Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-38

38. országos ülés 1891. április 26-án, keflden, gg{ voltak tulajdoníthatók. De hogy vagyunk ma, t. ház, közbiztonsági állapotainkkal? Igaz, hogy a regényes rablók, az u. n. betyárok eltűntek, mert vasutaink vannak, az erdők kipusztultak és így a közlekedési módok változván, az u. n. útonállás nem valami lucrativ üzlet; hanem azért ne méltóztassanak azt hinni, hogy Magyarországon a gonosztevők száma apadt, vagy azok bátorsága csökkent volna. Ellenkezőleg ma Magyarországon lehet mondani, hogy talán több lopás, rablás és más gonosztett követtetik el, mint azelőtt, csakhogy ezek nem azzal a lármával történnek, nem írnak róluk annyit az újságok, de maga a közbiztonság semmit sem javult. S mi ennek az oka, t. ház? Már tizévé, hogy behoztuk az államcsendőrséget; nagy várakozással volt a közönség, magam is igen sokat vártam ezen intézménytől, mert a tapasztalás mutatja, külföldi példák voltak előttünk, hogy az állami csendőrség sokkal jobb, mint akár a városi, akár a megyei hasonló intézmény. De tiz év alatt ez a csendőrség vajmi keveset fejlődött és azt lehet mondani, hogy ha a csendőrségi intézmény tovább is úgy tartatik fenn, a mint eddig: a felbomlásnak, vagy legalább a kétségbeesésnek határára jut. Hiszen elég nézni az adatokat, ámbár a t. ministerium e tekintetben nagyon mostohán bánik a törvényhozó testülettel, mert tiz éven keresztül nem tartotta szükségesnek Magyarország közbiztonsági állapotáról jelentést terjeszteni a ház elé. Más alkotmányos államokban — csak hivatkozom pl. Ausztriára — minden évben igen részletes jelentésekkel szolgál a kormány és így abból a törvényhozó testület látja az ország állapotát és legalább szakszerű kritikát is lehet gyakorolni. Ismétlem, t. ház, a mi csendőrségünk teljesen elégtelen úgy létszám, mint fizetés tekintetében, mert kétségtelen, hogy hasonló intézmények közt a legrosszabbul van dotálva, Miképen gondolja a t. kormány, hogy az az 5600 főnyi legénység, beleszámítva a tiszteket is, tehát ilyen kis csendőrségi apparátus őrizze egy 18 millió lakossal bíró országban a közbiztonságot, ama rendkívüli nagy nehézségek között, a melyek földrajzi helyzetünk, de különösen népünk hajlamainál és szokásainál fogva fennforognak. Hozzá jön még ehhez, hogy olyan rosszul van dotálva ez a csendőrség, hogy ehhez fogható kis fizetéssel ma nincs Európában hasonló intézmény. (Úgy van! szélsőbal felől. Egy hang a baloldalon: Nem áll!) Nem áll ? Hát, t. ház, egy csendőr kap naponta 94 krajczár fizetést, ebből benhagy 40 krajcárt élelmezésért. Most tessék azt venni, hogy ez az ember a legerősebb physikai szolgálatra van utalva; életének legszebb korát szenteli e szolgálatnak, folyton játszik az életével és örökösen olyan irtózatosan drákói katonai fegyelem alatt áll, hogy a legkisebb ballépése egész pályáját megsemmisítheti. Ha tehát, t. ház, ilyen körülmények közt annak az embernek csak annyija van, a mennyi mindennapi megélhetésére szükséges és vem gondoskodik az állam róla, hogy ha a szolgálatból kidől, valami pálya és jövő biztosíttassék számára: akkor ilyen rosszul dotált orgánumokkal, t. ház, közbiztonsági szolgálatot kellőképen ellátni teljes lehetetlenség. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Különösen nem lehet szorgalmat és szakértelmet kívánni, a mi pedig ilyen testületeknél okvetlenül szükséges. Es e mellett a rossz fizetés mellett az a csendőrség egy valósággal túlszigorú, secans katonai fegyelem alatt áll. Jól tudom, hogy bizonyos tekintetben kell is, hogy szigorú katonai fegyelem alatt álljon; de nálunk az a csendőr ú. n. kaszárnyai fegyelem alatt áll, mert a mi csendőrtisztjeink olyasmivel törődnek, hogyha megszemlélik a legénységet, azt vizsgálják meg, vájjon nevük a negyedik és ötödik gomb közé van-e bevarrva s hogy e szigorúságra egy példát hozzak fel, még csak komót lábbelit sem szabad tartaniok s ha irtózatosan nehéz útjokról hazatérnek, a nem is az ő lábukra készült nehéz csizma helyett még csak papucsot sem vehetnek fel, mert volt rá eset, hogy

r ezeket elkobozták és kidobták. Az öltözékről szólva, még arról sem gondoskodik a kormány, hogy a nyári forróságban nyári öltönynyel lássa el ükét, úgy, hogy ez időszakban is kénytelenek nehéz ruhájukat viselni s legborzasztóbb melegségben valóságos tortúrát állanak ki. Ebben a ruhában futtatják ezeket az embereket a leghosszabb utakra, mert csekély létszámuk mellett roppant hosszú őrjáratot kell nekik végezni s 25—30, sőt 40 kilométernyi őrjárat nem is tartozik a ritkaságok közé. Természetes, hogy aztán kétségbeesnek ezek az emberek, ha ilyen physikai túlcsigázottság mellett még a jövőjükről sem gondoskodnak. Nem ritka eiet, hogy a csendőrök a közönség közé lőnek, vagy magukat lövik agyon, sőt arra is volt már példa, hogy egymást lövöldözik le. Hát, t. ház és igen t. kormány, nagyon ideje volna már erről a dologról komolyan gondolkozni és cseudőrségi intézményünket kellőképen kifejleszteni. Mindenekelőtt pedig szükséges a létszámot felemelni, mert ha azt veszszük, hogy Francziaországban 26.000, Olaszországban 18.000 és Ausztriában a hol pedig a közbiztonsági állapotok kedvezőbbek, 11 ezer csendőr van, aSkor Magyarországon 5600 emberrel a közcsendet és rendet fentartani teljesen lehetlenség. Erre azt mondja a belügyministerium, hogy ő megtenné, hanem egyrészről pénze nincsen rá, másrészről pedig hiány van az emberekben. A mi budgefünkben sok mindenféle költségek 42*