Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-10

10. orsxágos ülés 181)8. marcain* »-éu, ssseräán, g5 zettségben egymással elválaszthatatlan kapcsolatban levő monarchia két államának czíinében, ezímerében, udvartartásában, külképviseletében, consulatusaiban és a közös védelmi kötelezettség legfontosabb tényezője a közös hadseregben. (Helyeslés hal felöl.) Nem kívánjuk a kiegyezési törvények módosítását, nem kívánunk semmit, a mi e törvények határozatain túlmegy, de kívánjuk mindazt, a mi ezen törvények által hazánk önállása, nemzetünk függetlensége érdekében biztosíttatott; kívánunk mindent, a mi a kiegyezési törvények betűjével és szellemével nem ellenkezik és kívánjuk és követeljük mindezt nem azért, hogy a kiegyezési törvények állandóságát megingassuk, hanem azért, hogy a kiegyezési müvet megszilárdítsuk, ;iz ezen mü ellen számos oldalról táplált aggodalmaknak lehető megnyugtatása által a kiegyezést megerősítsük. (Élénk helyeslés bal felöl.) Hát ha ebben is a kiegyezés megdöntésére irányuló törekvést látnak, ez csak azt bizonyítja, hogy az 1867. évi kiegyezési törvények pontos végrehajtásával komolyan nem is foglalkoztak; hogy nincs érzékük a nemzet jogainak biztosítása iránt, (Élénk helyeslés bal felől.) és elfelejtik, hogy nem mi, a kik mindazt kö vetéljük, a mire a törvény feljogosít, készítjük elő a. talajt a függetlenségi párt részére, de előkészítik azok, a kik lemondva a törvény által biztosított jogainkról, vagy azok csonkítását megengedve, hirdetik azt, hogy a létező állapotnál többet elérni — bárha ezt a törvény is biztosítja — egyáltalában nem lehet. (Igazi Úgy van! bal felöl.) A mi felfogásunk szerint pedig lehet mindent elérni, a mi a törvényben biztosítva van, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) mert az nem ellenkezik az uralkodó jogaival, nem sérti a monarchia másik államának érdekeit, és kell mindazt elérni, mert azt a törvény úgy rendeli, és hazánk államiságának érdeke úgy parancsolja. (Élénk helyeslés bal felől.) Azok, a kik az 1867. évi kiegyezési törvények végrehajtását sürgető követeléseinket már ezen törvények megdöntésére irányuló törekvésnek hirdetik, azok azt állítják, hogy a mai tényleges állapotnál többet kivinni, bárha ezt a törvény biztosítja is, nem lehet, azok dolgoznak, megengedem, akaratjuk ellenére ezen törvények gyengítésén, mert azok szítják a bizalmatlanságot, azok táplálják a gyanút, mintha ezen törvények őszinte végrehajtása ellen oly oldalról merülnének fel akadályok és nehézségek, mely oldalról ily nehézségeket feltételeznünk nem szabad, (Ügy van! Úgy van! bal felől) nem mi, de azok készítik elő a talajt a függetlenségi párt törekvései részére, a kik a törvény végrehajthatlanságát hirdetik s ezért a felelősséget hatáskörükön kívül álló factorokra akarják hárítani. Azok készítik elő a talajt a függetlenségi párt törekvései számára, azok gyengítik a kiegyezési törvényeket, előmozdítják a kiegyezés megdöntésére irányuló törekvéseket, a kik a míg egyrészt a törvényben a nemzet részére világosan biztosított jogok végrehajtását meg sem kísérlik, de másrészt készek túlmenni az 1867. évi kiegyezésben megállapított közös ügyeken, mihelyt ez a nemzet jogainak csonkításával jár, a mint ez a consularis bíráskodásról szóló törvény alkotásánál a magyar állam igazságügyi souverainitásáuak rovására történt. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Avagy talán ezzel vétünk a Deák-párti traditiók, Deák szelleme ellen, hogy mi a törvényben a nemzet részére biztosított jogokat komolyan veszszük, hogy a törvénynek végrehajtását sürgetjük ? Avagy azzal vétünk a Deákpárti traditiók ellen, hogy mi az 1867. évi kiegyezésben szorosan körülírt közös ügyeken kívül újabb közösügyeket elismerni nem akarunk, minden ilyen irányú újabb intézkedés ellen küzdöttünk és a jövőben is küzdeni fogunk? Avagy azzal vétünk a Deák párti traditiók ellen, hogy a magyar korona fényét emelni, a magyar állam önállóságát, a magyar király magyar udvartartása által is emelni és kifejezésre juttatni kívánjuk? Avagy azzal, hogy a közös védelmi kötelezettséget sértetlenül fentartva s a közös hadsereg szervezetét érintetlenül hagyva, kívánjuk azt, hogy a magyar elem a magyar hadseregben az Öt megillető helyet elfoglalja s a magyar ifjúság kiképzésére egy magyar katonai akadémia felállíttassák 1 (Helyeslés bal felöl.) Azoknak, a kik a mi követeléseinkben a kiegyezés megdöntésére irányuló törekvéseket látnak; a kik azt hirdetik, hogy mi ezen követeléseinkkel vétünk a Deák-párti traditiók, vétünk Deák Ferencz szelleme ellen : azoknak ajánlom azt, a mit a ministerelnök úr nekünk ajánl temesvári beszédében, tudniillik, hogy olvassák, tanulmányozzák és a mi a legfőbb, szívleljék meg Deák Ferencz beszédeit. (Helyeslés bal felől.) A ministerelnök úr temesvári választóihoz intézett beszédében magának és pártjának vindicálja az 1867 évi kiegyezési törvények csalhatatlan interpretálásának jogát és ezen törvények értelmezése iránt velünk polemizálván, a következőket mondja: »A mi nézetünk szerint az 1867-iki kiegyezésnek az a helyes felfogása, melynek a kormány nevében két évvel ezelőtt adtam kifejezést s a mely szerint a kormány az 1867-iki kiegyezést állandó alkotásnak tekinti