Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-25

30 35, országos Illés 1892. márezins 31-én, csütörtökön. részbeni vélekedésemet elmondjam. Szólok azon­ban, t. képviselőház, a közoktatási állapotokról és mondhatom, igazán szégyenletesen kevés az az összeg, a mely a közoktatási költségek fedezé­sére fordíttatik. Ma államunkban az elemi és közép­iskolák jórészt a községek és felekezetek által vannak lentartva; és mondhatom igazán szégyen­teljesen kevés az a 7,600.000 forint, a mely 395 milliónyi költségvetésünknek alig 2%-aként jut ezen költségeknek kielégítésére. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) És az arány még min­dig nem javult, a mely az állam, a községeknek és a felekezeteknek kötelességteljesítése közt mutatkozik. A kormány, ágy látszik, itt is a társa­dalomtól várja azt, hogy kielégítse ezt a szük­ségletet is. Előttem lebeg, t. képviselőház, épen Szeged városának a példája. Ennek a városnak 75.000 hold földje van, de azért ezen nagy birtoka mellett alig képes eleget tenni azon közoktatási követelményeknek, a melyeket a város fejlődése magával hoz. Pedig hát ez a város évenkint 150.000 forintot fordít, a köz­oktatási költségek fedezésére ; tehát elment csak­nem a végső határig; de ezzel szemben az állam csak 5.000 forintra szorítja a segélyt, melyben ezt a várost részesíti, azt a várost, melynek iskoláiban évenkint 1.000 délvidéki ajkú gyermek tamilja meg a magyar nyelvet és válik lelkében és gondolkozásában igazán magyarrá. (Igás ! Úgy van! a szélsőbalon.) Ily körülmények közt ne beszéljünk arról, hogy pénzügyi helyzetünk javult, hanem igenis mondjuk ki nyiltan és őszintén azt, hogy daczára a közterhek magas emelésének, daczára az 1730 forintnyi feleslegnek, államunk nem képes megfelelni azon magas hivatásnak, melyre cultu­ralis tekintetben minden államnak törekednie és melynek eléréséért minden államnak harczolnia kell. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) T. képviselőház! Mi, a kik az önálló és független Magyarországnak minden átalakító czéljaira törekedünk, nem abban keressük a eulturállam hivatását, hogy nyakig fegyverben álljunk csak azért, hogy a többi államhoz hason­lítsunk, hanem igenis keressük a eulturállam hivatását abban, hogy a közművelődés fegyve­reivel tudjunk megmérkőzni a szomszédos szövet­séges német állammal szemben. Találjuk a eul­turállam hivatását abban, hogy ne tegye egy csekély összeg évtizedeken keresztül kérdéssesé Magyarországon egy harmadik egyetem fel­állítását és ne képezze örökös deputatiozás tárgyát az alföldön egy gazdasági akadémia felállítása. (Élénk helyeslés a szélső balol­dalon.) Hát t. ház, ezekből be lehet látni, hiszen a mindennapi élet egész vonalán tapasztaljuk azt az ellenmondó törekvést, hogy még egy­felől a közterhek óriási mérvben vannak fel­emelve, addig gyakran minden szükséglet ki­elégítését a kormány a kifacsart társadalomtól várja, oly eulturalis szükségek kielégítését, melyekre egy müveit államban kell lennie fede­zetnek és lenne nálunk is, ha nem Ausztria zsoldjában állana közgazdaságunk, (ügy van! a szélső baloldalon.) Különben ugy látszik, a péuz­ügyminister úr is tudomására jött annak, hogy az általa és a többség által védett közösügyes rendszer fenntartása és megvédeknezése tekin­tetében bizonyos újításra van szükség. Hisz a mint tudjuk, bizonyos adóreformok behozatala foglalkoztatja ezúttal tevékenységét. Ugy tudom, hogy ennek a reformnak a ezélja az volna, hogy az adó-kivetések közti aránytalanságot egyen­lítse ki és az e részben előforduló visszaéléseket szüntesse meg. De én annál inkább aggálylyal vagyok eltelve ezen adóreform behozatala iránt, a mennyire igyekezik ez az ártatlanság köpe­nyébe burkolózni. Hiszen az igen t. pénzügy­minister úr, a ki képes volt a városok és községek hátrányára és azok érdekeinek nem kímélésével a regale megváltását egy dúsan jöve­delmező állami vállalatként szerepeltetni, az bizonyára nem fog megfeledkezni a reform be­hozatala alkalmával bizonyos adóemelésről sem és a bejelentett progressiónak bizonyára oly kulcsával fog előállani ismét, mely a polgárok asztalfiókjait fogja megnyitni újra a finanezok előtt. ( Úgy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház ! Az ily rendszerre fektetett költség­vetés.nem mutatja hü képét helyzetünknek és hiába áradozik a t. előadó úr annak feldicséré­sében, mert ez nem mutat mást, mint a végső eszközök kíméletlen módon való kihasználását. Már pedig ezzel a czél elérve nincsen, mert az egyensúly menten felbillen abban a pillanatban, midőn újabb szükséglet fog előállani, melynek kielégítését maga a kormányzat sem fogja többé elodázhatni. T. ház! A t. kormány és annak támogatói ezzel szemben mégis azt híresztelik, hogy e rend­szernek kitűnő és üdvös hatása van. Hát ha ez így volna, akkor kérdem: miért szaporodnak azok, a kik e rendszer ellen küzdenek; miért szapo­rodott a jelen választások alkalmával az ellenzéki választók száma; miért tömörültek jobban, mint valaha az ellenzéki zászló alá? Tömörültek azért, hogy leküzdhessék és megdönthessék azt a rend­szert, mely állítólag oly jól szolgálja a nemzet érdekeit, {ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, sok választókerület viszonyait ismerem és sok választásnál megfordultam, de az elégületlenségnek oly hatalmas és impozáns módon való nyilvánulását soha sem tapasztaltam, mint most; {ügy van! Ugy van a bal- ésstsélsőbaloldalon.) már pedig t. ház, ha ez nálunk ellenzékieknél

Next

/
Oldalképek
Tartalom