Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-33

216 S«. országos ülés 1892. április Ö-éti, s&o»1>atOB

k megye kormányzatának éléről eltávolíttassák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A belügyminister ár nekem egyszer privátim azon kérdést vetette föl, hogy ha az úgy van, akkor mikép tűrjük meg ott azt az embert a vármegye élén ? Tehát rámutatok arra, hogyan tűrünk meg — természetesen a belügyminister úr támogatása és védelme mellett — a vármegye kor mányzatában egy ilyen főispánt és egy ilyen alispánt. (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbalon.) Csongrád vármegyében mindaddig, míg az ottani kormányzati viszonyokkal szemben annyi keserű, komoly kifogás nem támadt, választások útján minden községi bíró és jegyző bejutott a megyei képviselőtestületbe; ezek működnek a megyei tisztviselők közt és azok többségével a megyei képviselőtestületnek teljesen független elemeit rendesen leszavazzák. Alkotmányos szempontból egészen rendjén van ez, mert ha egyszer valaki be van választva a képviselőtestületbe, legyen az községi bíró, vagy jegyző, épen olyan joggal bir, függetlenül gyakorolni a maga képviselői hivatását, mint bárki más, a ki valóban függet len tagja annak a megyei képviselőtestületnek, hanem a kérdés erkölcsi oldalát tekintve, más szempont alá jut a képviselőtestületnek az a része, mely hivatalos viszonyban áll a főispánnal és alispánnal, mint az a része, a mely teljesen független. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Most aztán bekövetkezett az a régen várt és hosszú küzdések eredményének tekinthető változás. Különben, azt hiszem, nem a mi küzdésünk, hanem a képviselőválasztások sikertelenségének következménye az, hogy ez a közszeretetnek örvendő alispán lemondott állásáról. Még ezelőtt két hónappal biztatott bennünket hosszú uralmával, de most beadta lemondását. Jellemző, hogy ugyanaz a közönség, a mely előbb küzdött ellene, most azt mondja, hogy ne menjen még; ha huszonhét évig tűrtük mindenfajta visszaéléseit, akkor csak maradjon még pár hónapig, még addig kibírjuk. Mert ha egy alispán annyi visszaélés után, melyek az egész kormányzaton végig, mint hosszú, gyógyíthatatlan fekély vonulnak keresztül, nyugalomba megy: ne menjen a közönség általános tisztelete, hanem megvetése mellett. És most a belügyministeruek jutott az a feladat, hogy miként tegye el azt az alispánt, a ki a vármegye kormányzatát addig vitte, hogy a megyének nincs egyetlen elfogulatlan polgára, a ki megvetéssel ne tekintene azon közigazgatásra, mely ez ember vezetése alatt áll. Minthogy tudom, hogy legalább míg Zsilinszky lesz a főispán, bő alkalmam lesz még Csongráduiegye ügyeivel foglalkoznom, nem akarom most a t. ház figyelmét teljesen kimeríteni, de vannak oly dolgok, melyeket már most kel] mutatnom a t. háznak, mintegy kóstolóul, hogy a t. képviselőház már előre ismerje azt az étlapot, a melylyel foglalkoznia kell. (Halljuk! Halljuk!) Hogy pl. Zsilinszky vezetése alatt fegyelmi dolgokban miképen jár el Csongrád megye kormányzata, a mely kormányzathoz maga a belügyminister úr is quadrál, mert az ő jóváhagyásával, beleegyezésével és szentesítésével történnek ezek a dolgok, azt bátor leszek elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Balogh János t. képviselőtársam tegnap felemlítette, hogy pl. a megyei főszámvevő verekszik a megye közgyűlésén ; fegyelmi vizsgálatot rendelnek el ellene, de ő a legnagyobb kortese az alispánnak és a főispánnak. Méltóztatnak azt képzelni, hogy megdorgálták érte? Nem! Nem állítom ugyan és nem akarok odáig menni, hogy dicsérő oklevelet állítottak volna ki részére, de még csak meg se dorgálták, mert oly megyei tisztviselőnek dorgatoriumot adni, ki a főispán creaturája, az alispáni kormányzat minden szövevényének egyik részese; ezzel szemben a köztisztesség és közmorál érdekében megkívánt ítéletet kimondani : vétség volna a közigazgatás tisztasága, jósága és becsületessége ellen. (Mozgás a baloldalon.) Itt van azután egy másik eset — és erre a belügyminister úrnak és az államtitkár úrnak figyelmét felhívom — ez már közvetlenül érdekel, mert saját választókerűietemben történt. Dorozsma városának jegyzőjét évtizedek mulasztásai miatt a vármegye közvéleményének erős nyomása alatt és mert Dorozsma városának képviselőtestülete egyhangúlag kimondta, hogy nem engedi bemenni a hivatalba, egy évvel ezelőtt felfüggesztették és talán hat hónappal ezelőtt hivatalvesztésre ítélték. Ezt a határozatot megfelebbezték és a mint tegnapelőtt hallottam, ez a fegyelmi ügy a belügyministerium által elintézve nincs, mert ez a jegyző is egyike a legnagyobb korteseknek a vármegyében a kormánypárti bizalom és politika érdekében. A belügyminister urat meg kell dicsérnem (Halljuk! Halljuk !) és ezt kiemelem, mert minden oly kérdést a melyet a főispán Szentes városa ellen a t. ministeriumhoz felhoz, nem hagy megmelegedni, azonnal elintézi és rendesen Szentes város közönségének közakarata ellenére. Ki kell emelnem. hogy e tekintetben a belügyministeri kormányzat oly pontos, oly lelkiismeretes és oly gyors, hogy ellene kifogást támasztani nem lehet. Annyiban lelkiismeretes, a mennyiben azzal a lelkiismereti felfogással, a melylyel nálunk az ügyeket intézik, ez teljesen quadrál. Mondom, a dorozsmai jegyzőnek ügye hat hó óta nincs elintézve, mert ő is egyike azoknak, kiket a t. kormány az esetleges pótválasztásokra, mint alkalmas eszközt a zsebében tart. Én azt mondom, hogy a t. belügyminister úr hullajtsa ki a zsebéből