Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-38

332 38. orszägos ülés 1892. április 26-iin, Veiden. fordulnak elő, de nem hiszem, hogy abban ennél jobban befektetett költség volna; mert hiszen a közbiztonság, a személy- és vagyonbiztonság az állami életnek egyik főfeltétele. Arra az ellenvetésre pedig, hogy nem jelentkeznek emberek, azzal felelek: természetes, hogy ily viszonyok között nem is fognak soha jelentkezni. Ez az intézmény már nem experimentum, mert tiz év alatt csak beláthatta a kormány, hogy ebben valami hibának kell lenni. Olyan állapotokat kell tehát itt teremtenie, hogy tömegesek legyenek a jelentkezések. Mert most, ha a csendőr próbaszolgálatot tesz, ezt hat hónap alatt úgy megunja és alig várja, hogy leteljék az a három év, a melyre magát kötelezte. Természetes, hogy így mindig csak próbaszolgálatot tevő kipróbálatlan csendőrökkel lesz dolgunk és szakavatott csendőröket nem kapunk. Szükséges tehát, hogy a kormány vizsgálja meg a csendőrségnél levő állapotokat, mi annak az oka, hogy ily kevés számban jelentkeznek csendőröknek. Orvosolja a bajokat és emelje fel a létszámot. De, t. ház, maga a csendőrség létszáma nem elégséges közbiztonsági állapotaink javítására. Szükséges, hogy gondoskodjunk a városokb m, úgy a törvényhatósági joggal felruházott, mint a rendezett tanácsú városokban, szakavatott rendőrségről is. Mert hiszen a csendőrség a legjobb lehet, de ha a kisebb városok rendőrsége nem felel meg ezéljának, akkor oda tódulnak a gonosztevők; mert Magyarországon tényleg úgy áll a helyzet, hogy rendesen a kisebb városokban vannak az orgazdák, ott szervezkednek a bandák s onnan indulnak ki rablóhadjáratra. Tehát a városi rendőrséget ügy, a mint most van, fentartani tovább nem lehet. Hiszen ez nem az autonómia kérdése. Még oly államok is, mint Francziaország, a hol a legnagyobb autonómia van, hol demokratia és respublica van, mégis behozták az államnak felügyeleti jogát, a mennyiben az 5000 lakossal bíró városokat már állami rendőrbiztosokkal, police-comissaire és políce centraleokkal, központi rendőrbiztosokkal látja el; úgy a kikötőkbe, mint azokba a városokba, a melyek vasúti góczpontok, szakavatott egyéneket küld, olyanokat, a kik a közbiztonság tekintetében már bizonyos iskolázáson mentek keresztül. Nálunk a városokban, igaz, hogy a főispánok nevezik ki a rendőrkapitányokat, de ezek soha sem, vagy nagyon ritka esetben szakavatott közegek, mert mézeskalácsosokból, bádogosokból lettek rendőrkapitányok. Ez leginkább az oka közbiztonsági bajainknak; pedig nálunk Magyarország sajátságos nemzetiségi viszonyainál fogva is elkerülhetetlenül szükséges, hogy az államnak megbízható rendőrközegei legyenek az ország minI dcn pontján. Hiszen tegnap olvastuk a lapokban, hogy például a titrólezi városkapitány egy nagy nemzetellenes manifestatioban vett részt, a tót zászlót és nem tudom micsoda koszorút maga vitte. Ilyen esetek előfordulnak másutt is. Nálunk a nemzetiségi szempontok már megkövetelik azt, hogy Magyarországon az állam felügyeleti joga a rendőrségre nézve sokkal szigorúbban gyakoroltassék. (Helyeslés a hal- és szélsőbalon.) Egy másik szükség, t. ház, a mezei rendőrségnek behozatala; (Helyeslés a hal- és szélsőhalon.) mert hogy Magyarországon minő állapotok vannak e tekintetben a vidéken, a falvakban: azt igazán vázolni is lehetetlen: hoírv mily összeg az, micsoda értékeket képviselnek azok a mezőgazdasági tárgyak, a melyek ott eltulajdoníttatnak, az — mondhatom — hihetetlen. Elég azt mondani, hogy Magyarországon ma még léteznek, még pedig nagy számban a vándorló czigányok, lovakkal, a kik egész éven át soha egy szál takarmányt nem vesznek és mennek keresztül-kasul az országban, legeltetnek szabadon és semmiféle fentartási módjuk nincs, esupán a gonosztettek. És itt a czigányoknál bátor vagyok azt a kérdést intézni a t. minister úrhoz : gondolt-e már arra, hogy mi történjék ezzel a száz- vagy százötvenezer főnyi vándorló czigánynyal ? Mert nem lehetséges, hogy culturállamban egy nomád nép, minden rendszer, keresetforrás nélkül lopjon, raboljon, gyilkoljon, a közbiztonságot veszélyeztesse és midőn azután börtönbe kerül, eltartása tízszer annyiba jöjjön, mint ha letelepítenők, vagy ebből az országból büntető úton eltávolítanák őket. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Hiszen az lehetetlen, hogy Magyarországon már ilyen előrehaladott időben és stádiumban ilyen nomád nép, helyhez nem kötött egyének létezhessenek, hogy úgy mondjam, hatósági felügyelet alatt vándoroljanak; mert a dolog úgy van, hogy nekik joguk van egyik községből a másikba menni és minden község örííl, ha onnan elmennek, de ők bizonyos szolgabírói engedélylyel a másik község nyakára mennek. (Úgy van! a szélsőbalon.) Méltóztassék e dologgal komolyan foglalkozni, mert ez annyival felér, mint az egyes közigazgatási hivatalnokok jobb ellátása és méltóztassék már egyszer az adófizető közönségről ezt a terhet levenni. (Helyeslés a szélső haloldalon.) T. ház! Oda reassumalom szavaimat, hogy a t. kormánytól nagyobb actiot kérjek e téren, nem ugyan olyan actiot, mely a csendőrségi apparátust arra használja fel, mint a múltban történt, hogy azok a választásnál politikai ügynökök szerepét teljesítsék. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj, mozgás és ellenmondás jobb felől.) Nagyon sokszor találkoztunk ezzel és én kérnék ezzel kapcsolatban szigorú utasítást arra nézve,