Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-28
96 Í8. orii&gos flléfi 18»S. április 1-én, hétfőn, vallásnak annyi érintkezési joga, annyi különféle dolga döntetik el Rómában, hogy a nuntiussal való érintkezés már nem lehet közösügy. Az ily viszonynak aztán meg van a maga rendkívüli nagy hátránya. Tapasztaltuk ezeket a hátrányokat legközelebb, a mikor a prímás kinevezéséről volt szó. (Igaz! Úgy van! a szélsőhalon.) Tudjuk, hogy micsoda nehézségek merültek fel ez alkalommal. Nagyon lealázó a magyar államra nézve, hogy a nuntius folyton gr. Kálnoky Gusztáv közös külügyministerhez ment és annak mondásai és kijelentései bírtak előtte érvényességgel; mert a magyar ministeriumnak óhajai csak mint egy localis autonómiával ellátott államnak a vágyai tűnhettek föl előtte. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélsőbalon.) A magyar primási méltóság, a mely olyan nagy méltóság — legalább annak kellene lennie — ma teljesen és tökéletesen ignorálva van Rómában. Én megszereztem Rómában azon esküformát, a melyet a prímás letett. (Halljuk! Halljuk!) Erre nem mondhatják, hogy nem úgy van, mert ezt a prímás aláírta így: Olaudius Vaszary archiepiscopus designatus Strigoniensis. Ez maga az eskü, a melyet letett s a melyben természetesen a pápa ő szentségével szemben kötelezi magát. De a clausulában, a melyet a nuntius ráírt, midőn Rómába küldte, Magyarország egy szóval sincs megemlítve. Annyira ignoráltatott a magyar primás, hogy Rómában semmi egyébnek nem nevezték, mint esztergomi érseknek. Mikor már ki volt nevezve prímásnak, akkor is úgy írta alá, hogy archiepiscopus designatus. Még azt sem engedték meg, hogy érseki ruhában menjen oda. (Félkiáltások jobb felöl: Hiszen szerzetes!) Kérem akkor már ki volt nevezve. (Ellenmondás és zaj jobb felől.) De ez csak külsőség, ámde nagy sérelem van abban, hogy a magyar főpapoknak Bécsbe kell menniök s ott a nunciatura előtt kell letenniök az esküt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ama két tanú egyikét is, kit a prímásnak produkálnia kellett, kénytelen volt oda vinni, mert ott csak egyetlen magyar pap volt. T. ház! Ez nem közösügy. A kormánynak oda kellene hatnia, hogy Magyarországon külön nuntius legyen, (Úgy van! a szélsőbalon.) vagy legalább internuntius, szóval legyen a pápának egy direct képviselője; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mert ez olyan belügy, melyből Magyarország nem engedhet. Sem a törvénynek, sem az igazságnak meg nem felek hogy mi egyházi belső magyar kérdésekben a külügyministerium útján tárgyaljunk a imntiussal. Németországban Bajorországnak semmi diplomatiai képviselete nincs, de nuntiusa igenis van és ő ezzel közvetlenül tárgyal minden bajor vallási kérdésben. Újból kérem tehát a t. kormányt, hasson oda, hogy a külügyministeriumban több magyar ember alkalmaztassák, így ezek a milliók mind külföldiek zsebébe folynak, a mi veszteség a nemzet szellemi és anyagi tőkéjére. Szóltam ez ügyben magával a külügyministerrel is, a ki azt mondta, hogy ő benne nem hiányzik a jó akarat, de nincsenek emberek, a kiket alkalmazhatna. Ez meglehetősen szégyenletes volna a többségre nézve. Én, mint magyar ember, ezt nem hiszem el. Ez csak kifogás. Meg vagyok győződve, hogy pl. Pulszky Ágos 1 és Hegedűs Sándor t. képviselő urak igen jó diplomaták volnának és igen jól képviselnék az országot, mint nagykövetek. (Derültség.) Olyan szellemi szegénységben még sem vagyunk, hogy midőn az Új kis államok Szerbia, Bulgária és Románia bírnak nemzeti diplomatával, melynek képességét soha sem hallottam kifogásolni, akkor nálunk olyan n :gy intelligentia mellett, oly nagy pártban, a melyben egyesül Magyarország színe-java, ne találnának külügyi szolgálatra alkalmas egyéneket. Én mind e közös hivatalokban egy rendszert látok, azt, hogy oda magyar elemet be nem eresztenek és Magyarország jogait el nem ismerik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És minthogy e rendszer a jelen tételben culminál, e tételt sem fogedom el. (Helyeslés a szélsőbal felől.) Szederkényi Nándor jegyző: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos: T. ház! Én nem azon themákhoz kívánok szólni, a melyeket t. barátom felvetett, bár igen helyeslem, hogy azokat felvetette s bár van előadásának olyan része, a melylyel én teljesen egyetértek. így pl. egyetértek azzal, hogy Pulszky Ágost és Hegedűs Sándor t. képviselőtársaim diplomatiai alkalmazást nyerjenek, mert meg vagyok győződve arról hogy ott jobb szolgálatot fognak tenni. (Élénk derültség a bal- és szélsőbalon.) Én a közös hadügyi költségvetéshez kívánok szólani, még pedig azon okból, mert ebből az ötletből kénytelen vagyok válaszolni a t. pénzügyminister úrnak múltkori állítására, a mely szerintem nem felél meg egészen a valóságnak és a melyre nem válaszolhattam múltkor azért, mert a t. pénzügyminister úr a vitának bezárása után szólalt fel. (Halljuk! Halljuk!) De mielőtt erre rátérnék, egy előzetes kérést kell még tennem. Méltóztatik emlékezni, hogy mi nem egyszer felszólaltunk az ellen, hogy az országgyűlés a költségvetés megszavazása előtt oszlattatott szét. Azt mondtuk, hogy ez nem ütközik ugyan az alkotmány betűibe, de beleütközik az alkotmány szellemébe. Különösen áll ez a közös költségvetésre nézve, a melynél a legnagyobb praejudiciummai jár a felhatalmazással való kormányzás. A közös