Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-24
34. országos ülés 1892. márezíus 30.In, szerdán. j^ Lett légyen ott akár pénzügyi, akár katonai, akár közgazdasági kérdésekről szó, ha a magyar kormány csak kis győzelemről is beszélhetett, azt is mindig drága áron kellett megvásárolni. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Mi a bécsiektől jogos követeléseink elismerését is csak concessiók árán szerezzük meg ; (Úgy van ! Uqy van! a szélsőbalon.) ha pedig megfcerheltetésről van szó, bizonyára mi húzzuk a rövidebbet. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalon.) E tekintetben különösen óvatos az osztrák, sőt mondhatni, hajtliatlan, míg ellenben a magyar kormány, nehogy komoly politikai küzdelmekre és ebből kifolyólag politikai vereségre kerüljön a sor, mindig engedett pénzügyi kérdésekben is. Ezen költségvetésben is az 1867. XV. tcz. által elvállalt államadóssági tiozzájárulásunk 30 millió forinttal van előirányozva s Magyarország körülbelül ugyanezen összeggel járul 25 év óta mindig az adósság, illetőleg kamatainak törlesztéseihez, míg Ausztria legalább aránylag már régóta sokkal kisebb összeget fizet e czélra. Ezen 30 milliós adósság ugyanis az 1867 iki tényleges állapot s akkori magas kamatláb mellett számíttatott ki; ámde azóta ezen kölcsönöknek egy tekintélyes része, úgy tudom Bécsben conversio alá esett. Beöthy Ákos: Mindjárt a másik esztendőben ! Molnár József: És úgy ennek folytán sokkal kisebb összeget fizetett Ausztria aránylag, mint a mennyi részünkről megállapíttatott; nem is említve, hogy a szelvényadó behozatala által az általunk fizetett 30 millió frt után is az osztrákok húzták az adót. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De t. ház, a kormánynak ez a szembekötése az osztrákok helyett való fizetés tekintetében nemcsak ezen költségvetési tételnél tűnik fel, mert a közösügyi kiadások kiszámításánál azt Járjuk, hogy a határőrvidékért Magyarország terhére mindenekelőtt levonatik 2% s az ezután fenmaradó összeg a 30 — 70% arányában osztatik fel. E 2°/« levonása a jelen költségvetésben 1,926.000 frtot, tehát majdnem — kerek számban— 2 millió frtot tesz ki. Még érthető volt e 2%>-mik előleges levonása a határőrvidék polgárosítása alkalmával, de az utolsó quota megállapítása alkalmával a határőrvidéki adózás már a magyar állampénztárba folyt és így az adóképesség kiszámítása alapján megállapított 30%-ban benfoglaltatik a határőrvidéki adózás is. Az tehát, hogy most mégis e 2% előre külön levonatik Magyarország terhére, reánk nézve voltaképen kétszeres megterheltetés. (Ugy van! szélső bal felől.) De a költségvetés ezen tételei, legalább a törvény szerint, habár nem az anyagi igazság követelményei folytán vétettek fel; de mit szóljak a katonai KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. II. KÖTET. kiadásokról, melyeknek alacsonyabb vagy magasabb voltát vagy legalább helyesebb beosztását törvényes parancs nem ellenezné és mégis a honvédelmi és a hadügyministerek kívánságai közül csupán azok halasztatnak el néhány évre, amelyek elhalasztásába maguk az illető ininister urak beleegyeztek. Ezen kiadások, melyek katonai czélokból ezen költségvetésbe felsoroltatnak, magukban véve is elég magasak és nem állanak arányban a mi egyéb állami kiadásainkkal; úgy hogy részemről tökéletesen értem a t. pénzügyminister úrnak arnnz intését, hogy óvakodjunk a pénzügyi helyzetet valami rózsás színben látni, mert a mint kifejezte magát, a közösügyi kiadások évek hosszú során át nem apaszthatok, sőt mondhatni, hogy ezen szükségletek még fokozódni is fognak. A hírlapi és hivatalos közleményekből tudjuk, hogy a közös hadüg) minister sokkal magasabb összeget követelt az 1892. évre, mint a mennyi beállíttatott a költségvetésbe az ő beleegyezésével történt törlések után. Hogy a hadügyminister úr e törlésekbe az akkor közelgő magyarországi választásokra való tekintetből egyezett bele. gondolván, hogy majd a választások lezajlása után annál nagyobb összeggel áll elő, azt nem tudom, {Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) de annyi bizonyos, hogy a hadügyministernek e tekintetben való gonosz szándékától tartani lehet, mert hisz az osztrák pénzügyminister a költségvetés tárgyalása alkalmával a nagybajjal helyreállított egyensúly fentartásának nehézségeit hangoztatta nemcsak a képviselőkkel szemben, hanem, ha nem is egyenes czímen, de eléggé érthető módon a hadügyi kormányzattal szemben is. Valóban igen nagy összegek is azon költségtöbbletek, melyeket a delegatio a hadügyi kormányzat részére az 1892. évre megszavazott. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De a mi méltán elijesztő, az ama megszavazott összegnek el nem maradó folytatása, (ügy vau! Ugy van! szélső bal felől.) Az új véderő törvény folytán beállott új hadszervezet minden évben egyre tornyosuló költségtöbbletet nyel el. így a jelen költségvetésben is csak a magánfelek használatára kiadott lovaknál fölmerülő több szükséglet 165.000 frtot tesz, pedig a lovak utánszerzése még növekedik; 14 lovagosztáh r , kiegészítésére 755.000 frt kívántatik és ezen összegnek legnagyobb része még hátralékban van. A póttartalékosok és tisztek gyakorlatára 123.000 frt többszükséglet kívántatik. Hogy vájjon e czímen a jövő évben milyen összeggel fognak előállani, arra nyugodtan még csak gondolni sem lehet. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha még felemlítem, hogy a füst nélküli lőpor rendszeresítése folytán a többszükséglet 500.000 frt, 3
