Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-40

40. orseágos Ülés 1892. áprUis 28-án, cstttfSrtöko'tu 37Ü elődje* gróf Andrássy Gyula iránt, a mikor tőle velünk szemben egy példát tud idézni, ha ő lelkesedvén azon a példán, melyet gróf Andrássy Gyula adott akkor, mikor a koronázás után közvetlenül azt a bölcs tanácsot adta ő Felségének, hogy a traditionalis koronázási ajándékot ajándékozza oda a 48—49-iki honvédeknek, elment volna ő Felségéhez és azt moiidta volna: Felséges uram, tanácsolom, hogy ezen nagy ünnepélytől, a hol —- biztosíthatom, — a magyar nemzet szíve fog dobogni (Úgy van! Úgy van! bal felől.) ne méltóztassék távol tartani magát, hanem engedje meg, hogy Felséged nevében én magam oda menjek és tegyek le egy koszorút — méltóztassék elhinni, ezzel rendkívüli szolgálatot tett volna ő Felségének (Úgy van! Úgy van! bal felől) és ezzel a ténynyel szentesítette volna azt az elvet, hogy tiszteljük egymás hőseit. (Úgy van! Úgy ? an! bal felöl.) De akkor, mikor a t. ministerelnök úr nem csak ezt nem tette, hanem épen ellenkezőleg ő maga sem ment el arra a nagy nemzeti ünnepélyre, a kormánynak egyetlenegy tagja sem ment el odí, sőt eltiltotta összes közegeinek, hogy abban részt vegyenek ; (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) mikor egyetlen főispán, még azon megyének, azon városnak főispánja sem vett abban részt hivatalosan, (Úgy van! Úgy van! bal felől.) akkor nem átallotta s a honvédeket, kiknek pedig öröme telnék abban, hogy alkalmuk legyen lelkesedni őseiknek hőstettein, a kaszárnyákba internálták, hogy ne is láthassanak belőle semmit; (Úgy van! Úgy van! bal felől.) akkor, a mikor annyira nem azonosítja magát a magyar kormány a magyar nemzet közérzííletével: ugyané kormány feje elmenjen hódolni egy idegen hős emlékének, (Úgy van!\Úgy van! Tetszés bal felöl.) a kinek hőstetteit én elismerem, de melyek előtt hódolni magyar embereknek nem lehet, mert lehetetlenség elfelejteni, hogy ő azon korszaknak és azon politikának szolgálatában állott, melyek Magyarország elnyomására voltak irányozva, (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) engedelmet kérek, ezt lehetetlen egyébnek, mint nemzetietlen politikának nevezni. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés bal felöl.) És mintha csak elárulta volna a t. ministerelnök úr, hogy milyen hatást tett rá az a szellem, melyet néhány rövid óra alatt, ezen bécsi ünnepélyek alatt magába szívott, rögtön a rákövetkező napon előállott egy oly nyilatkozattal, mely örökké szégyenfoltját fogna képezni a magyar parlamentnek. (Úgy van! Úgy van! Elénk helyeslés bal felől.) De ezzel nemcsak hogy megsértette, nyilt parlamentben megalázta azt, a mi minden nemzetnek, minden országnak legdrágább, mert az képviseli az egész nemzetet, megsértette a nemzet színeit, hanem — engedelmet kérek — valótlanságot is mondott, meglehet, hogy nem szántszándékkal. Én azonban elvárom a ministerelnöktöl, hogy mikor törvényre hivatkozik, azt jól ismerje és híven idézze. (Helyeslés bal felöl.) Méltóztassanak meghallgatni, mert jó ezt ismételve hallani, hogy mit mondott a t. ministerelnök úr hétfőn a csendőr jelvényekre vonatkozólag? (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Előbb azt állította s ezzel védelmezte álláspontját, hogy az 1868: XL. tcz. 50. §-a, mely a véderőről szól és az azután hozott törvények megállapítják, hogy a honvédség és a honvédség tisztjeinek jelvényei ugyanazok legyenek, mint a közös hadseregéi. Ez igaz. Erre azt mondja, hogy az 1881: III. tcz. 9. §-a utasította a honvédelmi és belügyi ministereket *arra, hogy az egyenruházatot és a jelvényeket a csendőrségnél utasítás alapján állapítsák meg; a csendőrség tisztjeire nézve pedig kimondatott, hogy jelvényei olyanok legyenek, mint a minők a közös hadseregbeli és a honvéd-tisztekéi. Engedelmet kérek, ez a valósággal mereven ellenkezik, (ügy van! Úgy van! bal felöl.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: Az utasításban van ez! (Mozgás a szélső baloldalon.) Helfy Ignácz: Az 1881: ni. tcz. 9. §-a világosan íg.y szól: »Á csendőrségi tisztek kinevezése iránt ő császári és apostoli királyi Felségéhez az előterjesztés a honvédelmi minister által a belügyminister beleegyezésével fog tétetni. A csendőrség szervezeti és szolgálati utasítása a belügyi és honvédelmi ministerek által állapíttatik meg és adatik ki. Ugyanezen úton állapíttatik meg a csendőrség öltözete és fegyverzete is.« Egy szóval sem mondja tehát ez, hogy jelvényei olyanok legyenek, mint a minők akár a honvédségéi, akár a hadseregéi s miután egy szóval sincs ez mondva, mi következik ebből? Az, hogy a törvényhozásnak esze ágába se jutott, hogy a ministerelnök, a mikor semmi oka sincs rá, megsértse az 1848: XXI. tezikket, a mely világosan azt mondja, hogy a nemzet színei és az ország czímere ősi jogaikba visszaállíttatnak. (Helyeslés bál felöl.) Ha tehát a törvényhozás világosan, expresse nem adott a t. kormánynak erre utasítást, akkor joga sem volt hozzá. Ha tehát a ministerelnök úr máskor törvényre fog hivatkozni, méltóztassék azt híven és ágy idézni, a mint az van és nem úgy, a mint a t. ministerelnök úr óhajtaná, hogy az megalkotva legyen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De ezzel a t. ministerelnök úr még nem éri be. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) A törvénynek elmagyárazása után áttér saját érzelmeire, saját nézetére és azt mondja: »És én nemcsak azért, mert ez intézkedés törvény 48*