Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-25
25. országos fllés 1892. m&rczins 31-én, Cäfit8rt8k8n. Sl aggodalmat keltett fel, annál inkább kellene, hogy aggodalmat keltsen magánál azon kormánynál, mely hivatva volna a nemzet érdekeit szolgálni s jogait megvédeni. (Ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon) A t. kormány a közigazgatási vitában nagyon is igazolta, hogy elveit nem tudta érvényesíteni, hogy csaknem kudarczot vallott, (Ugy van! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon. Félkiáltások: Egészen!) de azért ragaszkodik a hatalom megtartásához, habár tudhatja, hogy nem bírhat többé jogainak érzetével, mert a nemzet elvált tőle? (Éllenmondások és felkiáltások a jobboldalon: Hogy érti ezt!) Körösi Sándor: Melyik nemzet? Meszlény Lajos: Nem az újságot értjük ! (Derültség.) Babó Emil: Már pedig, ha a nemzet elválik a hatalomtól, akkor meg kell szűnni magának a hatalomnak is. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) A közvéleményt csak egyetlen egy kormány képes megnyugtatni, az pedig nem lehet más, mint a közérdek kormánya. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ugyan kérdem: mit tett e tekintetben a kormány, hogy magát a közérdek kormányának tekinthesse ? Igyekezett e a közvélekedést kielégíteni ; fordúlt-e azokhoz, a kikben a nép bízik, akik iránt a nép bizalommal viseltetik? (Élénk helyeslés a baloldalon.) Bizony a legkevésbbé sem. Legélénkebben bizonyítja ezt maga a választás. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) A t. kormány nemcsak hogy nem fordult azokhoz, a kik iránt a nép bizalommal viseltetik, de sőt ellenkezőleg arra kényszerítette hivatalos apparátusát is, hogy hirdesse azt, a mi nem létezik. (Helyeslés bal felől.) Ily körülmények között tehát nem lehet csodálkozni azon, hogy a nemzet elfordult ettől a kormánytól, nem követi őt azon az úton, a mely nem jogos, hanem mesterkélt és nem érezheti jól magát a nemzet ezen kormány hatalmának az árnyékában. Azokkal szemben, t. ház, a miket elmondottam, a t. többség felhozhatja azt, hogy bármilyen jó is legyen valamely kormány, azért mégis lesznek, a kik azt támadni fogják. És én teljesen igazat adok azoknak, a kik ebben a vélekedésben vannak. Hogy azonban ezen az állásponton megállhasson, lényegesen szükséges, hogy az a kormány teljesítse mindazon feltételeket, a melyekhez a kormányzata kötve van, szóval, mint mondám annak a kormánynak a nép szívében és lelkében legyen meg a talaja és létalapja. (Úgy van! Úgy van! bal feWl.) En ezt azonban a legkevésbbé sem mondhatom a jelenlegi kormányról, nem pedig az általam már ecsetelt tények, de elvi álláspontomnál fogva sem, mert én teljesen lehetetlennek tartom azt, hogy a 67-iki, vagyis a közösügyes alapon, ha még oly kiváló kezekbe volna is letéve hazánk vezetése, ha oly kormányképességet vindikálna is magának a szabadelvű párt, mint a minőt hangoztat, hazánk jóléte, boldogulása és előrehaladása megvalósítható lehessen. Lehetetlennek tartom, hogy az fölvirágozhassék és mint önálló állam teljesítse azt a magas hivatást, a melyre minden államnak, ha helyet akar foglalni az európai államok sorában, buzgóan és odaadással törekednie kell. (Élénk helyeslés bal felől.) Mivel pedig én ezt a nemes törekvést a jelenlegi kormánynál nem tapasztaltam, nem tapasztaltam azt, hogy törekednék arra, mikép hazánk önálló és független lehessen s minthogy ennek nyomát a költségvetésben sem látom kifejezve: így azt még általános tárgyalás alapjául sem fogadom el, (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) hanem csatlakozom Helfy Ignácz t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a baloldalon. A szónokot számosan üdvöslik.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetést mindenkor pénzügyi és politikai szempontból szoktuk megbírálni, illetőleg magát a költségvetést és egyszersmind azon általános kormányzati politikát, mely abban kifejezést nyer. A pénzügyi bírálat eszközlését más, szakavatottabb elvbarátaimra bízván, csupán elismerésemnek akarok kifejezést adni az előadó úrral szemben azért az objectiv, a helyzetet valóban részrehajlatlamil megvilágító beszédért, a melylyel a költségvetési tárgyalást bevezette és a melyben a szépítgetésnek, a gyenge oldalok eltakargatásának tendentiája nem nyilvánult. Ha az előadói székből pénzügyeink ecsetelésénél mindig ily hangon és ily szellemben hallottunk volna felszólalásokat, akkor ez az ország talán igen sok súlyos bajtól meg lett volna mentve. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Sajnos, a politikai szempontok arra kényszerítenek úgy engem, mint kényszerítik t. elvtársaimat, hogy a jelenlegi kormány által betertesztett költségvetéssel szemben már most, ebben az első stádiumban határozottan és mereven elutasító álláspontra helyezkedjünk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezen álláspontunkat lehető rövidséggel fogom indokolni, lehető rövidséggel, mondom, mert hiszen kevés Ideje annak, hogy ez a ház egy nagy politikai vitának színhelye volt és nem szándékozom mindazokat a szempontokat, mindazokat az eszméket, melyek akkor itt a megvitatás tárgyát képezték, újból előhozni, hogy úgy mondjam, a felirati vitának egy második kiadását kezdeményezni. (Helyeslések jobb felöl.) Csanády Sándor,: De nem helyes! (Derültség. Halljuk!)
