Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-32
SS. omág-ft* filés 1882 Április 8«án, pénteken. 203 hogy ki tett a kormánynak jobb szolgálatot és ki a legalkalmasabb ad hoc szolgálatra. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Kénytelen vagyok emlékeztetni, hogy a rég múlt időben a kormányok a qualifícatio mellé mindig oda tették, hogy milyen hazafias gondolkozású valaki? Igen természetes, hogyha ezt a kérdést tették fel valakinek a qualificatioja mellett, ez talán lenyomta más érdemeit is a latban; de ma már ez tekintetbe nem jön és épúgy alkalmaztatik és kineveztetik azon nemzetiségi túlzó, a ki talán Berlin, vagy a panslavismus felé hajlik, mint a ki hazafiasságával is szerzett érdemeket. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) A ministerelnök úr — és e gyanú elől nem zárkózhatom el — úgy látszik, megirigyelte lajthántúli collegájának évek óta elért sikereit. Távol legyen tőlem, hogy a bijthántáli politikát bonczkés alá kívánjam venni, szerintem nem is feladata a magyar parlamentnek, hogy ezt taglalja, hanem úgy látom, hogy a ministerelnök úr két év óta azon irányt követi, hogy pactál ezzel vagy azzal a nemzetiséggel s tagadja e pactálásokat. De épen mert tagadja e pietálásokat, ezek oly feltételeket tartalmazhatnál-', a melyek nem a nyilvánosság elé valók. Mi e pactálásokat látjuk, látjuk az eredményeket, de hogy azok a pactálások mikép történtek és mit tartalmaznak, azt nem tudjuk. S kérdem: mit ért el ezekkel a ministerelnök úr? Méltóztassék megnézni a nemzetiségi túlzó sajtót. Talán barátainkká tette ez a politika e sajtó híveit s ma talán kevésbbé mérgesek a magyarellenes szellemű czikkeik, mint voltak a pactumok előtt? Nem, sőt a hogy én ismerem a dolgokat, épen e pactumok bátorítják e nemzetiségeket s növesztik szavaikat és egyenrangú factorrá, hatalommá teszik mivelünk. Márpedig nem hiszem, hogy a magyar parlamentben legyen képviselő, a ki azt mondaná, hogy Magyarországon nem mi akarunk lenni az urak. (Helyeslés a baloldalon.) De ha komolyan összegezzük az e pactumok által elért eredményt, oonstatálnotn kell, hogy fájdalom, nem nyerhettük meg a nemzetiségeket s hogy az a colossulis párt, a szabadelvű párt évről-évre, napról-napra elvesztette a talajt és ma a magyar nemzet kezd elfordulni e colossalis párttól, a melynek eddig nagyrészben híve volt. És vájjon, t. ház, a nemzetipárt, a melynek szerenc és vagyok tagja, lenni, fölvehette volna-e a »Nemzetipárt« nevet, ha nem épen a szabadelvű párt politikai irányzata kényszerítette volna arra, hogy kimutassa, mily óriási különbség van a felfogások közt a nemzeti politika terén a jelenlegi parlamentben. J Én teljesen osztozom Jókai Mór képviselőtársamnak azon állításában, hogy kár volna különbséget tennünk politikai érték tekintetében a tős-gyökeres magyar és a nemzetiségi polgárok közt. De ezt az állítást csak abban az esetben fogadom el, ha a hazafiság szempontjából egy színvonalon vannak. (Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon ) Én különbséget teszek nemzetiség és hazafias gondolkozású nemzetiség közt. (Helyeslés balés a szélső baloldalon.) Nem zárkózom el előle, nyíltan kimondom, hogy többre becsülöm a marosvásárhelyi tisztán magyar polgárok által adott mandátumot, mint egy tisztán nemzetiségi kerületnek nemzetiségi szolgálatok jutalmazásául adott mandátumát. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt mondják a túlsóoldalon t. ház, hogy ma is ugyanazon az állásponton állanak, a melyen a szabadelvű párt megalakulásakor állott a párt. De méltóztassanak vissza emlékezni azokra a szomorú időkre, a mikor alig bírtak 17 többséget összehozni. Akkor szintén tétettek ajánlatok a nemzetiségekkel való pactumra, de az akkori kormányelnök h zafiúi érzületéből kiindulva, visszautasította az ajánlatokat, kitette magát a kisebbségbe jutásnak, de nem ment bele az alkuba. Ha tehát azt állítják, hogy az a nemzeti irányú politika, a melyet zászlójukra tűztek, ma. is ugyanaz, a melyért akkor küzdöttek: ugyan miképen tűrhetik, hogy a kebelükből alakúit kormány egészen ellentétes irányban működik ? Én azt találom, hogy elhagyták pártállásukat és elvesztették a talajt, a melyen állottak; és remélem eljő idő, a melyben bukásuk bekövetkezik, a mely annál nagyobb lesz, mert a magyarság buktatja meg önöket. (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Én, t. ház, nem fogadom el a költségvetést. Hozhatnék fel coneret eseteket, a mélyekkel bebizonyíthatnám azokat, a miket állítottam: felhozhatnám a hazafias irányban, a nyelv kérdésében való hanyatlást; felhozhatnám a magyar hivatalos nyelv használatának hanyatlását oly vidéken, a hol pártpolitikából opportunusnak mutatkozik; azonban nem teszem ezúttal azért, mert erre lesz még alkalmam, most csak azt ismétlem, hogy nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Pogrányi József: T. képviselőház! Kénytelen vagyok az idő előhaladott voltára tekintettel lenni és a t. ház várható türelmének méríékéhez alkalmazkodni, ennélfogva csakis egy tételről fogok szólani. (Halljuk!) A belügyi tárcza költségvetése megegyez 2G S
