Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-40

40. orsü&gos Illés 1898, április SS-äu, csttörtflkBii. gg [ Vegyenek példát más országokról. Hiszen másutt is vannak odaadó többségek, vannak mamelukok más parlamentekben is, de mégis mi történik másutt? (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbalon.) íme, egy mindnyájunk által ismert közelebbi példát hozok fel. Méltóztatnak emlékezni az olasz ministereinökre, Crispire. Senki sem tagadhatja, hogy Crispí van akkora államférfiú, mint Szapáry Gyula gr. (Derültség a bal- és szélső baloldalon) Crispi némely elkövetett hibája daczára is nagy szolgálatokat tett Olaszországnak, különösen a külügyek terén, mert annyira emelte a világ előtt Olaszország prestigejét, a mint előtte egyetlen ministerelnök sem. És mi történt? A mikor az a hatalmas ministerelnök, a kivel szemben igazán egy törpe, kis minoritás állott, egy szerencsétlen perczben egyetlen oly kifejezéssel élt, mely nem is az egész olasz nemzetet, hanem csak a törvényhozás egy részét sértette: egyik leghívebb barátja, a ki az illető törvényjavaslat tárgyalásánál mint előadó szerepelt — a mostani pénzügyminister, Luzzatti — felállott és kijelentette, hogy ilyen nyilatkozattal szemben tovább a kormány politikáját nem támogathatja. Ot perez múlva meg volt a krisis, Crispi beadta lemondását és Olaszország, hál' istennek, ma is él, virágzik és halad előre. (Tetszés a szélső baloldalon.) Nekem és elvbarátaimnak bizony nem áll érdekünkben, hogy önök erősek legyenek; de méltóztassanak elhinni, hogy ha önök tegnapelőtt engednek szívük sugallatának és a szerint cselekszenek: sokkal jobban megerősítik pártjukat, mintha még 50 kerülettel szaporodnának, (Úgy van! a szélsőbalon.) mert akkor meggyőződhetett volna az ország arról, hogy itt szemben áll két párt, de mindkét pártban egyaránt lángol a hazaszeretet és hogy van egy nagy párt, mely támogatja a kormányt, de csak addig támogatja, míg a nemzet érdekeit meg nem- sérti. (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Ezt vagyok bátor önöknek ajánlani. A magam és elvbarátaim részéről pedig, eltekintve minden elvi felfogástól ; eltekintve mindentől, a mi bennünket önöktől elválaszt; eltekintve attól, hogy mi egy kormány iránt, a mely ily provocáló módon sérti meg nyilt parlamentben a nemzetnek legszentebb érdekeit; nemcsak bizalommal nem vagyunk, hanem követelnünk kell, hogy mentől előbb siettessék önök is a perczet, a midőn a haza ettől a kormánytól megszabadul: (Élénk helyeslés. Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) bátor vagyok a t. háznak szíves elfogadás végett a következő határozati javaslatot ajánlani (olvassa): »Határozati javaslat. Minthogy az alkotmányos szabadságok legerősebb alapját s a nemzeti képviseletnek a kormányzat hathatós ellenőrzésére irányuló jogát az állami költségvetésnek kellő időben való szabad és nyugodt tárgyalása s parlamenti megállapodása képezi; minthogy a költségvetés utólagos tárgyalása a parlamentet vagy a bevégzett kormányzati tények előtt való meghajlásnak, vagy ama tények utólagos felfogásának kényszere alá helyezi s egyik esetben az alkotmányosság lényege, másik esetben az ország közviszonyainak szilárdsága szenved súlyos megtámadtatást; minthogy az ország jelenlegi kormánya részint öntudatosan, a múlt országgyűlés idő előtti s indokolatlan feloszlatása által, részint öntudatlanul a nagy reform kénlések megoldása körííli készületlensége és tájékozatlansága által a nemzeti képviseletet oly helyzetbe hozta, hogy ez a költségvetést meg nem állapíthatta s ekként az ország kormányzása az év legnagyobb részében költségvetési törvény nélkül, tehát a nemzeti akarat kijátszásával folytattattik, s végezetül minthogy a kormány ekként a nemzetnek nemcsak életbe vágó érdekeit, de a feketesárga színnek s egyéb idegen állami jelvények legutóbb tapasztalt becsempészése s egyéb tényei és mulasztásai által is államunk tekintélyét s nemzetünk méltóságát és önérzetét súlyosan megsértette s állami önállóságunkra nézve veszélyes s nemzeti önérzetünk előtt gyűlöletes irányoknak tesz szolgálatot: ezen okoknál fogva elhatározza a kéviselőház, hogy az ország jelenlegi kormányának, mint bizalmára méltatlannak, a kormányzati felhatalmazásról szóló indemnitási törvényjavaslatot meg nem szavazza. Helfy Ignácz, Eötvös Károly, Justh Gyula, Szederkényi Nándor, Barabás Béla, Várady Károly, Madarász Imre, Horváth Géza, Boda Vilmos, Uray Imre. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon s a szónokot párthívei üdvözlik.) Elnök: A határozati javaslatot a t. képviselő úr már felolvasván, annak külön felolvasása nem szükséges. Szederkényi Nándor jegyző: Gr. Apponyi Albert (Halljuk! Halljuk!) Gr, Apponyi Albert: T. ház! Az utolsó viták ideje alatt a t. ministerelnök úr azt mondta, hogy a maga részéről a mi vitáink eredményével nagyon meg van elégedve. Valóban van is reá oka. Ezek a napok a kormány egymást követő szakadatlan diadalainak napjai voltak és ezen diadalok közt nem a legutolsó az, melyet a kormány a mai tárgyalás alatt levő törvényjavaslat benyújtásának szükségessége által ért el. Nem emlékszem korszakra, a melyben a magyar parlament oly sikeresen és oly ered-