Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-11

11. országos ülés lf»2. márczins 10-én, csütörtökön. 89 az ok, gondolom, az volt, hogy a nyáron a főispán urak még nem referáltak az országnak állásáról politikai tekintetben és a mi a fő, még nem volt együtt a municio, (Derültség a szélső baloldalon.) arra kellett várni; (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mikor ez együtt volt, akkor kellett szétoszlatni az országgyűlést; mily eredménynyel: láttuk. Áttérek, t. képviselőház arra, a mit a feliratban szükségkép meg kell említenem, s ez az, hogy mit kérek én egy kormánytól, ha egy országnak a kormányzása a kezébe jut, hogy miként járjon el s felteszem a kérdést, először hogy mit tett a mostani kormány közgazdasági tekintetben az ország jóvoltáért? Alig negyedórával ezelőtt zárt ülésben tárgyaltuk azt, hogy segélyezni kell a felsőmegyei ínségeseket. Micsoda kormányzat az, mely arra engedi jutni az ország egy nagy részének lakosságát, hogy azt akkor kelljen segélyezni, mikor már az éhhalállal küzd ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Miben áll, t. ház egy kormányzásnak a lényege? Nem abban-e, megelőzni minden néven nevezendő oly bajt? Nem abban áll-e annak a kormányzatnak a kötelessége, kiterjeszteni a figyelmét arra, hogy ily dolgok ne fordulhassanak eiő soha egy civilisált, egy európai államban ? Mert hiszen ha a t. minister ár egy kissé előre gondolkodott volna ezekről a dolgokról, lehetett volna azokon régebben is segíteni közmunkával. Ezek csak palliatiy eszközök; de ugyan mondja meg a t. kormány, és mondják meg különösen azon t. képviselő urak, a kik a felső megyékből valók, miért nem ösztökélik a ministeriumot arra, hogy állítsanak ott gyárakat azoknak az Ínségeseknek ? Miért nem foglalkoztatják ők azt a munkás-osztályt azzal, a mi annak legjobban megfelelne? Akkor nem kellene folytonosan arról hallanunk, hogy ott inség, hogy ott éhség uralkodik. Azután más tekintetben is, hogyan áll közgazdaságunk, t. képviselőház ? Láthatjuk azt abból, hogy a gabnaáraknák az a folytonos hullámzása semmi néven nevezendő helyes irányú gazdálkodást, semmi néven nevezendő megállapodott munkát meg nem enged. És akkor, mikor némi tekintetben lehetne ezen segíteni, mit csinál a minister úr? Akárhányszor fel volt szólítva az ellenzék részéről, a kormánypárt részéről szintén számtalanszor megemlítették, hogy azt az úgynevezett börzét, mely a gabonával üzérkedik, törölje el, szabályozza azt akképen, hogy az soha sem képzeletbeli schlussokkal, hanem határozott, effeetiv gabnaüzlettel foglalkozzék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Akkor nem lenne kitéve az a gazdaember annak, hogy esetleg egy hauss-ra, vagy KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. I. KÖTET. baisse-re játszó, neki minden ealculusa ellenére leverje a gabna árát, s felhasználja azután azon időpontot — a miben a kormány is segíti — augusztusban, a midőn rendszerint minden adóvégrehajtó kérlelhetetlen szigorral hajtja be az adót, a minek következése az, hogy leszáll a gabnának az ára. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Miért menjek tovább, t. képviselőház ? Felszólaltam nemcsak én, de felszólaltunk a képviselőházban többen a borvámok ügyében Olaszországgal kötött szerződésre nézve. Most már Olaszországban a lapok tudósításai szerint le fogják szállítani a borvámokat, minek az a következése, hogy a szerződés értelmében nekünk is le kell szállítanunk boraink vámját. {Úgyvan! hal felöl.) És most, mikor Magyarország a szőlészet tekintetében a regeneratio nagy munkájához kezd, akkor el akar minket halmozni a minister úr olasz borokkal, hogy mi azokkal versenyezzünk. Meg volt ez különben mondva a vámszerződés tárgyalása alkalmával, újat tehát e tekintetben nem mondhatok, hosszasabban a dologgal nem foglalkozhatom s így még csak egyre térek át ebben a tekintetben és ez az, hogy mennyire függünk mi közgazdasági tekintetben Ausztriától, azt egy magában csekélynek látszó, de mégis nagyobb horderejű dolog mutatja és ez az, hogy van nekünk egy vaskezü ministerünk, meg is nevezem: Baross Grábor, a kirlíl elismerem, az országnak nagy hasznot tett az ország javára, előhaladásunkra sokat működött és még ő sem képes azt az egyszerű dolgot, hogy a borgyártási törvényt létrehozza, kivinni, pedig az egész ország közvéleménye rég sürgeti ezt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És mikor ezért őt megtámadtam, maga utalt arra, hogy Ausztriával tárgyalásai vannak, tehát nem ő a hibás, mert a tárgyalások húzódnak. Ha sok egyéb nagy dolog nem is bizonyítaná be, ez az egy mutatja, hogy egyedül a külön vámterűlet az, mely Magyarország gazdaságát és ipari fejlődését előmozdíthatja. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De mit tett a kormány politikai tekintetben, hogy bizalmat szavazhassunk neki? Erre azt lehet mondani, hogy ráillik a közmondás: de strigis, quae non sünt, nulla fiat ipiaestio. Mert csak nem akarja vívmánynak mondani a kor^ mány azt, hogy Magyarországról a külföldön még annyi tudomással sem bírnak, mint akár Bul gáriáról, Szerbiáról vagy Oláhországról, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy a consulsági feliratokon és lobogókon az, hogy Magyarország különálló ország, sehol jelezve nincs, sőt a pecsét, a mit külföldön használnak, nem Magyarország pecsétje, az a kétfejű sas és mi annak 12