Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-10

íl 16, ernyős ülés 1892. máreishis 9én, sierdán. szerű beszédében, melyet tőle a nemzet méltán várt, megbélyegezte. Hogy tovább menjek, nincs még lelenczházunk, a nemzet mintegy 80.000 frtot fizet Bécsnek e czímen. De, t. ház, szinte restellem kimondani, mert Magyarország a continensen páratlanul áll e tekintetben, hogy az ország fővárosának nincs egyetlen egy állami közkórháza sem. Hát 25 év alatt még erre sem értünk rá, még erre sem jutott, holott ha nézzük Bécset, Berlint és a többi városokat, azt látjuk, hogy azokban tuezatszámra kérkednek az állami kórházak. Azt mondja továbbá a legmagasabb trónbeszéd: »A múlt országgyűlés folyamában sikerült az állami élet egyik nélkűlözhetlen feltételét: az államháztartási egyensúlyt helyreállítani s s önök most már megszilárdult pénzügyi viszonyok közt kezdhetik meg törvényhozói működésüket.c Elismerem, t. ház, hogy a pénzügyek terén is történtek egyes jóakaratú intézkedések, de hogy az egyensúly helyre volna állítva s hogy a pénzügyi viszonyok annak folytán állandóan megszilárdultak volna: kénytelen vagyok kétségbe vonni. Igaz, sikerült a t. kormánynak a pénzügyi zavarokat egy időre elodázni conversiők létrehozása, az adók tetemes felemelése, leginkább pedig az italmérési regálék megváltása s ezzel kapcsolatosan a fogyasztási adóknak nagymérvű fokozása s mindezeknek oly irányú keresztülvitele által, hogy a t. pénzügyminister úr oda állíttatott az ország korcsmárosának. Csakhogy ezen súlyos intézkedések által még nem értük el azt, hogy a pénzügyi helyzet állandóan megszilárdultnak volna mondható; a mi pedig nem állandó, az egyenlő a zérussal. A reg-ale-váltságnak ily módoni keresztülvitele által megkárosíttattak a tulajdonosok, minek folytán el kell ismernem, hogy az államra tetemes, de jogtalan haszon háramlott és tény az is, hogy a fogyasztási és az italmérési adóknak nagymérvű emelése és a korcsmáltatási jognak hallatlan magas ár melletti bérbeadása következtében — a mi az ital árának rendkívüli felcsigázását eredményezte — nagyon megcsappant a fogyasztók száma, úgyannyira, hogy a t. pénziigyminister úrnak, mint az ország főkorcsmárosának már is aggodalmai lehetnek, hogy számításaiban csalatkozott. A regaíe-váltságnak ily niódoni keresztülvitele tehát, hogy az állam maga álljon be korcsmárosnak pénzügyministere személyében, eltekintve attól, ho<ry az államra szégyenletes, csaknem kivétel nélkül káros mindenkire; azért mondom esaknem kivétel nélkül, mert hallottam róla, hogy egyeseknek, a kik jó szolgálatokat tettek a t. kormánynak, előny nyújtatott; de káros azért is, mert a t. kormány még arról sem gondosiiodott, hogy korcsmáiban legalább jó. az egészségre ártalmatlan italokat mérjenek. Még a Kongó államok is megtiltották a szeszes italok bevitelét, a miből az következik, hogy mi e tekintetben erkölcsileg romlottabbak vagyunk, mint azok az államok. (Derültség szélsőbal felől.) De ha pénzügyeink csakugyan oly nagyon rendben vannak s ha oly nagymérvű a haladás minden téren, a mint azt a trónbeszéd hangoztatja: kérdem, hogyan üthet ki az országban az éhtiphusz 1 $ miért kénytelen a nép munka hiányából Amerikába vándorolni? Vagy az egyik áll, vagy a másik. Ha csakugyan áll az, hogy pénzügyeink oly rendezettek, úgy a t. kormányt csak az irgalmas Isten mentheti fel azon súlyos vád alól, hogy a népet éhhalálba kergeti, mert munkával nem látja el, azokat pedig, a kik munka hiányában Amerikába akarnak vándorolni, erőszakkal visszatartja. (Ügy van! szélsőbal felöl.) De a legnagyobb bajban még a jó akaratot sem tételezhetem fel a t. kormánynál, A t. ministerelnök úr ugyanis Helfy Ignácz t. képviselőtársamnak az inség ügyében ő hozzá intézett interpellatiójára azon választ adta, hogy a kormány megtette a szükséges intézkedéseket egy nagyobb országút kiépítésére, vetőmag szállítására stb. Ez nagyon szép, csakhogy az éhező gyomornak első sorban eledelre van szüksége s azután munkára és vetőmagra, mert a gyomor nem vár. Engemet tehát csak oly tartalmú válasz nyugtathatott volna meg teljesen, a mely értésemre azt adja vala első sorban, hogy a kormány, a mint a szerencsétlenségről értesült, a baj terjedésének elejét veendő, nyomban ennyi és ennyi kenyeret, gabonát szállíttatott, ennyi és ennyi pénzt osztatott ki s biztosíthatta volna a házat arról, hogy a megyében éhtyphus nem volt és nincs. Az mondatik továbbá a legmagasabb trónbeszédben : »helyesnek bizonyult és bármiféle rázkódtatástól megóvandó ez alapon, az ország nyugodt és folytonos fejlődése a jövőben is várható«. Miután a trónbeszédnek ezen passusa az ott már előbb felemlített kiegyezkedési 25 évre, illetőleg magára a közösügyes törvényre vonatkozik, nydvánvaló, hogy ez által a t. kormány a nemzettel szemben a forradalom szélére állította a koronát. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Meri:, ha a közösügyes törvények már eleve csalhatatlanoknak s így a nemzet elhatározási akaratának ellenére megváltoztathatlanoknak nyilváníttatnak a trón részéről, akkor bekövétkezhetik egy szép