Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-32

ti országos filé* 18*3. április 8-án, pénteken, {% van a vidéken, a ki a trachomát csak híréből ismeri. Mikor azután a tanfolyam fel volt állítva 40.000 írtból beszereztek nagymennyiségű gáliezkövet. Ez is helyes, de hát miért kellett annyi pénzt gáliczkőre fordítani, mikor a gáliczkő métermázsája 4 frt és mikor két métermázsa gáliczkővel az ország összes trachomásait ki lehetett volna gyógyítani. Mikor azután a felügyelő magát ily gyógy anyaggal felszerelte, akkor a nélkül, hogy meggyőződést merített volna magának annak tekintetében, hogy azok az orvosok, a kik kilettek küldve a trachomatanfolyam hallgatására, hallgatták-e tényleg a tanfolyamot vagy sem, és a helyett, hogy a kikühlendő orvosokat illő honoráriummal látta volna el, egyszerűen utasította a törvényhatósági és községi orvosokat, hogy ingyen, minden díj nélkül lássanak functiojuk teljesítéséhez, mintha bizony az a községi orvos, a kinek évenkint négy vagy hatszáz forint fizetése van, kötelezhető volna arra, hogy reggeltől napestig egyebet se tegyen, mint a traehomásokat gyógyítsa. Hiszen itt nem egy-két hétig, vagy két hónapig tartó járványról van szó, de szó van egy, máiévek óta fennálló és éveken keresztül fenmaradó olyan járványról, melylyel szemben nem elegendő a t. belügyi kormányzatnak túlságos idealismusa, hanem kell más, kell szakszerűen, czélfudatosan s a szakértő orvosok tisztességes honoráriummal való ellátásának a foganatba vétele, (Igaz! Úgy van! bal felől.) mert a mint mondóra, itt nem egy közönséges járványnyal szemben való küzdelemről van szó, de szó van egy hatalmas és fontos érdekről, a jövő nemzedék megóvásáról is, a mi még mindig actualis jelentőségű; szó van a magyar hadsereg és a védkötelesek tetemes hányada harczképességének biztosításáról és megóvásáról. (Igaz! Úgy van! a siélső báloldalon.) Mivel ezen általam előadottakból kitűnik, hogy a belügyi költségvetés keretében felvett egyes összegek igazán ezéltalan állások és hivatalok fentartására vannak fordítva, a mi azután azt okozza, hogy egyes, valóban égetően sürgős szükségletek fedezéséről nem lehet gondoskodni, így én ezen indokaimból kifolyólag azt a belügyi költségvetést, a mely ily lényeges hibában szenved, még az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Élénk helyeslés a ízélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Balogh János! Balogh János: T. ház! Nagy várakozással voltam a t. előadó úrnak beszédje iránt, a melylyel majdan a belügyministeri tárczához tartozó költségvetést a ház elé fogja terjeszteni, de nem először csalódtam én már életemben, tehát ráadásul veszem azt is, mert a beszéd helyett nyertünk egy mosolyt, a melylyel a t. előadó úx helyét elfoglalta és nyertünk egy igen alapos, hosszasan kifejtett ismertetést a felsővidéki szegényedés okairól, melyet Bobula János képviselőtársam volt szíves a kormánypárt padjairól előadni. Helyette nyertünk okos észrevételeket ezen padokról Szinay képviselőtársam részéről s helyette azt nyertük, hogy azóta discurálnak, nyertünk figyelmetlenséget, a melylyel a mi felszólalásainkat a mélyen t. túloldalról fogadni kegyeskednek. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) De, t. ház, ezzel gát mi ellenünk nem lesz emelve, hogy el ne mondjuk okainkat s el ne mondjam én is okaimat, a melyek miatt a belügyministeri tárczához tartozó költségvetést el nem fogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elvi álláspontokra úgy Játszik, nem szükséges helyezkedni, mert a t. túloldalt az nem érdekli; azon párt azonban, a melyhez tartozni szerencsém van, ismeri azokat és így ennek részéről sem szükséges e tekintetben hosszabb fejtegetésekbe bocsátkoznom. De áttérek a dolognak érdekesebb részére, a dolog practicumára és eseteket fogok felhozni (Halljuk! Halljuk!) és ismertetni fogom, hogy mily botrányos a magyar alföld legmagyarabb vidékén a magyar közigazgatás igazságszolgáltatása. (Halljuk! Halljuk!) Jó lett volna, ha a t. előadó figyelemre méltatja nemcsak ennek a pártnak, nemcsak annak a közönségnek, a ki minket ide küldött a házba, hanem az ország egész lakosságának jogos óhajtását és kívánságát arra nézve, hogy mily nézetek uralkodnak a kormánypárton, a kormánykörökben a közigazgatás bajainak javítása iránt. Melyek azon dispositiok, a melyeket a t. kormány, valamint az a párt, mely azt keresztül akarja vinni, úgy a felvidéki nyomor, mint a felvidéki és a székelyföldi kivándorlás és az alföldi munkás mozgalmak, továbbá az alföldi munkásnép között — mint azt az előttem szólt t. képviselő úr is felemlítette — uralkodó trachoma-] árvány terjedésének meggátlása iránt kiadott. No de hát ezek mind elvi álláspontok volnának, melyek nem érdeklik a t. túloldalt és ott csak mosolyt keltenek. Áttérek tehát oly dolgokra, melyeket, azt hiszem, a t. túloldalnak eddig igen mosolygós tagja talán nem fog mosolylyal fogadni. Nem először volt már eset arra, hiszen a múlt ülés alatt Ugron Gábor t. képviselő ár egy ízben, Komjáthy Béla t. képviselőtársam pedig két ízben hivatkozott azon botrányos esetekre, a melyek Csongrádmegyének közvéleményében azon meggyőződést kezdik megérlelni, hogy Csongrád vármegye közigazgatása ma már a törvényen kivűl áll. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. bel ügy minis ter úr ez alkalommal azon kijelentést tette, hogy azért jajdulnak fel Csongrádmegyében az emberek, mert van most ott e,gj új főispán, ki a régi bajokat ke25*