Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-31

31. országos ülés 1882. äprllig ?-én, cs&tSrtSkfoä. 16Í annyira a külföldi ellenséges aspiratiok, mint inkább a magyar korona országainak egyes helyein, több-kevesebb tevékenységgel, de ugyan­annyi eredménynyel működött nemzetiségi agi­tatiok indokolják. Az Ausztriával fennálló köz­jogi kapocs folytán e tétel czéJszerfíségét vitatni nem vélem pártállásomhoz való dolognak és e tekintetben ráhárítom, a felelősséget a t. több­ségre, valamint megbírálását is annak, hogy az ellenünk makacs kitartással és szívóssággal gyű­lölködő osztrák sajtó ellensúlyozására, a rendel­kezési alap kellően használtatott-e fel; vagy talán a t. többség megelégszik a katonai »és« szócskának mondva csinált vívmányához hason­lóan azzal az eredménynyel, hogy az osztrák örökös tartományok sajtója ma már nem Pest­ről, hanem Budapestről keltezi a magyar ország­gyűlésről szóló tudósításokat. De legszomorúbb a belföldön mindenütt feltünedező nemzetiségi agitatio, különösen pedig a nemzetiségi sajtó működése és valóban aggo­dalmakat kelthet, hogy ily hosszú idő alatt egyrészt a nemzetiségi mozgalmak lenyugözésére, másrészt a nemzetiségi sajtó ellensúlyozására e rendelkezési alapból úg} szólván semmi sem for­díttatott, vagy ha igen, nagyon kevés eredmény­nyél, mert különben hogyan érthető az, hogy a román egyetemi hallgatók által szerkesztett és mindnyájunk által ismert memorandum a kül­földön annyi hívőre talált. Miként érthető, hogy a panslavismus a 25 éves alkotmányos korszak utolsó évében itt a fővárosban a múlt évben az egyházi zsinaton határozatot mert provoöalni ? Miként történhetik, hogy a nemzeti képviselet többségének fentartása végett idegen ajkú nem­zetiségekkel kétes értékű pactumok köttetnek? Mindezen jelenségek egyáltalában is méltán aggasztók, de már maga, az a tény, hogy a magyar társadalom kénytelen volt a nemzeti­ségi agitatiok ellenében közművelődési egyesüle­tek által pártolni a kormány tétlenségét és a nemzetiségi érdekek védését kezébe venni, ez eléggé mutatja, hogy a rendelkezési alap nem a helyes közczélra és különösen nem a nemzeti, állami érdekek megvédésére fordíttatik. (Ügy van! Ügy van! a szélső haloldalon.) Minthogy pedig nézetem szerint a jelenlegi kormány politikája olyan, mely semmi biztosíté­kot sem nyújt az iránt, hogy a rendelkezési alap a helyes közczélra és különösen a nemzeti közérdekeknek úgy a külföldön, mint a belföl­dön megvédésére fog fordíttatni, részemről a rendelkezési alapot nem tartom megszavazható ­nak és e tétel törlését indítványozom. (Helyes­lés a szélső baloldalon.) Szederkényi Nándor jegyző (olvassa KÉPVLi. NAPLÓ. 1892—97. II. KÖTET. Molnár József indítványát): »A ministerelnökségi költségvetés 3. ezíme alatt előirányzott 200.000 forint rendelkezési alap törlését javaslom.* Ernuszt Kelemen! Ernuszt Kelemen: T. ház! Csak néhány szóval akarom jelezni azt az álláspontot, melyet ezen czímmel szemben elfoglalok. (Halljuk!) Ha a budgetnek, melynek egyes tételei minden képviselő előtt nyíltan állnak és azok hova és miként való fordításáról kellően tájé­kozva vagyunk, elvetése már határozottan az illető kormány és kormányrendszer elítélése: akkor, azt hiszem, lehetőleg fokozottabban forog fenn a bizalmi kérdés felvetése oly tételnél, mely egészen ismeretlen előttünk és egészen annak a kormánynak dispositiojára, belátására és hazafiúi felhasználására van bízva. És itt osztozom az előttem szólott igen t. barátom felfogásában, bár nem vagyok beavatva a felhozott részletekbe, hogy első sorban mindenkor föl kellene tételez­nünk egy magyar kormányról, hogy a magyar állam érdekeinek és annak a nemzetiségnek, mely az államnak a főjelleget kölcsönzi, támoga­tására és előmozdítására az ellene bárhonnan és bárminő alakban jövő támadásokkal szemben a szükséges erkölcsi támogatást nyújtsa. (Élénk helyeslés bal felől.) A felirati vita alkalmával ama t. politikai elv­barátaim, a kikhez tartozni szerencsém van, kellő határozottsággal és több napon át fölhozták mindazon indokokat, a melyek őket a múltban arra késztették, hogy a létező kormányrendszer­től a bizalmat megtagadják. (Élénk helyeslés bal felöl.) Egyúttal kijelentették és abban a határo­zati javaslatban, a melyet t. barátaim benyúj­tottak, jelezték is mindazon követelményeket, a melyek alapján, ha látni fogják, hogy ezek ko­molyan vétetnek, hajlanlók a bizalmat előlegezni. (Élénk helyeslés bal felől.) Ezen eljárás után a tények mit sem változ­tak; a helyzet ugyanaz maradt. A múltról nem beszélek, de a jövőt illetőleg nem hallottam még oly nyilatkozatokat, melyek a bizalomnak csiráit kikelteni ismét képesek volnának. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ezért csak következetesen és természetesen járunk el, megfelelvén eddigi el­járásunknak, ha e tételnél, mely határozottan a legnagyobb bizalmat jelenti, a kormánynyal és kormányrendszerrel szemben, igen t. barátaim és elvtársaim nevében kijelentem, hogy azt, mint bizalmi tételt, elfogadni hajlandók nem vagyunk. (Helyeslés bal felöl.) Szederkényi Nándor jegyző: Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. ház! A rendelke­zési alap, a kormánynak egy legbizaliüasasabb n

Next

/
Oldalképek
Tartalom