Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-40

380 4©. erszágfts ülés 1893. április 28-án, esfit&rtfóftn. alapján két minister által szabályoztatotk —tehát itt is ismétli, hogy törvény által szabályoztatok, a mi nem áll — »hanem azért sem tartanám a csendőrségi tisztekre és tekintélyökre nézve kívánatosnak azt . . .« és miután erre a borzasztó szóra nagy zaj keletkezett a házban és hozzáteszem, nemcsak ezen az oldalon, hanem a túloldalon -is, akkor rögtön, miként magyarázta szavait a t. ministerelnök úr? »A tekintélyt én abban keresem, hogy ők ugyanazon rangfokozatúaknak tekintessenek, mint a közös hadseregbeli és honvéd tisztek és hogy e tekintetben ne lehessen különbséget tenni, mintha a csendőrségbeli tiszt nem tekintetnék tisztnek.* Engedelmet kérek, ennél kirívóbb, provocálóbb sértést nem hiszem, hogy valaha egy nemzet hallott volna saját kormányelnökétől. (Élénk helyeslés a hál- és szélső baloldalon.) 0 tehát abban a meggyőződésben van, hogy a nemzeti színek mellett valaki nem tekintethetnék anuyira tiszteltnek, mint az, a ki az idegen állam színeit viseli. T. ház! Ebben a eabinetben, jiem lehet tagadni, nagy tehetségek ülnek ; őszintén sajnálom őket, mert ily vezetés mellett lehetetlenség, hogy működésükön áldás legyen. (Úgy van! a szélsőbalon,.) A magyar nemzet szívében gyökeret nem verhet és nem fog verni soha oly kabinet, a mely pályáját Kossuth expatriálápávai kezdette és rövid két év alatt eljutott a nemzeti színek megalázásához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) m Csanády Sándor: Hogy le nem köszön! (Derültség.) Helfy Ignácz: Sokat foglalkoznak ma önök és a sajtó is a függetlenségi és 48-as párt programmjával és működésével. Igaz, hogy a mi programmunk merész, határozott; hogy mi a, nemzetnek régi aspiratioit akarjuk megvalósítani, hogy törekszünk oly önálló, független Magyarországra, mint a minőnek őseink azt teremtették (Igaz! a szélső balololdan.) és a minőre a nemzetnek joga. van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De természetes, hogy ennek a megvalósítására türelemmel kell lennünk, be kell várnunk azt a pillanatot, midőn a nemzet teljes öntudatára ébredve, meg fogja nekünk adni a törvényes többséget. Eddig tűrnünk kell a jelen állapotot, vagyis az í867-iki közjogi rendszert. Egyet azonban nem tartozunk és nem fogunk tűrni, mert a törvény tilt bennünket attól, hogy ezt tűrjük; nem fogjuk tűrni azt, hogy még fennálló törvény korlátain túl is csorbítsa e kormány a nemzet jogait. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) E tekintetben, ha kell, együtt leszünk az ellenzék többi tagjaival. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Itt fogunk állani, mint egy erős phalanx önökkel szemben és azt fogjuk mondani: ám ez idő szerint törvényesen nem akadályozhatjuk meg azt, hogy önök vezessék a kormányt, de az ellen tiltakozunk s azt minden úton-módon meg fogjuk akadályozni, hogy önök olykép kormányozzanak, hogy Magyarország közjoga foszlányokra tépessék. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Mielőtt szavaimat befejezném, engedje meg a t. kormánypárt, hogy hozzá pár őszinte szót intézzek. (Halljuk! Halljuk!) Tegnapelőtt — s ezt senki sem fogja meghazudtolni, mert vannak bizonyos lélektani momentumok, a melyek oly világosan nyilvánulnak, hogy azokat senki sem tagadhatja — a ministerelnök úrnak általam említett nyilatkozatára önök maguk is megdöbbentek; megszólalt önökben a lelkiismeret. Sokáig fog élni a jelenvoltak emlékezetében az az ünnepélyes perez, a mely akkor itt a teremben uralkodott. De a ház t. elnökének is ismert lágyszívűsége 15 perczből álló 5 perczes szünetet engedélyezett önöknek, hogy a t. kormány ráérjen arra, hogy egészen új alakban vesse fel a eabinet-kérdést — t. i. a folyosón; (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) hogy ráéijen megbeszélni a dolgot a ministerelnök úr néhány jelenvolt ministertársával, a kiket bizonyára szintén capacitálni kellett, mert én nem teszem fel sem Wekerle Sándorról, sem Szilágyi Dezsőről, (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) de még Josipovich Imre t. minister úrról sem, hogy felháborodással ne hallották volna, mint sérti meg a kormányelnök a magyar állam színeit. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mondom Josipovich Imre t. minister úrról sem teszem ezt fel, mert Horvátország a magyar 'államban van s a ki a magyar államot sérti, séiti Horvátországot is. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Időt engedett tehát erre az elnök úr s önök a végkényszerhelyzetnek engedve, bejöttek ide és tudomásul vették a ministerelnök úr szomorú nyilatkozatát, a mi által — ne felejtsék el — solidarissá tették magukat azzal a nemzetietlen politikával, mely az általam idézett rettenetes kijelentésben foglaltatik. (Élénk tetszés a bal- és szélsőbalon) G-ondolják meg t. képviselőtársaim, hogy a történelem utóvégre is nem gr. Szapáry Gyulát, nem egyes ministereket fog felelőssé tenni azért, a mi a mai korszakban Magyarország törvényhozásában történik; önöké a hatalom, tehát önök felelősek mindenért. (Úgy van! Úgy van! a bal és szélsőbalon.) Ébredjenek már egyszer öntudatra; mutassák meg, hogy önök tudják, hogy a kormány nem egyéb, mint önöknek kifolyása s hogy az a kormány csak addig folytathatja a kormányzást, a míg önök támogatják s a míg önöknek nemcsak mint képviselőknek, hanem mint hazafiaknak érzelmét is tolmácsolja. (Élénk tetszés a baloldalon.)