Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-25

25, országos ülés 1892. márezius 31-én, csütörtökön. 29 olv mérsékelten koplalnak. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. pénzügyminister úr bizonyos büszkeséggel áll itt, midőn azt mondj;., hogy az államháztartás nemcsak rendezve van, hanem az 1892-ik évi költségvetés 1730 forintnyi felesleggel záródik le, a kormánypárti hírlapok pedig hozsannákat hirdetnek, diadalmámorban úsznak és biztatják a polgárokat, hogy esküdjenek fel arra a közösügyes kormányzatra, a melynek íme ilyen kitűnő eredményei lettek. De azok a józanul gondolkodó polgárok csak nem esküdnek fel arra a zászlóra, aggályosan csóválják fejőket és gondolkoznak, mikor látják, hogy e rendezett háztartásunk mellett maga az állam mily nyomorúságosan szegény akkor, a mikor valamely szükségletnek kielégítéséről kell gondoskodni. (Igaz! Ügy van ! a szélső baloldalon.) A delegationalis tárgyalásokon kivűl alig tudja s tudhatja valaki, hogy pénzügyeink javultak volna, hogy jövedelmeink dúsak volnának s hogy államunk bármily szükségletnek képes volna eleget tenni. A delegatioban, úgy látszik, azt hiszik, mintha gazdagok volnánk, mintha semmi sem intene benünket a józan takarékosság törvényeire, hisz tapasztaljuk azt, hogy a t. minister urak és a többség (Halljuk! Halljuk !) a delegatioban megszavaznak mindent, mit Bécsben kívánnak, jobban mondva követelnek oly költségekre, melyeknek semmi gyakorlati eredményök nincs, ha csak sívaSíorlati czélnak nem nevezem azokat a katonai parádékat, (Igaz! Úgy van! a szélső bóloldalon.) a melyek néhány pléhgalléros úrnak olcsó mulatságát s olcsó dicsőségét képezik a mi drága pénzünkön. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha azonban figyelemmel kísérem a törvényhozás egyéb tényezőit s ha különösen figyelembe veszem magának a t. háznak tárgyalásait is, úgy azt a képet nyerem, különösen a pénzügyi bizottságban, hogy a rendezett háztartása államunk sokszor tehetetlen és sokszor képtelen oly szükségletek kielégítésére, melyek fedezéséről magának az államnak kellene gondoskodnia. (Igaz! Úgy van

I a szélsöb baloldalon.) Ha nem a közös hadsereg igényeinek ellátásáról van szó, akkor a t. pénzügyminister úrnak hangulata legjobban megváltozik s tör hete tlenííl hirdeti, hogy ne bántsuk azt az egyensúlyt, mert az egyetlenegy érintésre felbillen s felborúi, mint az a kártyavár, a mely a gyermekek mulatságául szokott felépíttetni; s nem is engedi a t. pénzügyminister úr ezt az egyensúlyt bántani másoknak, csak a katonáknak, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a mi igazán szomorú és kétségbeejtő bizonysága annak, hogy ma nálunk csaknem minden katonai mérték alá esik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez az a rendszer, a melyben ma benne vagyunk és csak ily rendszernek támogatása mellett volt lehetséges az, hogy a katonatisztek fizetését magas összegre emelhették s ezzel szemben az állami tisztviselők csaknem másfél évtizeden keresztül hangoztatott czifra nyomorúságának enyhítését a kormány nem akarja eszközölni, azon czifra nyomorúság enyhítését, a mely már nem is czifra, hanem czafatos és rikító, mivel ezen tisztviselők a végső csüggedés szélén állanak. Nem akarok foglalkozni azzal a javaslattal, melylyel a tisztviselők fizetésének szabályozása czéloztatik, annyit azonban ezúttal is megjegyezhetek, hogy a kormányzatnak igazán szűkkeblű intézkedéseivel szemben fel fog jajdulni azon tisztviselőknek legalább is nagyobbik fele része, a kiken a kormány segíteni akar. De hát nem is fogom én ezt meglepőnek tartani, nem is fogok csodálkozni rajta, mert hiszen, ha a kormány segíteni akar a tisztviselőkön, akkor ;ez az, eljárás nem illenék bele ebbe a mai rendszerbe, mely nem egyéb, minta szemfényvesztés rendszere. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) A mai kormányzat a közigazgatásban keresi a hatalmát, azonban nem kívánja és nem keresi, hogy abban a közigazgatásban az ügyek szabatosan és pontosan intéztessenek el. A közigazgatás államosítása nem czél a mai kormánynál, hanem eszköz arra, hogy a hatalmát minél jobban kiszélesítse. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Eszköz arra, hogy ebben a mai államban minden teremtett lélek a rendelkezésükre álljon és hogy a polgárság már a faluházán, már a megyeházán, már a városházán érezze azt a vasvesszőt, a melyet eddig csak a pénzügyi administratioban kezeltek a finánczok. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem foglalkozom ezúttal azzal, hogy milyen rokonszenvet keltettek az államban a pénzügyi tisztviselők, csak azt a kérdést vetem fel, hogy vájjon ez a pénzügyi állami administratio oly jónak bizonyult-e be, hogy azt be kellene hozni az egész vonalon mindenütt; és hogy vájjon annak a pénzügyi administrationak hanyag és lelkiismeretlen kezelése nem kellene-e, hogy visszarettentsen minden kormányt attól, hogy ugyanazt az administratiot hozza be magába a közigazgatásba is, a mely ezen rendszer behozatala által csaknem megbéníttatnék, mert megbéníttatnék benne az az önkormányzat, a mely csak akkor lehet helyes, ha maga a polgárság kezeli, ha az ellenőrzi minden ágában és minden vonalán. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem akarok kitérni a jelen költségvetés keretén az igazságügynél és az igazságszolgáltatásnál felmerült bajokat illetőleg, (Halljuk!) hiszen, a mikor ez a költségvetés tárgyalás alá kerül, elegendő alkalmam lesz arra, hogy e