Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-40

ÖÖO W. orseágos ülés 1892. április 28.ftn, esÜtBrtflEön. az országban, vagy mondjuk, ebben a monarchiában vannak jelvények, melyek magasabb tekintélynek örvendenek, mint a magyar nemzeti színek, a magyar nemzeti czímer. Ez, t. ház, egész politikai irányzat, (Zajos felkiáltások: Igaz! Úgy van! a bal- és szélső laloldalon.) egész politikai iskola, ez egész érzelmi irány, a mely lassan-lassan kezd manapság az emberek szívébe behatolni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Észrevétlenül, t. uraim, de épen ezért kötelességem erről a helyről a közfigyelmet ráterelni. (Hosszantartó zajos helyeslés bal felől.) Megengedem, hogy észrevétlenül, mert vagyok mindnyájuk hazafisága iránt oly jó véleménynyel, mint a magamé iránt és tudom, hogy mindnyájan visszariadnának attól, hogyha a eonsequentiát világosan látnák, a mely felé lassan-lassan csúszunk a lejtőn. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső haloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Egy egész irányzat kezd lassan és lassan fejlődni ebben az országban, a mint, sajnos, historiailag constatálható, hogy a prosperitásnak és a külső közjogi békének korszakaiban mindig fejlődött. Ez oly irányzat, hogy némelyek előbb hamis biztonságérzetből, azután meg közönbösségből bizonyos lenézéssel viseltetnek minden speciális és erőteljes magyar nemzeti aspiratio iránt. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Thaly Kálmán : Már ide jutottak ! 111. Károly, Mária Terézia itt vannak már! Gr. Apponyi Albert: Mindig több és több dolgot tekintünk apróságnak, a mi miatt nem érdemes magunkat echauffiroziri: és ezen a téren azután igen szépen constatálható a haladás. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélsőbalon.) A példa itt van. Gondolom, két évvel ezelőtt, a mikor a fekete-sárga jelző-zászlónak a honvédségbe való becsempészése először szóba került, azzal nientegetődztek, hogy hiszen ennek semmi jelentősége nincs; (Úgy van! Úgy van! bal felől.) ma, midőn ismét a fekete-sárga színnek illetéktelen használásáról van szó, ma már nem azzal védekeznek, hogy ennek semmi jelentősége nincs, hanem azzal, hogy ennek így kell lennie. (Hosszantartó élénk helyeslés, tetszés és taps a bal és szélső baloldalon.) Hát ki nem látja ebben, t. ház, nem akarom mondani, a nemzeti szellemnek, de a nemzeti érzékenységnek visszafejlődését? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez egy egész iskola, t. ház, a melynek legjelentéktelenebb tagjai is úgy viselkednek, mint ha az ő óriási lelkük nem tudom, miféle világrendítő aspiratioinak befogadására szűk volna e haza, (Helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon.) nekik nagyobb birodalom, nekik tágabb viszonyok kellenek; ez az iskola lenézi, vadmagyarságnak, chauvinismusnak nevezi, (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) csúfolja azt, a mi minden nemzetnél, kicsinél és nagynál, a nemzet fentartásának feltétele, a mit minden más nemzetnél, kezdve a leghatalmasabb nyugati eulturállamoktól egészen azon apróbb keleti nemzetekig, a melyek csak most lépnek be az európai népcsaládba, a mint mondom,, minden nemzetnél erénynek ismerünk el és tisztelünk : a féltékenységet a nemzeti önállóság minden attribútumára és jelvényére; ezt ez az iskola a magyarnál, a kinek pedig fokozottabb mérvben van erre szüksége, kicsinyességnek, korlátolt felfogásnak, chauvinismusnak nevezi. (Zajos helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon.) És így aztán megtörténhetik, t. ház, az, hogy eleinte kicsi dolgokban a közös intézmények' és azok külsőségei magyar nemzeti életünkbe tovább evődnek be és ez az, a mit Deák Ferencz politikája meghamisításának nevezünk, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) a mit, a kiegyezés meghamisításának nevezünk. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Mert a kiegyezésnek nem az volt az alapgondolata, hogy a közösöknek elismert intézmények és azok jelvényei, hogy úgy mondjam, egy hatalmat képezzenek, a mely lassanként tovább-tovább behatol a magyar nemzeti élet rezervált köreibe; a kiegyezésnek nem az volt az elmélete és kiindulási pontja, hogy szűkkeblű, korlátolt felfogást képez a, nemzeti féltékenység. (Élénk helyeslés bal felől.) Ellenkezőleg, a kiegyezési politika a látókör szélességét abban kereste, hogy az eszközök megválasztásánál, melyek a nemzeti önállóságnak és a nemzeti fennmaradásnak biztosítékára szolgálnak, vegyünk tekintetbe minden factort, vegyük tekintetbe az európai helyzetet, vegyük tekintetbe a históriai fejlődést, szóval ne hunyjunk szemet semmi elől; de azért szíveinkben, de azért leikeinkben, czéljainkban biztosan óvassék meg a magyar nemzeti fenmaradásnak, önállóságnak, souverem'tásnak feltétlensége és az semmi más szempont alá ne helyeztessék. (Hosszantartó zajos tetszés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Ezekbői áll, t. ház, az a kép, a melyet a kormányzat szelleméről az utolsó viták alatt magunknak alkottunk úgy a belkormányzati politika, mint Magyarország nemzeti positiojának megvédése politikájának szempontjából. És nemcsak mi; mert azt utólag nem fogják eltagadni, hogy tegnapelőtt az a megdöbbenés, a mely az ellenzék soraiban nyilvánult, visszhangra talált önöknél is, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) nem fogják tagadni, hogy határozati javaslataink nagy többséggel elfogadtattak volna, ha a kormány az ő állásának megtartását, mint pressiot nem tartja önök elé. (Élénk helyeslés a bál- és szélsőbalon.) Ezt nem fogják tagadhatni, mert hála Istennek, még ott vagyunk, hogy fennáll a pártok közt a személyes érintkezés, a barátságos beszélgetés, meghallgatjuk egymás nézeteit