Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-31

j 74 31. orsíá-jos ülés 1882. április 7 én, DsütSrtSk^n. #gy ww»/ M feüól) Mi a [következése ennek? Egy bűnös szövetség a főispán és_ tisztviselői között. (Zajos helyeslés a baloldalon.) És az ország közvéleménye azt mondja, hogy a főispáni párt hatalmával szemben semmit sem lehet elérni, mert tőlük függ, hogy még a ressort ministereknél is ki nyerhet el valami állást, a főispán pedig mindenek felett nem a tehetség és szerzett érdemek, hanem a politikai szolgálat szerint mérlegeli az egyéneket. Hiszen akárhányszor látjuk, hogy az ország egyes férfiai, a kik az előtt ellenzékiek voltak, megpuhulnak, mert családjaiknak valamely tagját valami hivatalból ki akarják szorítani, vagy mivel azoknak a főispán valami kedvezőbb állást szerez és ezzel szemben a kormány hangoztatja a politikai moralitást és beszél a politikai tisztességről s a mellett a legvakmerőbben folyton éleszti, fentartja és istápolja a politikai eorruptiot. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Miért? Azokért a hasznokért, a melyek elvesznek. Könnyű beszélni arról, hogy volt a kormánypártnak választási cassája. Igaz, hogy most nincs, mert kiürült; de itt vannak most önök a cassában. (Nagy derültség a baloldalon.) Micsoda politikai moralitás az, hogy ha az egész ország széltébemhosszában tudja, hogy ezen és ezen képviselő a szabadelvíípárt pénztárából ennyi és ennyi ezer forintot kapott választási czélokra s azon képviselő már a szavazásnál korlátozva van, mert a ki választási L-zélukra pénzt kapotf, az a szavazásnál bizonyos gene-nek van kitéve a kormánynyal szemben. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Ellenmondósokj nyugtalanság a jobboldalon.) Ez az a parlamentarismus, a mit meg kell menteni; hiszen ez nem egyéb, mint politikai szolgaságba hajtása a nemzetnek a főispánok útján künn ós politikai szolgaság megteremtése a pártcassa útján itt a parlamentben. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Ha valamit szégyenlek, ez az, a mi az arezomba hajtja a vért, látva, hogy a midőn egy ily kérdés a házban felvettetik, a helyett hogy lehajtanék a fejünket és szégyellenők ország-világ előtt, hogy ez országban igen nagy mérvű politikai sülyedés állott he, azt kell tapasztalnom, hogy a túlsó oldalon derültséggel fogadják az e tekintetben kifejezett megbotránkozást. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt a parlamentarismus megmentéséről van szó, mert ha az ország meggyőződik arról, hogy azon visszaéléseket, melyek két évtized óta folynak, most is a legnagyobb erélylyel iparkodnak kidomborítani és soha azok ellen felszólalás nem történik s ha történik, az nevetséges naivitásnak tüntettetik fel a túlsó oldalról, akkor ne beszéljünk parlamentarismusról, mert ily módon a nemzetben megöletik a parlamentarismus iránt való hit s előkészíttetik vagy az absolutismus, vagy az anarchia, útja. (Igaz! Úgy van! Zojos helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondások, nyugtalanság a jobboldalon.) Én ezek után, t. ház, a rendelkezési alapot nem szavazhatom meg; nem szavazhatom meg azért, mert jól tudom, hogy az nem az ország érdekében használtatik fel, hanem felhasználtatik pártérdekben, mert ezen rendelkezési alapból tartatik fenn azon vidéki sajtó, melynek az a feladata, a mi a vérebnek, hogy a tisztességes emberek után fusson, csaholjon és megmarja azokat. (Igaz! Úgy van! a szélsőhalon. Zajos ellenmondás a jobboldalon.) Azt hiszik, hogy ha ezen vidéki sajtó által az ellenzéki férfiakat meggyaláztatják, önmaguk tisztábbak lesznek'? Hiszen ez által csak arról győzik meg az országot, hogy undorral forduljon el azon silány, beszennyezett papirosoktól, a melyek a kormánypárt czégére alatt a rendelkezési alapból subventionáltatnak. Mindezeket szükségesnek tartottam elmondani s egyszersmind kötelességemnek tartom a rendelkezési alapot meg nem szavazni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök.* Kívän-e még valaki szólani? Ha nem: a vitát bezárom. (Helyeslés.) Molnár Antal jegyző: Gr. Szapáry Gyula! (Halljuk! Halljuk!) Gr, Szapáry Gyula ministerelnök: Néhány megjegyzést akarok tenni, különösen Ugron Gábor képviselő úr felszólalására, mely úgy látszik, némi ellentétben van azon felszólalással, melyet a vita elején Molnár József képviselő úrtól hallottunk, a ki azt kifogásolta, hogy a rendelkezési alapot nem használják arra a czélra, a melyre az felhasználandó lenne, t. i. hogy hefolyásoltassék a nemzetiségi sajtó. Igaz, hogy nem mehetek anynyira, hogy azt, a mint Molnár József képviselő xír kívánta, teljesen lenyűgözzem, mert a sajtótörvény alapján erre jogom nincs, de felfogásom annyiban megegyezik a t. képviselő úr felszólalásával, hogy a nemzetiségi irányban helytelenül vezetett sajtó működésének ellensúly ozásaéshelyesebb irányba való terelése ép egyik feladata a rendelkezési alapnak, daczára annak, hogy Ugron Gábor képviselő úr kifogásolja, hogy a vidéki sajtó a rendelkezési alapból befolyásoltassák. Szerintem Ugron Gábor t. képviselő úr tőlem olyat kíván és itt nem a főispánokról, hanem a közigazgatási tisztviselőkről van szó, a mihez jogom nincs, mert tudjuk, hogy nincs oly törvényünk, a mely a közigazgatási tisztviselőket eltiltja attól, hogy ha politikai jogaikat gyakorolni kívánják, ezt esetleg politikai testületekben és gyülekezetekben tehessék. (Úgy van! jobb felől.) Ily törvényünk nem-