Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-32

SS. ersságos ülés 189S, április S-án, pénteken,. m az ügyészségekhez és a közigazgatási hatóságokhoz rendelkezési viszonyban nem állanak, jó részben illusoriussá teszi az eljárást. Mert ha véletlenül az a biró a csendőr Őrsparancsnoknak, a ki rang tekintetében katonai altiszti ranggal bír, azt találja írni, hogy »ezen kérdésben utasítom«, az őrsparancsnok rögtön készen van azzal, hogy fejtegesse, hogy 8 szolgálati utasításánál és szabályainál fogva a bíróságtól és a közigazgatási hatóságtól utasítást, vagy rendeletet el nem fogad, hanem csak megkereséseknek és felhívásoknak tesz eleget. S a meddig ez a parlamentirozás, ez a kanapé-processus folyik, mely sokszor megoldást sem nyer, hanem a csendőrség vagy a bírói hatóság a maga felsőbb fórumához felterjeszt, addig a bűntettes túl van árkon-bokron s ütheti nyomát az a történeti nevezetességű bot. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez az egyik baj. A másik baj az, hogy a csendőrség épen annak a szolgálatnak felel meg legkevésbbé, a minek hogy megfeleljen, szükséges ; nevezetesen annak, a mit a bűntények megakadályozása tekintetében tőle követelünk. Ennek az oka ismét a szervezetben rejlik ; mert akképen van beosztva, hogy őrszolgálatot teljesítsen különösen a községekben. De nem felel meg a csendőrség annak a feladatnak sem, melyet a bűnügyi előnyomozások tekintetében hívatva volna teljesíteni. Mikor arról van szó, hogy vásári, vagy más valami gyülekezetet, kell meg rendszabályozni, (Zaj a jobboldalon- Felkiáltások bal felöl: Sálijuk! Bálijuk! Csendet kérünk!) mikor a fegyver könnyelmű használatáról van szó, akkor helyén van a csendőrség * de ha elkövetett bűntettek felderítéséről van szó, akkor én elismeréssel a csendőrség ez idő szerinti eljárása iránt nem lehetek. Mert a felderített bűntettek legnagyobb része felderítésének érdeme azé a bizonyos tyúké, a mely évszázadok óta a bűntettek kikapargálásával foglalkozik. (Derültség és helyeslés bal felöl.) Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy a belügyi költségvetés során szólhassak még egy oly kérdésről, a melynek megfelelő czímlete talán magában a költségvetésben nem található, de a mely igen fontos kérdés és szorosan a belügyi igazgatás körébe tartozik. (Halljuk! Halljuk!) Ez nem más — nagyon röviden kívánok hozzászólani és arra a t. kormány figyelmét felhívni — mint a cselédügy kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A cselédtörvényt annak idején bizonyos humanitárius szempont által vezérelve alkotta meg a törvényhozás. Azonban, valljuk meg, a tapasztalás bebizonyította, hogy ez a törvény egy kissé túllőtt a czélon, mert országszerte hangzik az az élénk panasz, hogy különösen a házi cselédek ezen törvény végrehaj- í tásánál fogva valóságos uraivá vannak téve gazdáiknak. Madarász József: Ellenségeikké! Szinay Gyula: Ha e tekintetben úgy erre, valamint a cselédelhelyező intézetekre vonatkozólag annyi panasz van országszerte, akkor azt hiszem, hogy sokak nézetével találkozom, a midőn annak szükségét találom, hogy hívassák fel a kormány figyelme a cselédügyi törvény minél előbb való revisiojára! (Élénk helyeslés balfelől.) Ezek azok, t. képviselőház, a melyeket én ez alkalommal a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával általánosságban megjegyezni óhajtottam. Most visszatérek oda, honnan beszédem kezdetén kiindultam, hogy t. i. a belügyigazgatás terén fennálló politikával megelégedve nem vagyok és épen ennélfogva, ennek a tárczának a költségvetését meg nem szavazom. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Molnár Antal jegyző: P-rezei Benő! Perczel Benő: T. képviselőház! Midőn először léptem át e terem küszöbét, feltettem magamban, hogy lehetőleg oly általános jelentőségű tárgygyal fogok foglalkozni csekély jelentőségű felszólalásomban, a mely tárgyban polémiába bocsátkozni nem lehet. Minthogy azonban az előttem szólott t. képviselő úr kijelentette, hogy ő a függetlenségi párt nevében és megbízásából nyilatkozik, kötelességemnek tartom néhány rövid szóval állításaira reflectálni. (Halljuk! Halljuk!) Teszem ezt annál is inkább, mert Szinay Gyula t. képviselő úr szemrehányást tett Bobula János t. képviselőtársamnak, hogy azután, mikor oly siralmas színben tüntette fel a felsőmagyarországi állapotokat, ennek az lett volna eonsequentiája, hogy a belügyi költségvetést el ne fogadja. Pedig ha ez áll, akkor azon indokok, a melyeket felhozott a közigazgatás államosítása ellen, bizonyítják leginkább annak az álláspontnak helyességét, a melyet mi elfoglalunk. (Igaz! Úgy van ! a jobboldalon.) Fölhozta különösen, hogy a (jiialificationalis törvény csak némi csekély minősítést kíván a közigazgatási tisztviselőktől. A qualificationalis törvény, t. ház, ugyanazon minősítést kívánja a közigazgatási tisztviselőtől, mint a bírósági tisztviselőtől. Hogy azonban a közigazgatási szakvizsga a gyakorlati bírói vizsga mintájára életbeléptethető nem volt, ennek oka az, hogy nem volt elég jelentkező. (Ellenmondások a szélső baloldalról.) És ez ismét elég indok arra, hogy az 1891 : XXXIII. tezikk rendeletei minél előbb gyakorlatilag is életbeléptessenek. (Igaz! Ügy van! Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Szinay Gyula képviselő ár felhozta az ápolási költségeket és elsorolta, hogy