Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-24

•24. országos ülés 1882. márczius 30-án, szerdán. 2D természetes, hogy válaszát ez alakban el nem fogadhatom. Azért arra kérem a t. ministerelnök urat, hogy méltóztassék talán később még tovább menő választ adni és én is akkorra fognám fentartani, hogy a választ tudomásul veendeni-e vagy sem? Magától értetődvén, hogy e harmadik kérdés sorsát is az fogja eldönteni, hogy ezen válasz minő lesz, de így a válaszszal megelégedve nem lehetek és azt tudomásul nem vehetem. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: T. ház! Méltóztassanak először is azt a megjegyzést megengedni, ha egy lapban, legyen az akár belföldi, akár külföldi lap, megjelenik egy közlemény, még pedig hozzá anonym-közlemény, az meggyőződésem szerint az ország reputatiójával összeköttetésben nincs, az ország reputatiojára homályt nem vethet. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi a fenforgó kérdést illeti, épen azért, mert egy közleményről van szó, a melynek semmi alapja nincs, én nem látom okát annak, hogy e kérdést tovább fejtegessük. (Helyeslés a jobbóldalon.) Azért kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon. Horánszky Nándor szólásra jelentkezik.) Elnök: Megengedi a t. ház, hogy az interpelláló képviselő úr még egyszer szóljon ? (Halljuk ! a jobboldalon. Zaj bal felől.) Horánszky Sándor: ügy hiszem, a házszabályok értelmében is jogom van szólani? (Élénk helyeslés bal felől: Halljuk ! Halljuk!) T. ház! Az általam felolvasott közleményt anonymnak nem tarthatom, azon egyszeríí oknál fogva, mert a mint bátor voltam interpellatiom indokolásában említeni, a szóban forgó ezikk egy jegy alatt íratott, a mely jegynek megvan a maga ismert viselője, (Felkiáltások bal felől: Kicsoda?) valamint nálunk is úgy áll a szokás, hogy némely czikkek nem névaláírással jelennek meg, hanem bizonyos jegyek alatt, melyek alatt ismerjük azon egyéneket, kik a czikkeket írják. (Igazi Ügy van! bal felöl.) De nem tarthatom anonymnak e közleményt azért sem, mert hisz a ministerelnök úr nem vonta kétségbe, a mit interpellatiom indokolásakor mondtam, hogy tudniillik azon egyén, a ki rendszerint a mondott jegy alatt ír, a sajtó-irodával bizonyos összeköttetésben volt, vagy van. Hogy már most ily körülmények között a kérdés elől azzal lehessen kitérni, hogy itt egy anonym ezikkei állunk szemben: ezt sem megfelelőnek, sem komoly mentségnek nem tarthatom. De ha így volna is a dolog: itt támadás van az ország kormányának reputatioja ellen is. (Zajos ellenmondás jobb felől.) Horváth Gyula: Tehát akkor engem Tisza fizetett! (Mozgás.) Horánszky Nándor: Ha már most én ebből kifolyólag concrét kérdéseket intézek a minister úrhoz, akkor ő azokra minden körülmények között válaszolni köteles, sőt lehetetlennek tartom azt általában is, ha valamely interpellatioban kérdés intéztetik egy ministerhez, ezzel szemben ő akként járhasson el, hogy azt mondhassa : akár e czímen, akár ama ezímen nem felelek sem igennel, sem nemmel. Ez az interpellatios jognak egyszeríí félretétele és kijátszása lenne. (Úgy van! bal felől.) Minthogy pedig a ministerelnök úr kérdéseimre abban az értelemben és abban a subjeetiv terjedelemben, mely a kormány összes tagjaira kiterjed, választ; nem adott. Eu a választ tudomásul nem veszem — még pedig a legnagyobb sajnálkozással — és kérem, hogy a kérdés napirendre tűzessék. (Helyeslés balról. Zaj és ellenmondás jobbról.) Elnök: A ministerelnök úr az interpellatiora a választ megadván, (Zajos felkiáltások bal felől: Nem adta meg!) következik a szavazás. Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e választ: igen vagy nem? (Igen! Nem!) A kik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a ministerelnök úr válaszát tudomásul veszi. A holnap reggel 10 órakor tartandó ülés napirendje lesz: az 1892. évi állami költségvetés tárgyalásának folytatása. Ezzel az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 40 perczkor.) KÉPVH. NAPLÓ 1892—97. II. KÖTET. 4;