Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-40

gyg 40. ersíágos ülést ISflg, április äS-án. esfttSrtftkéri. Én a magam részéről biztosíthatom a ministerelnök urat, hogy e czélt elérni nem fogja, mert mi az ö kedvéért obstructiot csinálni nem fogunk, (Általános helyeslés.) valamint megígérem azt is, hogy azért, hogy meggyőzzük önöket arról, hogy obstructiot nem csinálunk, nem állunk el attól, hogy alapos aggodalmainkat kifejezzük ott, a hol kell (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és ne méltóztassék arra számítani, hogy ne teljesítsük nem ellenzéki, hanem pusztán hazafiúi, képviselői kötelességünket abban az irányban, hogy a lehető legszigorúbban ellenőrizzük úgy a költségvetési tételeket, mint a kormánynak cselekedeteit:. (Helyeslés a baloldalon.) Egyre kérem a ministerelnök urat. Ha csakugyan el van határozva arra, a mit az általam az imént említett két nyilatkozatában mondott, ám legyen meg a bátorsága azt itt a képviselőház előtt is megasoudani, (Helyeslés a baloldalon.) méltóztassék nyilatkozni az iránt, igazán ragaszkodik-e ahhoz, el van-e határozva, hogy a házszabályokat megváltoztassa és a szólásszabadságot bizonyos és mily irányban a cloture behozatalával korlátozza? Elvárom a ministerelnök úr férfias jellemétől, férfias nyíltságától, hogy e fenyegetődzéssel ne úgy lappangva járjon, hanem álljon elő és mondja meg oly férfiasan, mint a mily férfiasan mi megmondjuk akkor, mikor akadályokat akarunk gördíteni a kormányzás elébe és kérem erre a ministerelnök urat úgy a saját, mint a kormányzat folytathatásának érdekében, mert méltóztassék elhinni, hogy ez a damoklesi kard, a melyet a t. kormány és pártja mindig az ellenzék feje fölött tart, minket óvatosságra kényszerít, kényszerít arra, hogy vigyázzunk 8 ne engedjünk a kormánynak oly perczet, midőn minket talán meglephet és egyszer előállhat ily javaslattal. Ha a cloture behozatalának keresztülvitelére elég erősnek érzi magát, ám tegye, én egész nyíltsággal előlegezem, megmondom, hogy erre ő képtelen s ezt keresztülvinni sem ő, sem más kormány e képviselőházban nem fogja, mert akkor igenis meg fogjuk mutatni, mi az obstructio. (Helyeslés a szélső baloldalon) Addig azonban absolute sem oka, sem joga nincsen obstruetioról beszélni. Ez senkinek eszeágában sincsen; óhajtjuk, hogy az ország ügyei minél gyorsabban folyjanak le, (Helyeslés a, jobboldalon.) gyorsan és rosszul azonban nem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És most áttérek a kérdés tulajdonképeni lényegére. (Bálijuk!) Méltóztatnak tudni, hogy az indemnityvel a bizalom kérdése vettetik fel a kormány által. Én nem fogok most visszatérni azokra a dolgokra, a melyeket a múltban számtalanszor felhoztunk annak támogatására, miért nem viseltetünk bizalommal általában oly kormány iránt, mely a jelen közjogi alapon áll és különösen a jelen kormány irányában ; hanem igenis röviden szorítkozni fogok azok előadására, a mik fokozzák bizalmatlanságunkat a kormánynyal szemben, különösen azon irány miatt, a melyet már kezdettől fogva, de különösen a legújabb időkben vett, a mely irányt én határozottan nemzetietlen iránynak nevezek. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) Igaz, hogy ez az irányzat sem egészen új, — azt fogják mondhatni nekünk, hogy a múltban is és a megelőző kormánynak is, volt rá eset, hogy tettünk hasonló szemrehányást. De van egy nagy különbség a kettő között. (Halljuk!) Larochefoucauld maximái közt van egy, a melyet egyszer emlékezetembe véstem, mert nagy igazságot láttam benne. Azt mondja: »L'hypocrisie est Thommage que le vice rend ä la vertue.« Azaz: »A hypocrisis hódolat, melyet a gonoszság az erénynek hoz.« A múltban minden dolog, a mely történt, minden kormányzati actus a nemzeti szellem szárnya alá bujtatott. Tisza Kálmán bámulatosan értett ahhoz a mesterséghez, hogy a formát megőrizze, mindenre nemzeti mázt öntsön és mindent úgy igyekezzék elfogadhatóvá; ha nem is népszerűvé tenni, hogy úgy tüntette fel a maga cselekedetét, mint a nemzeti szellemnek megfelelőt. Horánszky Nándor: Elkezdve a darutolltól! Helfy Ignácz: A jelen kormány már ezt a hódolást sem tartja szükségesnek. A jelenlegi kormány e tekintetben a politikai gonoszság egész meztelenségét tünteti fel, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) nem is igyekezik rejteni; nyíltan hirdeti a nemzetietlenítés politikáját. Illustrálom ezt két oly ténynyel, a mely annyira új, annyira friss és lehetetlenség, hogy mindenkinek emlékezetében ne éljen. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) A múlt szombaton a t. ministerelnök úr az ülés után felült a vasútra és elment Bécsbe hódolni ott a Radeczkyszobor előtt. (Mozgás a jobboldalon.) Engedje meg a t. képviselőház, hogy egész objeetivitással elmondjam nézetemet erre a tárgyra nézve. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Csanády Sándor: Bűnrészes! Helfy Ignácz: Ha akkor, a mikor ez a nemzet kiegyezvén a maga uralkodójával, azt mondta volna ki és követte volna ezt az elvet, hogy respectáljuk egymás hőseit, tartsátok ti tiszteletben a mieinket, mi tiszteletbe fogjuk tartani a tieiteket és ha ezen elvhez híven a t. ministerelnök úr és az egész kormány akkor

s a mikor például az aradi vértanúk szobrát állították föl, (Úgy van! Úgy van! bal felől.) ha a t. ministerelnök úr, a ki annyira tud lelkesedni hajdani