Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-25

30 35, országos Illés 1892. márezins 31-én, csütörtökön. részbeni vélekedésemet elmondjam. Szólok azonban, t. képviselőház, a közoktatási állapotokról és mondhatom, igazán szégyenletesen kevés az az összeg, a mely a közoktatási költségek fedezésére fordíttatik. Ma államunkban az elemi és középiskolák jórészt a községek és felekezetek által vannak lentartva; és mondhatom igazán szégyenteljesen kevés az a 7,600.000 forint, a mely 395 milliónyi költségvetésünknek alig 2%-aként jut ezen költségeknek kielégítésére. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) És az arány még mindig nem javult, a mely az állam, a községeknek és a felekezeteknek kötelességteljesítése közt mutatkozik. A kormány, ágy látszik, itt is a társadalomtól várja azt, hogy kielégítse ezt a szükségletet is. Előttem lebeg, t. képviselőház, épen Szeged városának a példája. Ennek a városnak 75.000 hold földje van, de azért ezen nagy birtoka mellett alig képes eleget tenni azon közoktatási követelményeknek, a melyeket a város fejlődése magával hoz. Pedig hát ez a város évenkint 150.000 forintot fordít, a közoktatási költségek fedezésére ; tehát elment csaknem a végső határig; de ezzel szemben az állam csak 5.000 forintra szorítja a segélyt, melyben ezt a várost részesíti, azt a várost, melynek iskoláiban évenkint 1.000 délvidéki ajkú gyermek tamilja meg a magyar nyelvet és válik lelkében és gondolkozásában igazán magyarrá. (Igás ! Úgy van! a szélsőbalon.) Ily körülmények közt ne beszéljünk arról, hogy pénzügyi helyzetünk javult, hanem igenis mondjuk ki nyiltan és őszintén azt, hogy daczára a közterhek magas emelésének, daczára az 1730 forintnyi feleslegnek, államunk nem képes megfelelni azon magas hivatásnak, melyre culturalis tekintetben minden államnak törekednie és melynek eléréséért minden államnak harczolnia kell. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) T. képviselőház! Mi, a kik az önálló és független Magyarországnak minden átalakító czéljaira törekedünk, nem abban keressük a eulturállam hivatását, hogy nyakig fegyverben álljunk csak azért, hogy a többi államhoz hasonlítsunk, hanem igenis keressük a eulturállam hivatását abban, hogy a közművelődés fegyvereivel tudjunk megmérkőzni a szomszédos szövetséges német állammal szemben. Találjuk a eulturállam hivatását abban, hogy ne tegye egy csekély összeg évtizedeken keresztül kérdéssesé Magyarországon egy harmadik egyetem felállítását és ne képezze örökös deputatiozás tárgyát az alföldön egy gazdasági akadémia felállítása. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hát t. ház, ezekből be lehet látni, hiszen a mindennapi élet egész vonalán tapasztaljuk azt az ellenmondó törekvést, hogy még egyfelől a közterhek óriási mérvben vannak felemelve, addig gyakran minden szükséglet kielégítését a kormány a kifacsart társadalomtól várja, oly eulturalis szükségek kielégítését, melyekre egy müveit államban kell lennie fedezetnek és lenne nálunk is, ha nem Ausztria zsoldjában állana közgazdaságunk, (ügy van! a szélső baloldalon.) Különben ugy látszik, a péuzügyminister úr is tudomására jött annak, hogy az általa és a többség által védett közösügyes rendszer fenntartása és megvédeknezése tekintetében bizonyos újításra van szükség. Hisz a mint tudjuk, bizonyos adóreformok behozatala foglalkoztatja ezúttal tevékenységét. Ugy tudom, hogy ennek a reformnak a ezélja az volna, hogy az adó-kivetések közti aránytalanságot egyenlítse ki és az e részben előforduló visszaéléseket szüntesse meg. De én annál inkább aggálylyal vagyok eltelve ezen adóreform behozatala iránt, a mennyire igyekezik ez az ártatlanság köpenyébe burkolózni. Hiszen az igen t. pénzügyminister úr, a ki képes volt a városok és községek hátrányára és azok érdekeinek nem kímélésével a regale megváltását egy dúsan jövedelmező állami vállalatként szerepeltetni, az bizonyára nem fog megfeledkezni a reform behozatala alkalmával bizonyos adóemelésről sem és a bejelentett progressiónak bizonyára oly kulcsával fog előállani ismét, mely a polgárok asztalfiókjait fogja megnyitni újra a finanezok előtt. ( Úgy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház ! Az ily rendszerre fektetett költségvetés.nem mutatja hü képét helyzetünknek és hiába áradozik a t. előadó úr annak feldicsérésében, mert ez nem mutat mást, mint a végső eszközök kíméletlen módon való kihasználását. Már pedig ezzel a czél elérve nincsen, mert az egyensúly menten felbillen abban a pillanatban, midőn újabb szükséglet fog előállani, melynek kielégítését maga a kormányzat sem fogja többé elodázhatni. T. ház! A t. kormány és annak támogatói ezzel szemben mégis azt híresztelik, hogy e rendszernek kitűnő és üdvös hatása van. Hát ha ez így volna, akkor kérdem: miért szaporodnak azok, a kik e rendszer ellen küzdenek; miért szaporodott a jelen választások alkalmával az ellenzéki választók száma; miért tömörültek jobban, mint valaha az ellenzéki zászló alá? Tömörültek azért, hogy leküzdhessék és megdönthessék azt a rendszert, mely állítólag oly jól szolgálja a nemzet érdekeit, {ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, sok választókerület viszonyait ismerem és sok választásnál megfordultam, de az elégületlenségnek oly hatalmas és impozáns módon való nyilvánulását soha sem tapasztaltam, mint most; {ügy van! Ugy van a bal- ésstsélsőbaloldalon.) már pedig t. ház, ha ez nálunk ellenzékieknél