Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-40

10. országos Illés 1893. n és a mikre hivatkozom, azok nem nyilvánultak bizalmas közlésekben, hanem e terem közepén, a folyosón tett hangos nyilatkozatokban. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) T. ház! Itt csak kitérőleg teszek egy rövid nyilatkozatot a pártpolitika jogosultságára nézve. (Halljuk Halljuk!) Azt halljuk minduntalan s hatalmi politikájuk igazolását abban keresik a kormánypárt részéről, hogy egy erős párt, egy szilárd többség- fennállását és fentartását a parlamenti élet egészséges működésének egyik előfeltételéül tűzik ki. Azt mondják mindig, hogy ha sok kifogásolni való is van — s a pártnak egy elfogulatlan tagja sem tagadja ezt el — a szabadelvűpárt keheléből alakált kormányok működésében, de az a nagy érdeme megvan, hogy a parinmentarismus alapkellékét: egy szilárd szerkezetű többséget fenn tudott tartani és fentart ma is. (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. ház, ez így van. In thesi az ellen, hogy egy erős szerkezetű szilárd többség fennállása a parlamentarismus működésének egyik kelléke, kifogást nem lehet tenni; de ha azon többség szilárd szerkezete, ereje, összetartása, következetesen sok esetben egyébre nem szolgál, mint az ilyen gyöngeségeknek, ilyen botlásoknak és a nemzet positiojára ilyen kártékonyán ható hibáknak takar gátasára és tovább tenyésztésére (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) : akkor, t. ház, megszűnt az a szilárd szerkezetű többség a nemzet egyik erejét képezni s akkor ellenkezőleg, annak ily módon való functionálása és a tálságig vitt önfeláldozása a kormány fentartásának eszméjével szemben a nemzet állandó meghátrálására vezet és a nemzet gyöngeségének elemévé válik. (Igaz! Úgy van! Hosszantartó zajos tetszés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Ez magyarázza meg, t. ház, hogy a politikai kérdéseknek, általában a politikai helyzetnek s a köztünk folyó vitának tulaj donképen mi képezi ma a lényegét. (Halljuk ! Halljuk.') Nem egyes javaslatok, nem egyes paragraphusok, nem egyes intézmények és azok technikai tökélye, vagy tökéletlensége — bár elismerem, hogy ez is igen nagy fontossággal bir — hanem lényegét képezi az összes politika szellemének az a különböző felfogása, mely azokon és ezeken a padokon nyilvánul. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A mikor látjuk és eonstatáljuk, hogy ez a kormány s ez által ama párt politikája is, a párt számos tagjának jobb érzülete ellenére, hanem túlságos engedékenysége folytán képviseli a nemzeti féltékenységben, a nemzeti önérzetben a lefelé csuszamlás szellemét; ha látjuk a belkormányzati politikában a rideg párturalmi czélnak minden egyéb fölé való helyezését, a közigazgatási üis 28-án, estttBrtSkBn. gg<) hatalomnak ezen czél alá görbítését, a fennálló törvények betűjével való visszaélést a törvényes intézmények szellemének meghamisítása czéljából; a quietismust, a jóakaratú mosolyt az alkotmányos életnek alapját képező választások betegségeivel szemben; ha ezeket látjuk, t. ház, akkor nem azt kérdezzük és nem az jelöli meg helyünket a közéletben, hogy a delegatiot önök is fenn akarják tartani, mi is; hogy a tisztviselőket önök is ki akarják nevezni, mi is: hanem akkor nagyobb az az ellentét, mely az egyes intézmények és azok technikája fölött való egyetértés mellett is az intézmények alkalmazásának egész szellemére, az államnak egész felfogására, az összes állami közhatalmaknak összealkotására és kezelésük módjára nézve fennáll köztünk és a jobboldal közt és nagyobb kötelességeket ró ránk, mint az az ellentét, a mely fennáll köztünk és olyan párt közt, mely az egyes intézmények felfogásában tőlünk távolabb áll ugyan, de a mely a nemzeti önérzet és a kormányzati irány felfogásában velünk inkább találkozik. (Hosszantartó viharos éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) És hirdessék bár, mert hirdetni fogják továbbra is — hiszen a ezáfolat itt úgy sem használ — hirdessék bár, a mint hirdették számtalanszor, hogy az a politika, a melyet mi követünk, már a 67-es kiegyezés terrénumának elhagyása s már alig leplezhető szélsőbali politika; hirdessék, nem bánom. Én nagyon jól tudom, hoscy mi szilárdan ós tánto ruhátlanul megvetettük lábunkat a kiegyezési politika talaján ; hogy valamint semmiféle jobbracsuszamiást nem engedünk meg a végsőig vitt erőfeszítéssel való küzdelem nélkül úgy viszont semmiféle balraesuszamlás be nem állhat. Mert egyetlen egy concrét példát sem tudtak felhozni, melylyel általánosságban phrasisként bizonyos köröknek ámítására ezélzó ezen állításukat be tudták volna igazolni. Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ily felfogásban, még pedig érvekkel igazolt felfogásban lévén a kormánynak összes kormányzati politikája fölött, melyet tetéz a parlament vezetésében általa behozott zűrzavar, nagyon természetes, hogy sem én, sem elvbarátaim ezen kormánynak pénzügyi felhatalmazást nem adunk, hanem kérjük a t. házat, hogy méltóztassék a következő határozati javaslatot elfogadni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Ellenindítvány. Minthogy ujabb pénzügyi felhatalmazásnak szüksége még nincs beigazolva, ha pedig előállana, ezt kizárólag a kormánynak erőszakos és előrelátás nélküli eljárása okozná ; minthogy az 1892-ik évi költségveíésnek eddigi tárgyalása is ujabb bizonyítékokat nyújt arra nézve, hogy a kormány sem a belkormányzat