Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-11
• II. őrseAgog ülés ifflté. márrasins 10-én, esüWSrtÖtcfm, kozzam és ez az, hogy a t. előadó úr a mostani országgyűlést rettenetesen szerencsétlen auspichimok közt kezdette el. (Derültség a szélső baloldalon.) 0 ugyanis, alighogy az országgyűlés kezdetét vette, beadott a ház elnökéhez egy üres papirost, íi melynek ugyan jegyzőkönyvnek kellett volna lennie s a mely akként fel is olvastatott, azonban a t. előadó lír, nem tudom, feledékenységből-e, vagy miből, nem jegyzőkönyvet, hanem egy üres papirost adott be. (Derültség a szélsőbalon.) Most azt gondolta,hogy okul a multak tapasztalatain és egy kidolgozott, egy szép és nem üres papirost fog a t. háznak átadni. Azonban mi történt? 0 kidolgozza a felirati javaslatot, beterjeszti azt a t. háznak és alig egy pár szónok felszólalása után constalálható az, hogy — a mint azt Apponyi t. barátom és Eötvös Károly t. képviselőtársam is kifejezte — az egész munkálat ép oly üres volt, mint a minő az első beadott papiros, (Tetszés a rzélsö baloldalon.) A kezdő auspicium azonban mi ránk, ellenzékiekre nézve nemcsak ebben áll, hanem abban is, hogy a í. ministerelnök, a kit saját pártjának eapacitioja nem tudott reá birni egy dolog igazságának beismerésére, most gr. Apponyi Albert képviselőtársam eapadtatiojára egyszerre beadta derekát és rögtön hozzájárult azon módosításhoz és azt a kifogást, a melyet saját pártjával szemben előbb megtagadott, valónak ismerte el. Ez — bocsánatot kérek — oly kedvező auspicium, hogy ha ennek folytatását képzeljük magunk előtt, azt hiszem, nem telik el öl" esztendő s megcserélődnek a szerepek s akkor gr. Apponyi Albert t. barátom fog ott ülni (a ministeri székekre mutat) s ő mint közlegénye, ott hátúi. (Tetszés a baloldalon.) Mielőtt, t. ház, tovább folytatnám előadásomat, szükségesnek tartom, hogy némi megjegyzést tegyek a Gyurkovics t. képviselőtársam által elmondottakra. (Halljuk! Halljuk!) Kovács József t. barátom ugyanis tegnap, szerintem egészen jogosan, azt mondottsi, hogy a kormánypárt az u. n. magyar nemzetnek több ségével nem dicsekedhetik, hanem hogy kizárólag a horvátok, szászok, szerbek képezik a tisztelt szabadelvűpárthan a többséget. Ez ellen felszólalt Gyurkovics György képviselő úr és azt, monda, hogy ők nem auxiliráis csapatok, hanem a szabadelvíípárt feltétlen hívei. Ezt mindenesetre tudomásul kell vennem. De engedjék meg t. képviselőtársaim, én már nagyon régi képviselő vagyok, 17 év óta ülök itt e helyen (Éljenzés a szélső baloldalon.) és sokat tapasztaltam éppen a t. horvát képviselők részéről. Tapasztaltam azt, hogy valahányszor a vita folyamán Horvátország, vagy a horvát képviselőkről volt szó. t. képviselőtársaink mindig Hmledeztek a nagy hazaszeretettől Magyarország állami önállóságának elismerésében. Ezt itt, a magyar képviselőházban majd minden országgyűlésen constatálhattuk; igen, de vájjon mit tettek a gyakorlatban % (Felkiáltások a szélső baloldalon: Otthon! Otthon! Mit tesznek otthon!) Úgy tudom, t. ház, hogy Hegedűs Sándor t. képviselőtársunk nem tartozik az ellenzékhez, (Derültség!) de abban mégis igazat kell adnia nekem, hogy egyszer egy vendéglátás alkalmával oly tapasztalatokat gyűjtött Zágrábban horvát testvéreink részéről, melyek épen nem voltak testvériesek (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Van azonban még egy másik dolog is. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok messze visszamenni; nem akarom az 1848-ban történteket felemlíteni, hisz azokra már fátyolt borítottunk; hanem ott van az Uzelac eset. (Halljuk! Halljuk!) Hát ugyon mondják meg önök t. horvát képviselő urak, miért nem akadt egyetlen egy sem önök közül, a ki ezen ügy tárgyalása alkal mával kijelentette volna, hogy azt a mi Fiúméban, Magyarország e gyöngyében történt, az az önök helyeslését nem bírja? (Tetszés a baloldalon.) Akkor egyetlen horvát képviselő sem szólalt fel. Gyurkovics György: Interpellatio történt! [Halljuk! Halljuk!) Szalay Imre: Ha önök azt csakugyan helytelenítették, a mint hogy magyar érzelemmel azt helyteleníteni kellett, szólaltak volna fel akkor, nem pedig most, mikor Kovács t. képviselőtársam egészen jogosan szólt önökről, (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondta gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam beszédében, bogy a t. ministeriumnak, ha az országgyűlést már feloszlatta, azt nem akkor kellett volna tennie, mikor az országgyűlés és az ellenzék úgyszólván semmi okot nem adott reá, hanem fel kellett volna oszlatnia az országgyűlést még a nyár folyamán, akkor, mikor az úgynevezett obstructionalis vita volt; mert az lett volna a logica, hogy kérdezze meg a nemzetet arra nézve, helyeselte-e az ellenzék r magatartását vagy nem? (Úgy van! bal fel*L) I T gy látszik azonban, hogy a jelen megmutatta, hogy az ellenzék akkori magatartását helyeselte a nemzet, mert hisz mind a két ellenzék tetemesen megnövekedve került be a képviselőházba, úgy, hogy mi előttünk közel áll a valószínűség és az a képzelet, melyet a lapok annak idején említettek is, hogy az egész választási hadjárat talán nem is mi ellenünk, hanem az úgynevezett Tisza-klikk megdöntésére irányúit, (Mozgás jobbról.) mert sikerült ;i t. ministerelnoknek Tisza Istvánt és Gajári Ödönt kibuktatnia. ((Derültség és felkiáltások : Úgy van!' Úgy van! szélső baloldalon.) Én azonban (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.) nem ezt hiszem, t. képviselőház, hanem
