Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-31

tt. orsz&g/>s ftiésl892. április í-én, esütfirtSkÜn. 169 lapokban közöltetett, hogy a kormánypárti club­ban, kormánypárti volt képviselők és képviselő jelöltek elismerték, sőt hirdették, hogy szamarak azok a hírlapok, me t nem 700.000 frt, hanem 2,100.000 frt van a kormánypárti végrehajtó bizottság kassájában. (Élénk tetszés a szélsőbalon, zaj a jobbóldalon.) Azt akartam kérdezni, mondja meg gróf Szapáry ministerelnök úr .... (Foly­ton tartó zaj. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Míg csend nem lesz, nem beszé­lek, tessék csendet csinálni a- elnök úrnak ott is úgy, mint itt. (Zaj. Elnök többször csenget. Hall­juk ! Halljuk!) Tessék gróf Szapáry ministerelnök úrnak és az általam is mélyen tisztelt végrehajtő bizott­sági elnöknek, báró Podnianiczkynak szavára mondani, hogy a kormánypárti végrehajtó bizott­ság cassájában sem 2.100,000 frt, sem ennél kisebb vagy nagyobb összeg nem volt, (Élénk derültség a jobboldalon. Helyezés a szélső baloldalon.) és hogy ily nagy összeg választási czélokra el nem fordíttatott, akkor elismerem, hogy igaza volt Wekerle és Szapárynak. (Helyeslés a szélső baloldalon. Derültség a jobboldalon. Zaj.) De miután előre tudom és úgyszólván sub­jectiv meggyőződésből szavammal biztosíthatom a t. házat, hogy sem a ministerelnök úr, sem a végrehajtó bizottság elnöke, kiknek személyi, egyéni tisztességéhez kétség nem fér és fi kik tehát ilyet nem is tehetnek meír, hogy fenti állításomat meg merjék tagadni, tehát kétség­telen, hogy a pártcässábau igen nagy összeg volt. (Derültség és félkiáltások a jobboldalon: Volt! Zaj. Elnök csenget.) Már most, hogy az osztrák vasúttársaság adta-e, vagy a főpapok kinevezé­séből kapták, rendjelek, czímadományozás révén vagy honnét kapták, ki adta: nz nem kérdés; de kétségtelen dolog az, hogy a pártnak egy ilyen cassája volt és minden választásnál van, (Derült­ség a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) az kétség­telen, a híres Hoek-íéle esetből és mikor a lelep­lezés megtörtént, (Zaj. Elnök csenget.) ónkor a kormánypárt sem merte tagadni, hogy jelöltek nagy többsége 3—4—5000 frtot kapott válasz­tási czélokra és Hock képviselőtársunkat ezen leleplezésért a pártból ki is közösítették. (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Ha önöknek nem tetszett a közbeszólás, megtettem nyíltan a kérdést és elvárom, ha van a pártban érzék az alkotmányos, tiszta, becsüle­tes váb sztás iránt (Felkiáltások a jobboldalon: Ohó! Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zaj.) hogy gróf Szapáry ministerelnök úr és a végrehajtó bizottság elnöke nyilatkozni fognak: volt-e a pártcässábau az utolsó választásnál 2 millió ti't pénz, hol vették a pénzt és ha nem volt annyi, mennyi volt? (Élénk derültség jobb felöl. KKPVÜ. NAPLÓ. 1892 -97. íí. KÖTET. Élénk helyeslés a szélső baloldal'm. Nagy zaj. Elnök csenget.) Gr. Károlyi Gábor: Vallja be mindenki, mennyit kapott! (Élénk derültség a szélsőbalon. Nagy zaj. Elnök csenget.) Olay Lajos : A tisztesség nevében elvárom erre a feleletet, úgy a ministerelnök úrtól, mint a végrehajtó bizottság elnökétől. Mert ha nem felelnek, akkor lehetetlen, hogy az ország egy­hangúlag pártkülönbség nélkül nekem ne adjon igazat, a mint hogy igazam is van. (Derültség. Helyeslés a szélsőbalon. Elnök csenget.) Péchy Tamás: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) A rendelkezési alap szükséges­ségéről, ezéljáról és azon körülményről, melyet a t. ministerelnök úr is kiemel, hogy az min­den államban vau, nem szándékozom beszélni, egyszerűen nyilvánítom, hogy én részemről azt megszavazom. (Helyeslés jobb felől.) Azokról sem lehet hivatásom beszélni, a mivel a pártot, annak elnökét, illetőleg a minis­terelnök urat itt általánosságban vádolták. Ezekre nézve részben már megadatott a felelet, részijén talán még meg fog adatni. Minthogy azonban az előttem szólott képviselő úr azt méltóztatott mondani, hogy az — állítása szerint — igen nagy mértékben dotált pártcassából minden képviselő 3 — 4—5 ezer forintban része­sült és erre nézve felhozta Hock képviselő úr példáját is, kötelességemnek tartom a következő­ket kijelenteni. (HaVju;! Halljuk!) Én tízszer voltam megválasztva, nyolezszor egyhangúlag (Élénk éljenzés.) s kétszer ellenjelölttel állottam szemben. De tudomásom szerint az én választásomra soha senki egy garast sem adott. (Helyeslés jobb felöl.) Igaz, hogy most némi költségembe került a választás, mint az egészen természetes, mert télen 42 közséff választői nem mehetnek a választás helyére, a hol ellátás nélkül lehetnének. Azt nem lehet tőlük megkívánni, hogy a maguk költségén menjenek be a választás színhelyére. (Mozgás bal felöl.) Kötelességem ezeket meg­jegyezni, nehogy az illetők talán még azt higy­jék, hogy nem az én saját költségemen, hanem nem tudom kinek költségein történtek azok a kikerülhetlen intézkedések. (Helyeslés jobb felöl.) Azt hiszem, hogy e ház tagjai közül akár­hányan kénytelen lesznek beismerni, hogy bizony voltak ily kiadásai, de abban semmi titkolni való nincsen. Én a magam részéről csak annyit jelentek ki, hogy erre sem a pártcassától, sem a ministerelnöktől, sem senkitől egy garast sem kaptam, de nem is fogadtam volna el. (Élénk helyeslés.) Megjegyzem azt is, hogy az a választó­kerület, a mely engem mint képviselőjét ide­küldött, egyike Magyarország legmagyarabb választókerületeinek. így tehát magamra nézve 22:

Next

/
Oldalképek
Tartalom