Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-10

8* 10. orsnägos Hlés 18BS. máreflns t-éu, titriAn.. ennek megszilárdítására vonatkozó törekvéseinkkel egyetértenek. (Helyeslés.) Én, t. ház, nem fogok sem a kormánypárt felirati javaslatának ezáfolásába, sem a gróf Ápponyi t. képviselőtársául által benyújtott javaslat indokolásába bocsátkozni; az én gyenge szavam úgy is csak a már elmondott beszédeknek halvány visszhangja lehetne. Nem foglalkozom a választási visszaélések elsorolásával sem; azt hiszem : »Longus post me ordo«; lesz még, a ki ezekre is rátér. Nem foglalkozom a választások eredményének mérlegelésével sem, hiszen ennek az eredménynek — és itt az ellenzék minden árnyalatát értem — ránk gyakorolt buzdító, lelkesítő és felemelő hatását mi magunk legjobban érezzük. (Élénk helyeslés balfelől.) Hanem áttérek a kormánypárti sajtó által ellenünk, a nemzeti párt tagjai ellen felhozott vádak közül egyre, a melyre én súlyt fektetek, mert ez a felfogásom szerinti politikai tisztességet érinti, s mert ez arra irányúi, hogy a honpolgároknak a ]>olitikai viszonyokkal kevésbbé tájékozott részét, intentióink és czélzataink iránt tévedésbe ejtse. Ezen vád pedig az: hogy mi, kik az 1867. évi közjogi kiegyezés alapján állóknak valljuk magunkat, kerüli! úton ezen kiegyezés megdöntésére törekszünk, mert az, a mit mi hirdetünk ; az, a mit mi a kiegyezés folyománya gyanánt követelünk, túl megy a kiegyezés által az ország részére biztosított jogkörön; ennélfogva mi politikailag kétszínűén járunk el s míg egyrészt a kiegyezés fentartása szempontjából a Deák-párt utódjainak hirdetjük magunkat, addig a kiegyezés megdöntésén dolgozunk, kaezérkodnnk jobbra is, balra is és mindezek folytán vétünk a Deák-párti traditiok, vétünk Deák Ferencz szelleme ellen. Azok közé tartozom, tisztelt képviselőház, kik az 1867 évi kiegyezési törvényekhez benső meggyőződésből szavazatukkal hozzájárultak. Nekem szerencsém volt politikai tevékenységemet Deák Ferencz vezérlete alatt megkezdeni, az ő nyilt és egyenes politikai jelleme képezi azon eszményt, mely minden körülmény között követendő minta gyanánt lebeg előttem; az ő nemes példáján tanultam megvetni a politikai kétszínűséget; ez azon traditio, a melyet ápolok és épen azért a politikai kétszímíség ezen épp oly súlyos, mint alaptalan vádját visszautasítani és megezáfolni kötelességemnek tartom. Mindenek előtt ki kell jelentenem, hogy ha az 1867 óta lefolyt időszak alatt arról győződtem volna meg, illetve arról győződtünk volna meg, hogy az 1S67 évi kiegyezés, a melyhez szavazatunkkal hozzájárultunk, hazánkra nézve a gyakorlatban károsnak és hátrányosnak bizonyult : ha arról győződtünk volna meg, hogy alkotmányos életünk minden baja, nagyobb mérvű' haladásunk s állami fejlődésünk minden akadálya, úgy, mint azt a függetlenségi és 48-as párt állítja, magukban ezen kiegyezési 'örvényekben (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) és nem a mint azt mi hiszszük, az ezen törvényeknek meg nem felelő, azok végrehajtásával nem törődő kormányzatban rejlik: (Élénk tetszés a baloldalon.) akkor volna bennünk a haza iránti annyi kötelességérzet, politikai jellemünkben volna annyi nyiltság és őszinteség, hogy ezt minden kételyt kizáró módon ünnepélyesen kijelentve, nyíltan azok sorába lépjünk, kik nyíltan, alkotmányos úton és minden törvényes eszközzel ezen törvények módosítására, közjogi helyzetünk megváltoztatására törekesznek (Élénk helyeslés bal felöl.) és tennénk ezt minden tartózkodás, minden álszemérem nélkül, mert a végezel, a melyért küzdenünk kell, a kötelesség, melyet teljesítenünk kell, nem lehet egy bármily fontos törvénynek, legyen az bár alaptörvény, tehát az 1867. évi törvénynek sem sértetlen fentartása, mihelyt arról győződünk meg, hogy az hazánk fejlődésére káros, de hazánk államiságának anyagi és szellemi fejlődésének biztosítása. (Élénk helyeslés bal felől.) Madarász József: Meg fognak győződni! Bujanovics Sándor: Addig azonban, mig mi ezt nem teszszük, míg minden nyilatkozatunkban a kiegyezés fentartását és a törvény végrehajtását hangsúlyozzuk: nincs senki feljogosítva azon állításra, hogy mi az 1867 évi kiegyezést megdönteni akarjuk; ha pedig ezt bárki is állítja, attól joggal megkövetelhetjük, hogy ezen állítását igazolja. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De nézzük, mi hát az, a mivel mi a kiegyezést megdönteni akarjuk, mi az, a mit mi követelünk, mi az, a mivel mi kétszínű politikát tízünk? (Halljuk!) Nem követelünk mi semmit egyebet, mint azt, hoij-y mindaz, a mi az 1867. évi XII. törvényezikkben a magyar állam állami függetlenségének biztosítása czéljából foglaltatik, az osztrák-magyar monarchia minden tényezője által elismertessék, hogy mind ennek gyakorlatilag is érvény szereztessék. (Élénk helyeslés bal felől.) A nemzet által vállalt kötelességekből nem tagadunk meg semmit, teljesíteni akarunk pontosan mindent, de viszont azt is követeljük, hogy hazánknak ezen kiegyezés által biztosított közjogi helyzete, állami függetlensége és önállása az 1867. évi kiegyezési törvénynek megfelelően minden téren és minden irányban kifejezésre is jusson. (Helyeslés bal felöl.) Akarjuk, hogy ezen állami önállóság elismertessék a pragmatiea sanctío folytán az uralkodó személyének azonosságában, és a közös védelmi kötele-