Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-24

«y, 24. orsjüigos ülés 18l>2. mán-üiüs KO-ún, szi-rdán. vábbi észrevételeket tehessek, bátor vagyok interpellatiomat beterjeszteni, kérve a t. házat, hogy azt a t. ministerelnök árnak kiadni méltóztassék. Interpellatiom következőleg hangzik (dl vassá): »Interpelbttio a ministerelnök úrhoz és általa az összkormányhoz: 1. A »Kölnische Zeitung« felolvasott közleménye összeköttetésben van-e a t. kormánynak vagy sajtóirodájának akár irányító, akár utólagosan és bármiféle alakban helyeslő tudomásával? 2. Adott-e, vagy eszközölt-e ki a kormány, vagy annak bármelyik tagja, akár közvetlen, akár a hatósága alatt álló közegek által Horváth Gyula képviselő úr részére ennek magánügyeiben bármikor, bárkinél és bármiféle anyagi előnynyel járó kedvezményt? 3. Ha igen, sorolja fel a t. ministerelnök úr az erre vonatkozó eseteket egyenként, hogy a ház az e tekintetben történteket megfontolás alá vehesse. Beadja Horánszky Nándor.« (Élénk helyeslés hal felől.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok a házszabályok által adott azon joggal élni, hogy a hozzám intézett interpelktiora 30 nap alatt válaszoljak, hanem a t. ház engedelmével bátor leszek a választ azonnal megadni. (Halljuk! Halljuk!) Magára az interpellatio lényegére, vagyis arra a részére, a mely a »Kölnische Zeitungéban megjelent és itt felolvasott közleményre vonatkozik, csak azon esetben adhatnék választ, ha a »Kölnische Zeitung* felelős szerkesztője vagy levelezője volnék. így azonban az említett lap közleményeért a felelősséget el nem vállalhatom. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyet azonban bátor vagyok megjegyezni: és ez az, hogy ezen közlemény sem közvetlenül, sem közvetve általam, vagy a miuisteri sajtóosztály által sugalmazva nem lett. Hogy a t. ház előtt ez iránt teljes alapossággal nyilatkozhassam, midőn ma elolvastam a nemzeti párt értekezletéről szóló tudósítást, kérdést intéztem a sajtóosztályhoz, hogy e közlemény általa volt-e inspirálva és onnan azt a határozott nyilatkozatot nyertem, hogy a sajtóosztálynak nem volt ezen közleményre semminemű befolyása. Ennélfogva állíthatom, hogy azt a hírlapi czikket sem én, sem a sajtóosztály nem inspirálta (Helyeslés a jobboldalon.) és a dolog ily állása mellett kénytelen vagyok ezen ügygyei minden összeköttetést és a közleményért a felelősséget magamtól elutasítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mi már most nem a lap közleményére vonatkozó másik kérdést illeti, bátor vagyok kijelenteni, hogy tőlem sem pénzíigyministeri, sem jelenlegi állásomban az illető lapban megnevezett képviselő úr semmi előnyben nem részesült és így nem voltam abban a helyzetben sem, hogy valamely előnyöket megszüntethettem volna. Ez a válaszom a t. képviselő úr interpellatiojára s kérem a t. házat, méltóztassék azt tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Horánszky Nándor: T. ház! A ministerelnök úr által kérdéseim elsejére adott válaszszal meg vagyok elégedve, hozzátévén természetesen annyit, hogy a választ úgy értem, miszerint utólagos alakban sem történt valami hozzájáruló jóváhagyás ama közlemény tekintetében, melyet bátor voltam felolvasni. Ez iránt tehát, mint mondom, meg vagyok nyugtatva. De nem lehetek megnyugtatva a második kérdésemre adott válaszszal, mert hiszen indokoltam azon körülményt, hogy miért intéztem interpellatiomat a ministerelnök úr útján az összkormányhoz. Azért, hogy még lehetősége is ki legyen zárva annak s még csak hozzáférhető felfogás és olyan gondolat se keletkezhessek a közvéleményben, hogy a kormányzat különböző ágaiban, melyek nem a t. ministerelnök úr által kezeltetnek, talán fení'oroghatott ilyen természetű kedvezményezés lehetősége. (Helyeslés bal felöl.) Én e kérdést t. barátomra nézve épúgy, mint közéletünk moráljának és az ország reputatiójának szempontjából igen fontosnak tartom és így nem szabad akként eljárnunk, hogy akár itt bent, akár az országon kívül olyan felfogás keletkezhessek, hogy e kérdésben a kibúvás lehetőségével állunk szemben. Ez indított engem arra, hogy interpellatiomat ne csak a ministerelnök úrhoz, hanem az összkormányhoz intézzem. Az ország reputatioja a közmorál tekintetében közös vagyona mindnyájunknak. (Helyeslés.) Itt nem lehet véleményeltérés abban, hogy midőn az ország határain kívül intéztetik támadás az ország ellen és az ország politikai moráljáról van szó, akkor egyesült és közös akarattal törekedjünk arra, hogy a kérdést akképen tisztázzuk, hogy az adott válaszban a kormányzat egész területére minden irányban kiterjedő tiszta felvilágosítást kapjunk. Ez, gon dolom, mindnyájunk közös feladata. Azért azt hiszem, ha a t. kormányelnök úr ma nincsen vagy nem lehet abban a helyzetben, hogy ezen kérdés itt teljes megvilágítás tárgyát képezhesse, ám haiaszsza el további feleletét, de miután a válasz nem adatott meg az összkormány nevében, miután továbbá a ministerelnök űr világosan kijelentette, hogy csak saját nevében nyilatkozik, én pedig feltalálni kívántam a kérdésnek akképen való megvilágítását, hogy ahhoz árnyéka sem fér a gyanúsításnak, igen