Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-32

190 SS. ftrsífigws fiiéi 18W. äprílíz g.án, pénteken. mily visszaélések történnek; nevezetesen, hogy ÍIZ utolsó darab bútorát, az utolsó darab ágy­neműjét lefoglalják az ily ápolási költí-égekkel tartozónak. Én 11 évig működtem a közigaz­gatási pályán s közvetlen tapasztalásból állít­hatom, hogy ott a legnagyobb kegyességgel találkozunk minden esetben úgy a törvény­hatóságok, mint a magas ministerium .-észéről (Ellenmondások a szélső haloldalon.) s még oly esetben is, a hol az illetőnek némi csekély vagyona van, a melylyel a költségeket fedez­hetné, de azon költség fedezése teljes megron­tásra vezetne: az illeiő költségek a törvény­hatóságok betegápolási alapja terhére fedeztet­nek. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Fölhozta azt is a t. képviselő úr, hogy a szabad letelepülés is akadályozva van. Az 1886: XXII. tczikk határozottan két esetre szo­rítja a községek azon jogát, mely szerint meg­tagadhatják, hogy valaki kebelükben letelepül­hessen. Az egyik eset az, hogyha az illető bűn­vádi eljárás alatt áll; másik eset az, hogyha az illető magát a község terheltetése nélkül fen­tartani nem képes. így tehát abból, hogy valaki az ápolási költséget fizetni nem képes, vagy valaki után annak fizetését á törvényhatóság megtagadja, tőkét arra, hogy az illetőnek a le­tel épülés megtagadtassék, egyáltalában nem lehet kovácsolni. (Helyeslés a jobboldalon.) Á esendőrségre nézve azt állította Szinay Gyula képviselő úr, hogy a csendőrségnél oly intézkedés áll fenn, melynek értelmében a csend­őr, a képviselő úr szavai szerint, az emberekkel tehet, a mit akar. A csendőrség a szolgálati utasítás értelmében a közigazgatási hatóságnak föltétlenül alá van rendelve, annak fölhívását minden esetben teljesíteni tartozik s annak bírá­latába előzetesen nem bocsátkozhatik. Ha az illető parancsnokságnak aggályai vannak, azo­kat fölterjesztheti a felsőbb hatósághoz, azonban a meghagyást előzetesen teljesíteni tartozik. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Az előnyomozás teljesítésére vonatkozólag pedig a csendőrök szabályszerű oktatásban részesülnek. S hogy ezen oktatás mennyire alapos, hogy az illető mag, a melyet a esendői-parancsnokságok a csendőrökben elhintenek, milyen jó talajra talál, ezt leginkább bizonyítja azon körülmény, hogy a legtöbb bűnesetet épen a csendőrök derítik ki. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) Ezek azok, a miket előttem szólott Szinay Gyula t. képviselő úr beszédérc előadni kíván­tam, 8 most kijelentem, hogy a belügyminis­terium költségvetését általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Szederkényi Nándor jegyző: Ivánka Oszkár! , Ivánka Oszkár: T. ház j (Halljuk 1 Halljuk'.) Úgy a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavas­latnak ismételten tapasztalt gyászos sorsa, mint az országgyűlésnek indokolatlanul és idején ki­vtíl való feloszlatása és az azt követő választá­sok megérlelték bennem azt a meggyőződést, hogy a választási törvény revisioja a legsürgő­sebb és legégetőbb reform. Kijelentettük ezt programmunkban, a választókhoz intézett fel­hívásunkban, kijelentettük és megindokoltuk fel­irati javaslatunkban is s felhasználjuk a legelső alkalmat, a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalását arra, hogy határozati javaslatot ter­jeszszünk a ház elé, melyben e reform létesíté­sétmegsürgetjük s melylyel egyúttal módot nyúj­tunk arra, hogy a t. kormány nyilatkozzék és szándékai felől a házat tájékoztassa. T. ház! A határozati javaslat indokolása alkalmából nem akarok kiterjeszkedni arra, hogy a választási visszaélések concret eseteinek hosszú felsorolásába bocsátkozzam, hanem azért mégis szükségesnek tartom a visszaélésekkel foglal­kozni. Teszem ezt pedig egyrészről azért, mert ezeket oly gyalázatos sebnek tartom közerkölcsi­ségünkön, hogy szükséges, mikép mentül gyak­rabban rántsuk le róla a leplet, hogy tőlük megundorodva, egyértelműen siessünk azokat orvosolni ; de szükségesnek tartom ezt másrészről azon modornál fogva is, a melyet a t. minister­elnök űr részéről tapasztaltunk, valahányszor a választási visszaélések ez ülésszak alatt szóba hozattak. E választási visszaélések különböző alakban nyilvánulnak; elkövetik azokat a jelöl­tek, a választók, a választási elnökök, a hivata­los apparátus; de szerintem e választási vissza­élések valamennyien egy ősforrásra vezethetők vissza és ez az ősforrás: a kormány által el­követett választási visszaélések, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) de az alatt nem értem azt, t. ház, hogy a kormány, vagy annak egyes tagjai saját személyükben követnének el ily visszaéléseket, hanem értem ez alatt a kormányzatnak azon szellemét, mely a helyett, hogy e visszélések gyökeres kiirtására törekednék, hosszú uralmá­nak ideje alatt ezek megszüntetésére nemcsak semmit sem tett, hanem e visszaéléseket eltűri, sőt gyakran a hivatalos közegeknek illetéktelen beavatkozása által ezek orvoslását, a felmerült sérelmek megtorlását igen megnehezíti, sokszor épp lehetetlenné teszi. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Találom a kormányzati szellemet különö­sen azon nyilatkozatokban, melyeket, midőn e választási visszaélések felhozattak, a t. minister­elnök úr, mint belügyminister tett, mert a t. ministerelnök úr minden alkalommal ékes­szólásának egész erejét törekedett felhasználni arra, hogy e visszaéléseket szépítgesse, takar­gassa és leplezgesse, a hol pedig ez már egészen

Next

/
Oldalképek
Tartalom