Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-32

Í94 12. országos Ülés 1892, április 8-án, péátekeö. tulajdonképen ma Magyarországon az a nmnicí­palis közélet? Erdekek harcza, egyéb semmi. Van egy, az anyagi érdekek által összetákolt nagy párt, vannak érdekcsoportok, vannak ki­fejlett rokonságok, ezeknek fejei összesngnak, megalkusznak egymással, az »x« érdekcsoport bele­segíti az érdekcsoportnak tagját valami jövedel­mező hivatalba, s ezek azután megmarkolják az apróbb embereket érdekeiknél fogva és viszik őket tetszésük szerint. (Úgy van! a szélső hal­óidalon.) Ha nem látnám a főispánok kezében lobogtatott zászlóra felírva a szabadéivü'ség jel­szavát, akkor nevezhetném a kormány egész tábo­rát egy nagy részvénytársaságnak. (Úgy van! Úgy van! a szélső halóidalon.) Mert hiszen, ha itt-ott akadnak párttagok, a kikben elég naivi­tás van arra, hogy valami felett scrupulusaikat nyilvánítsák, akkor könnyű azokat megrendszabá­lyozni, ha valamely érdeke van, kitapogatják, ha valamely atyafia van valamely hivatalban, üldözik és ezek után arra kell felébrednie, hogy nincs ér­zete, nincs véleménye. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Valóban nincs oly jól szervezett zenekar, a melylyel oly szép kunsztokat lehetne produeálni,' mint egy jól szervezett többséggel. Mondhatom, hogy ezek a kunsztok, ezek a műveletek a mindenható főispánok commandoja alatt elég jól is sikerűitek. (Tetszés a szélső hal­oldalon.) Ezek után joggal kérdhetem, t. ház, mi van itt ma Magyarországon? Igenis van az érdekek által összetákolt nagy párt; van a kor­mány adóprése által elcsigázott népesség, melyre a kormánynak kegye vagy annak egyetlen Ígé­rete épen oly jótékonyan hat, mint a kiaszóban levő vetésre a permeteg eső. (Tetszés a szélső' baloldalon.) T. ház! Kell-e tehát ilyen rendszer mellett a közélet vezetéséhez valami nagy tapintat, nagy bölcsesség talán? Bizony a legkevésbbé sem kell, mert hiszen azt kell tapasztalnunk, hogy a közélet vezetése ma egy nagy zenekar dirigálásához hasonlít, mert ez a mai nyilvánu­lásában egy primitív szerkezetű muzsikává lett, melyet bárki is elforgathat is eligazgathat. (Fel­kiáltások a szélső baloldalon: Kintorna!) Hogy azután ezen belügyi költségvetés ke­retében a főispáni állás és az azzal egybekötött titkárok fizetésére 334.86G írt van felvéve, ez okozza, hogy ezen költségvetés keretébe nem vehető fel oly összeg, melynek a költségvetés­beni felvételét az egyes bajok elhárítása és egyes igazán égetően szükséges dolgok valóban mul­hatlanúl kívánatossá tennének. Itt van, t. ház, mindjárt ezen költségvetés hetedik czímében felvett közegészségügyi kiadá­soknak a rovata. Ezen rovatnak egyes tételeibe nem vehető be egy olyan összeg, mely lénye­gesen szükséges volna egyes ragályok és jáf­ványok elhárítására. Hát lehetséges-e, t. ház, hogy ne fogja el az embert a lehangoltság érzete, ha látja és tudja, hogy nem jut elegendő összeg egy oly járvány elhárítására, a milyen ma nálunk a trachoma-járvány. (Igaz! ügy van! a szélsőbalon.) Azon járvány, a mely a magyar alföldön csak­nem tízezer embert fenyeget és veszélyeztet örökös vaksággal. Nem régen olvastam egy Csongrád megyé­ben megjelenő lapban, hogy a t. belügyminister azt felelte az egyptorni szembetegség meggát­lása miatt egy járványkórház felállítását kérő csongrádmegyei közigazgatási bizottságnak, hogy egy ilyen kórház felállítására nincsen pénz; a mi azt jelenti, hogy hadd pusztítsa a trachoma a magyar alföld jó magyar ajkú polgárait, a t belügyminister azzal semmit sem törődik. (Tetszés a szélső baloldalon. Egy hang: Vakulj magyar!) Helyes a közbeszólás és helyesen nevezi e rendszert a »Szegedi Napló« is » vakulj magyar rendszer«-nek. És ha a t. belügyminister úr őszinte szavakat akar hallani, kérdezze meg akár a szegedi kormánypárti hatósági közegeket is, hogy mit tartanak arról a vétkes közönyről, melylyel félévről-félévre egykedvűen tudomásul veszik ama jelentéseket, hogy mily mértékben terjed a magyar alföldön a trachoma és hogy a trachomások száma már magában Szeged váro­sában meghaladja a 2000-et. A belügyminister úr erre azt mondhatja, hogy nincs igazam, mert az 1891-iki és az 1892 iki költségvetésbe is fel volt és fel van véve a trachoma elfojtására 40.000 frt. Igaz, hogy az a 40.000 frt fel lett véve, de én, a ki a közéletből és nem megbíz­hatatlan hivatalos informatiokból merítem ada­taimat, mondhatom, hogy az a pénz minden egyébre lett fordítva, csak a trachoma elfojtá­sára nem. (Halljuk!) Mondom, 40.000 frt fel van véve a költség­vetésbe, de itt is érvényesült az az usus, mely a nagy háborúkban szokott érvényesülni, hogy t. i. a legfőbb haszon nem a győzőké, nem a katonáké, hanem a liferansoké szokott lenni, a kik a nem liierálásból szoktak meggazdagodni. Itt eszembe jut az, hogy mikor egyszer a Ko­máromot ostromló hadsereget egy császári fő­herczeg meglátogatta, azt kérdezte, hogy miért nem feketék a komáromi vár összes falai, mikor hiszen magára a tintára 30 000 frt volt föl­véve a mérnökkar költségvetésébe. De hát mit is tettek ezen járvány elfojtá­sára? Hát kiküldöttek legelőször is egy köz­egészségügyi felügyelőt, illő napidíjjal a vidékre, hogy trachoma tanfolyamot tartson. Ez nem is volt helytelen intézkedés, mert igen sok orvos

Next

/
Oldalképek
Tartalom