Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-31

I'JQ 4l. országos filé* VW&. április 1-én, csötl5rtSt8ii azt a szemrehányást, melyet egyáltalán nem ismerek el helyesnek, hogy tudniillik a szabadelvű pártból megválasztott képviselők legnagyobb részét nem magyar ajkú választók küldöttek a törvényhozásba, el nem fogadom. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Nem mellőzhettem felszólalásomat, mert a ma itt hallott észrevételekből nagyon könnyen azt lehetne következtetni, hogy e párton minden képviselő valami összeget kapott választási költségeire. Igen sokan vannak e pártban, a kik nem fognak nyilatkozni, (Mozgás és zaj bal felől.) de ezek bizonyára az általam felhozottabhoz hasonló körülményeket említhetnének fel. Végül ismételve kijelentem, hogy a rendelkezési alapra előirányzott 200.000 forintot megszavazom. (Helyeslés jobb felől) Olay Lajos: T. ház! Félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása czéljából kérek szót. (Halljuk! Halljuk! bal felöl. Zaj és felkiáltások: Eláll! a jobboldalon) Gr. Károlyi Gábor: Mindjárt névszerinti szavalást kapnak! (Zajos derültség.) Olay Lajos: En nagyon jól tudom, t. ház, hogy az igen t. kormánypárton is nagyon sok képviselő van, a ki a kormánypárt végrehajtó bizottságának eassáját igénybe nem vette, részint azért mert meggyőződésével ellenkezett az, részint, mert úgyis nagyon sokba került az illetőknek a választás és így ez egy-két ezer forinttal magát a pártnak lekötni nem akarta. (Vgy van! Úgy van! bal felől.) Ott van pl. Pulszky Ágost képviselő úr, mire való lett volna neki az a 3—4 ezer forint, mikor a választás úgyis belekerűit 100.000 forintjába. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.)'Én tehát a pártot mint, egészet nem vádoltam. Líts Gyula jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház! Azt hiszem, hogy az épen lezajlott viták Magyarországon az alkotmányos érzületre vonatkozólag valami tanúlságos példákat nem nyújtanak. Magának Péchy Tamás t. képviselőtársamnak felszólalása egyről meggyőzhette nemcsak az ellenzéket, hanem a szabadelvű pártot i<, arról, hogy vannak, a kik szükségesnek érzik annak kijelentését, hogy az úgynevezett párteassából nem fogadtak el olyan segítséget a milyet alkotmányos országban elfogadni nem szoktak. Vannak még olyan egyének igen számosan és ezek közt Péchy Tamás is, a kik szükségesnek tartják, hogy ez ellen tiltakozzanak, nehogy ilyen váddal legyenek illethetők s feltételezem, hogy igen kellemetlenül érezhetik magukat azok, a kik hasonló helyzetbe nem jöhetnek és épen ilyen öntudatosan és önérzetesen nem tiltakozhatnak. (Úgy van! bal felől) Ez mutatja, t. ház, hogy a t. szabadelvű párt két részre oszlik: arra a részre, a mely tiltakozhatik és arra, a meív nem tiitakozhatik (Elénk derültség és tetszés bal felől.) Ennélfogva bizonyos alapja kell, hogy legyen az emelt vádnak és annak alaposságát megtagadni nem lehet. Nagyon természetes t. ház, hogy mi a háznak ezen oldalán ülők nem a kormány erényeit akarjuk mutogatni, hanem hibáit kívánjuk ostorozni. (Élénk derültség bal felöl.) Az pedig természetes, hogy a kiknek a dolog fáj, feljajdulnak. (Derültség és tetszés bal felöl.) Jókai Mór: Dehogy fáj ! Horváth Gyula: De bizony fáj. (Jókai Mór tagadólag int. Felkiáltások szélsőbal felöl: Hát Oraviczán? Derültség a bal- és szélső bal oldalon.) Oraviczán a választókat bizonyosan a nemzet nagy költője iráni való lelkesedés vitte a választási urnához, (Derültség bal felől.) erről meg vagyunk győződve úgy itt e házban, mint e házon kívül is. (Zajas derültség a bál és szélső baloldalon.) Egy kérdéshez nem tartanám helyesnek tovább hozzászólani: az osztrákvasut államosítása kérdéséhez, mivel a pénzügyminister úr kijelentette, hogy ő, úgy mint minister, és úgy mint ember jót áll azért, hogy azon transactioból, mely a vasúttal szemben az állam által keresztülvitetett, egyetlen egy krajezár sem bízatott elszámolatlanul senkinek a kezére. Ennélfogva nem tartanám sem a kormány, sem az egyén iránti tisztelettel raegférőnek e kérdésről egy perczig is tovább beszélni. (Helyeslés,) Kötelességem a pénzügyminister úrral szemben elismerni, nem azt, hogy a pénzügyi közegek visszaéléseket egyáltalában nem követtek el, mert bizony követtek el, hanem azt, hogy valahány alkalommal nála ezekről panasz tétetett, nem Ígéretekkel és nem olyan módon, hogy az orvoslást a választások után kapta meg az illető panaszló, a mely módszer a kormány számos tagja által követtetett Linder György: Mai napig sem kaptam meg a választói névjegyzéket. (Élénk derültség bal felöl.) Horváth Gyula: . . . hanem jóhiszeműleg orvosolt i a hozzáérkezett panaszokat. Ez megtörtént dolog. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De az, hogy itt éveken át folyt arról a beszéd, hogy vesztegetést használtak itt is, ott is s a végén egészen megszokottá vált hogy nem is veszi rossz néven senki, hogy a vesztegetés vádjával illetik, s ezzel mintegy felhatalmazzák a pártokat arra, hogy nem is annyira meggyőződéssel, az elvekkel igyekezzenek hatni, hanem, hogy mentől több pénzzel kell a választókerületekbe kimenni s ezzel a győzelmet biztosítani; ez igen veszedelmes dolog,mert ezzel mintegy hozzászoktatjuk a közönséget ahhoz, hogy a törvény tilalma daczára, erről itt