hogy épen ebben a kérdésben nem nyert választ; azt mondotta, hogy a főispánok visszaélése s azoknak túlságos és meg nem engedett befolyása a választásokra képezte a kérdés súlypontját s erre nem adtam más választ, mint azt, hogy ez egyéni felfogás dolga. Méltóztassék visszaemlékezni a felirati vitára, ott megadtam a választ e kérdésre, megadtam pedig abban, hogy kimondani igyekeztem, miként a választási visszaélések legnagyobb részben a választott tisztviselők részéről követtettek el s elkövettetett nemcsak egy irányban, tehát a szabadelvűpárt érdekében, hanem elkövettetett más irányban is, tudniillik ott, a hol a tisztviselők más befolyás alatt állottak, más pártok érdekében. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) A képviselő úr harmadik panasza a közigazgatási sérelmek során az, hogy a választást most még mindig fentartja a kormány, hanem mennyire visszaél a candidatio jogával és hogyan szorítja ki az arra különben alkalmas egyéneket az illető állásokból. A szentesi választásról volt alkalmam már a múltkor nyilatkozni s azt hiszem, ezen eljárás indokolt voltát sikerült kimutatnom. Hivatkozott azonban a t. képviselő ár a keczeli szolgabírói állásra s ebből azt következtette, hogy a szolgabírói állás betöltésénél a kormány illetéktelen befolyása érvényesült s ezen állásra a főispán pressioja folytán oly egyén nem candidáltatott, a ki arra, a t. képviselő úr állításai szerint, alkalmas lett volna. (Ügy van! bal felől.) Épen ezen esetre vonatkozólag méltóztassanak meghallgatni, mily eljárást követett a kormány, mert a milyen igazsága volt a képviselő úrnak ebben az esetben, épen olyan igazsága van többi állításaira nézve is. Méltóztatnak tudni, hogy a candidáló bizottság három választott és három kinevezett tagból áll. (Közbeszólás a szélső baloldalon: A főispán van többségben!) Kik szavaztak az illető jelöltre? Arra, hogy candicláltassék, szavazott egy választott és egy kinevezett tagja a bizottságnak, ellenben két választott és két kinevezett tagja a bizottságnak az ő candidálása, ellen nyilatkozott és így a főispán nem jutott azon helyzetbe, hogy jogával éljen. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal és szélsőbalon.) Tehát a candidáló bizottság többségének és pedig a választott tagok többségnek hozzájárulásával történt az illető egyén mellőzése. T. ház! Méltóztassanak megítélni, miiyen igazságos ezen vád és méltóztassék most következtetést vonni arra, milyen igazságos lehet a többi. (Életűi
