Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-24

s 24. országos filés 1892. márczlns SO-án, szerdán. hogy van azokban megbízhatlan, bár kedvező, de csak ideiglenesen kedvező tény, melyre biz­ton nem számíthatunk. Ennek következtében, azt hiszem, szükségünk vau összes államháztartá­sunkat egész kezelésében, összes működésünkben a törvényhozás terén, a kormánynak egész kor­mányzatában és igazgatásában éber szemmel kísérnünk és nagy óvatossággal eljárnunk min­den olyan kérdésben, a mely pénzügyi terheink­kel van összeköttetésben. (Helyeslés jobb felöl.) Mert egy elhamarkodott lépés, bár különben egészen nemes és jogosult vágyból eredő roha­mos törekvés, esetleg oly pénzügyi eredményeket idézhet elő, melyekért a nemzet minket méltán tehet felelőssé. (Helyeslés jobb felöl.) Pedig, t. ház, nem lehet tagadni, hogy igen sok és jelentékeny teendő van előttünk. Nem lehet tagadni, hogy már elérkeztünk odáig, hogy a valutarendezés előestéjén, többet mondok, nem előestéjén, hanem hajnalán va­gyunk, mely nagy és nehéz, sok munkával és óvatossággal, sőt megpróbáltatással járó napok munkáját nyitja meg előttünk, melynél még nem is vagyunk egészen tisztában: mekkora meg­próbáltatások, mekkora óvatosság, körültekintés kötelességei várnak ránk. (Helyeslés a jobbolda­lon.) Azt his'eni, t. ház, ha már ezen szempontok is arra intik a t. házat, hogy a legszigorúbb figyelemmel legyen e téren, külö­nösen pedig pénzügyeink kezelésében e nagy érdekekre, nem illetéktelenül veszem én is ma­gamnak e figyelmeztetésre a bátorságot. (He­lyeslés a jobboldalon.) A nélkül, hogy kiterjeszkedném a refor­moknak idealisabb, magasabb régióira, ha a kor­mánynak csak azon törvényjavaslatait és nyilat­kozatait veszem szemügyre, melyek már eddig is ismeretesek a t. ház előtt, hogy sokat ne említsek, csak azt veszem tekintetbe, hogy a földmívelésügyi minister az állategészségügynek nagyobb biztosítékaitól elkezdve a Tisza-szabá­lyozás rendszerének végleges megalapításáig; hogy a közoktatásügyi minister a kisdedóvók létesí­tésétől és a középtanodák átalakításától egészen az egyetemi rendszernek tökéletesítéséig és hogy az igazságügyi minister az igazságügyi reformok továbbfejlesztése szempontjaim!: meny­nyi költséget fognak igénybe venni és ha te­kintjük a közigazgatásnak már bejelentett és hivatalos alakban már előttünk fekvő nagy re­formját, mondom, ha csak ezen teendőket vesz­szük tekintetbe, a melyek közelebbről előttünk vannak,— úgy hiszem, hogy mindezen tényezőkből, a nélkül, hogy számításokat tehetnénk, előre megmondhatom, hogy nagy kiadásokkal fogunk találkozni, melyekről gondoskodnunk kell. (Igazi Úgy van! jobb felől.) Nem osztozom ugyan azon nézetben, melyben egyébiránt, azt hiszem, a háznak egy tagja sem osztozik, hogy semmi lépést előre ne tegyünk; hogy semmi reformot ne foganatosítsunk addig, a míg össze nem gyűjtöttük azt az összeget, a mely annak keresztülvitelére szükséges, mert az állami életben lehetetlen is, mert parallel men­nek az igények egyfelől s a terhek fedezete másfelől; de a nélkül, hogy a legkisebb hátra­maradást kívánnék a remrmok terén felállított követelmények hangsúlyozásával, azt hiszem, viszont jogosult azon kérésem, hogy e reformok létesítésénél a pénzügyi szempontot soha sem téveszszük szem elől. (Általános helyeslés.) Ha a helyes beosztást megtaláljuk — pedig azt meg lehet találni — abban az esetben létesíthetjük a reformokat, oly beosztást, mely mellett, habár talán lassúbb tempóban, de czélt érünk, a nél­kül, hogy pénzügyeinket tönkretennők, vagy csak veszélyeztetnők is az egyensúlyt {Helyeslés jobb felől.) s azt hiszem, hogy nincs a háznak egy tagja sem, a ki bármely nagy szükséggel és igénynyel szemben ezt a fontos érdeket kocz­káztatni akarná. (Helyeslés jobb felöl.) Azt hiszem, hogy ha meg tudjuk tartani a jelzett parallelát működésünkben, akkor egy­úttal megtaláljuk a forrásokat a reformokra is. Tény ugyanis — hogy visszatérjek a pénzügyi politika feladataihoz — hogy állami életünk eddigi fejlődése azt bizonyítja, hogy állami be­vételeink, főleg, ha azok ezentúl arányosabbakká fognak tétetni, de nem erőszakos fejlesztés, ha­nem természetes úton és törvényhozási intézke­dések, valamint kezelési rendszabályok által, még kiadóbbakká fognak lenni minden teher­emelés nélkül. Itt nem utalok többre, mint arra, hogy ha pl. a házépítkezéseknek nagymérvű i haladása, a mely nemcsak a fővárosban, hanem az ország többi részeiben is észlelhető, ha a részvénytársulatoknak fejlődése, a mely eonsta­táltatott; h a a forgalom és fogyasztás emelke­dése, mely évről-évre fokozottabb mérvben mu­tatkozik, ha a forgalom, fogyasztás, kereset fejlődése, mind megóvható, sőt fejleszthető lesz s ha az ipari alapítások nemcsak szaporodnak, hanem teljesen egészségesekké válnak, akkor, azt hiszem, ezek mindmegannyi tényező lesz­nek arra, hogy bevételeink az eddigi alapokon is és ha arányosabbakká tétetnek, még nagyobb mértékben emelkedjenek. (Helyeslés jobb felöl.) Ily módon megtaláljuk a reformokra szükséges fe­dezetet, a nélkül, hogy koczkáztatnók a kiegye­zési egyensúlyt és a nélkül, hogy e nemzettől újabb áldozatokat követelnénk. (Helyeslés a jobb­oldalon.) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ezek azok a szempontok, melyek a pénzügyi bizottságot és a pénzügyminister urat pénzügyi politikájánál vezették. E szempontok érvényestílnek az 1892.

Next

/
Oldalképek
Tartalom