Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-38

350 88. ftrsiágoi fiién 1898. áprillti 2t-án, kedäen. beszédeket mond, azt közlik az egyszerű közönséges magán hírlapok is, de kell, hogy minden szó, a mi itt a házban mondatik, a közönség tudomására jusson, mert mi itt országos képviselők vagyunk. A mi naplóink pedig csak hónapok múlva kerülnek ki a sajtó alól, akkor az azokban tárgyalt kérdések már nem érdekesek és más kérdések foglalkoztatják az országot. A kinek tehát nincs titkolni valója parlamenti működésére nézve, annak nincs oka felszólalni az ellen, hogy a parlamenti tárgyalások hiteles szövegben közöltessenek. Minden országban van valami közlöny, a hol ezek hiteles szövegben megjelennek, csak nálunk nincs, inzert, mert a nagy férfiaknak alkalmat kell nyújtani arra, hogy botlásaikat, melyeket részint elme-, részint nyelvbeli gyöngeségüknél fogva elkövetnek, kicorrigálhassák. (Helyeslés hal felől. Ellenmondások a jobboldalon.) Ezen indokoknál fogva kell, Imgy az országgyűlési tárgyalások hiteles szövegben álljanak a közönség rendelkezésére. De én ezt egyúttal a magyar parlamentarisrnus kiegészítő részének tartom; mert nem elég az, hogy a hírlapok tudósításokat hoznak és hogy a karzatok közönsége az üléseken hallja a beszédeket, hanem a nyilvánnosságnak az a követelménye, hogy ne csak a nagy parlamenti férfiaknak beszédeiről, hanem e ház legkisebb tagjának minden elejtett szaváról hiteles értesülést nyerhessen a közönség és azokat maga bírálhassa meti; és jövőre a szerint választhassa meg a maga képviselőjét. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ez a parlamentnek a nagyközönség által való ellenőrzés egyik módja s annyival inkább helyes módja, mert a hivatalos lapot a községek úgy is járatni kötelesek. Csupán Magyarország az, a hol a hivatalos lap 75.000 frt jövedelmet mutat fel. (Közbeszólás jobb felöl: Nagyon helyes!) Nagyon helyes a múlthoz képest, de a hivatalos lap sehol sem szokott jövedelmi forrás lenni. Ez az ország hivatalos ügyeinek szokott orgánuma lenni, tekintet nélkül pártokra és pártérdekekre, és nem arra való, hogy vezérczikkeket közöljön, hanem hogy a történteket hiteles szövegben közölje. Epén ezért pártolom Remete Géza t. képviselőtársam indítványát és kérem a ministerelnök urat, hogy méltóztassék ezt jövőre fontolóra venni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: A törvényhozás magasztos hivatása az élet viszonyaival foglalkozni és azokra törvényt alkotni. (Közbekiáltások a szélsőbalról: 2 óra! Holnap!) Tudom, hogy jogom van kérni, hogy holnapra halaszthassam előadásomat, de ha méltóztatnak megengedni, nagyon röviden fogom előadni mondani valómat. (Halljuk ! Halljuk !) Azt hiszem, t. ház, hogy a képviselő urak között alig van valaki, a ki a törvényhozás működésében részt vesz, a kivel ne történt volna meg — s ez épen a jelen tárgyra vonatkozólag fontos — a mi velem egyszer és máskor megtörtént. Az 1848. sajtótörvény rendelkezései szerint sajtóvétség miatt senkisem üldözhető, a ki az országgyűlésnek, a hatóságoknak, a törvény által alkotott testületeknek tárgyalásait — ez a kifejezés van használva — hív szellemben közli. Méltóztatnak tudni, hogy ezen rendelkezéstől eltérőleg hányféle módja lehet a viszzaélésnek, a melyet a közpályán mozgó férfiak beszédeivel el lehet követni. Én nagy köszönettel veszem az államtitkár úr azon,gondoskodását, hogy a hírlapok előfizetői számát nem akarja csökkenteni. De mert az élet viszonyairól beszélek, szükséges leszámolnom azzal, hogy a mai magyar hírlapirodalom állapota olyan, hogy a mint köztudomású dolog, csak egyetlen egy lap van, a mely meglehetős terjedelemben szokta az országgyűlési beszédeket közölni, s ez véletlenül épen az »Egyetértés«. A kormánypárti organuaioknál azonban — s ezt kénytelen vagyok nagy sajnálattal említeni —• igen gyakran tapasztaljuk, különösen nekem jutott többször osztályrészemül, hogy olyan szándékos elferdítésekkel közlik rövidítve a beszédeket, (Igaz! Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy azokból mindenki ráismer másnak a nézeteire, csak annak a szónoknak a nézeteire nem, a kiről szó van. Mi következik ebből, t. ház? Velem nem egyszer megtörtént — tudom, mással is — hogy kénytelen voltam beszédeimet utólagosan a naplóból lenyomatni és a választókerületbe lékül deni, hogy legitimáljam magamat az iránt, hogy valótlanság, a mit azok a lapok rám fognak, mert azok tendentiosusan, rövidítve és elferdítve közlik a beszédeket. Már most, t. ház, ha nem akarunk utat nyitni arra, hogy a parlamenti törekvések ily módon czélzatosan félremagyaráztassanak, akkor ezt az indítványt el kell fogadni. De el kell azt fogadni azért is, mert az igen t. államtitkár úr, egyetértve az előadó úrral, csupán egyetlen egy okot, tudniillik a pénzügyi indokot hozza fel. Ez pedig tévedés; mert ha helyes az államtitkár úrnak az az okoskodása, hogy ezzel elvonná az előfizetőket a többi lapoktól, ebből az következnék, hogy gyarapítaná a »Budapesti Közlöny* előfizetőit; akkor pedig az előadó úr argumentuma azért helytelen, mert ha egy lap oly körülmények közt foglalkozik concurrentiával, hogy előfizetői szaporodnak, ez által az a lap mindig olcsóbb lesz, mint volt előbb. Én résztvettem egy ilyen hivatalos lap kiadására vonatkozó coneurrentián, tudom a számításokat és hogyha a hivatalos lap egy-két columnája