Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-10
le. OTSÍIÍSM Més 189S. máresivs 9-én, sierdán. gj (Sálíjuk! Halljuk!) A tegnapi napon tartott beszédemben bátor voltam kijelenteni, hogy a felirati bizottság javaslatának egy kifejezésével szemben felmerült közjogi aggályokat kellő mértékben méltányolni tudja ítgy a bizottság, mint az azt kiküldő többség. Ennélfogva bátor voltam kimutatni, hogy annak a kifejezésnek némi incorrectségét ellensúlyozza az a lényegtelenség, a melylyel a feliratban ez a kifejezés bír s a melynél fogva az igen alárendelt szerepet játszik. Daczára ennek azonban úgy látom, hogy a t. ház több oldalán nem szerzett megnyugtatást az a felvilágosítás, a melyet én a kifejezés védelmére felhozni bátor voltam. (Felkiáltások balfelöl: Nem bizony! Jobb felöl: Halljuk! Halljuk !) A teljes megnyugvás végett bátor vagyok tehát a t. háznak bejelenteni, hogy a részletes tárgyalásnál ennek a kifejezésnek a helyesbítése egyátalán nem fog a bizottság részéről akadályokba ütközni. (Élénk helyeslés. Felkiáltások: Öt percmyi szünetet kérünk!) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Igaz, hogy ezen állításommal szemben a t. kormány a többségre hívatkozhatik ; esakhogy épen azon többség igazolja állításomat. Lássuk miből, miféle elemekből állat.kormánynak többsége ? Áll mindenekelőtt a mi drága horvát testvéreinkből, (Éljenzés jobb felöl.) áll továbbá kedves szász atyánkfiaiből, (Élénk éljenzés jobb felöl.) áll végre néhány román és szerb nemzetiségi keitíletben — nem akarom felemlíteni mily útonmódon, mily eszközök segélyével, ezt már elmondták és még majd elmondják mások — megválasztott képviselőkből. (Éljenzés jobb felől.) Ezen többséggel szemben mi ellenzékiek büszkén hivatkozhatunk a tiszta magyar választókra, mert az ország szívét mi képviseljük; (Élénk helyeslés bal felöl.) erre — ismétlem — büszkeséggel hivatkozom, mert ha a haza veszélyben lesz, a mi választóink lesznek hívatva azt megmenteni, a mint hogy a történelem lapjai szerint többször meg is mentették. Ellenben akkor a t. kormány többségének választói s velők együtt maga a többség el fognak párologni, épen úgy, mint a hogy a sülyedő hajóról a patkányok elpárolognak. (Ügy van! bal felől. Derültség jobb felöl.) Az elmondottakból a tanúiság: az, hogy a tisztelt kormányt ámító politikája mellett fentarthatja ugyan többsége egy ideig, a. mint hiszem, fenn is fogja tartani, de nem lesz benne köszönet, legalább a. nemzetre nem! (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Lássuk már most — legalább részben — mivel ámítja a t. kormány a trónt és a kormányzottakat egyaránt ? (Halljuk! Halljuk !) A legmagasabb trónbeszédnek egyik passusa így hangzik : ^Örömteljes érzéssel tekinthetünk azon nagymérvű haladásra, melyet kedvelt Magyarországunk ezen idő alatt minden téren felmutat«. • Elismerem, t. ház, hogy történt haladás jelesen az ipar, a kereskedelem s különösen a vasútépítészet terén; elismerem azt is, hogy a népnevelés terén, kisdedóvodák felállítása, a tanítók súlyos helyzetének enyhítése tárgyában történtek üdvös intézkedések; de hogy a haladás minden téren nagymérvűnek lenne mondható, el nem ismerhetem, mert ellenkezőleg mindenben — kivéve vasúíhátózatunkat — csakis a minimumra, a legszükségesebbre szorítkozhatunk. Hogy csak néhány példával éljek : iskoláink nincsenek kellő számban; tanítóink még ma sincsenek azon helyzetben, hogy családjaikat tisztességesen fent árthatnák, pedig ha a nemzet megköveteli tőlük, hogy gyermekeinket jól neveljék, azt hiszem, hogy e szerény kívánságot méltán táplálhatják. Igazságszolgáltatásunk pedi^r ma is ott áll. a hol a t. igazságügyminister úr ezelőtt mintegy három évvel, azon székről nagy11 Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni a tanácskozást folytatjuk. Lázár Árpád jegyző: Kovács József! KováCS József: T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) Azok • után miket tegnap Eötvös Károly, ma pedig gróf Apponyi Albert t. képviselőtársaim elmondtak, érzem feladatom nehézségét, de kötelességemet teljesíteni kívánom. (Halljuk!) Minden alkotmányos kormányzásnak első és így legszükségesebb feltétele az őszinteség és pedig felfelé a koronával szemben épen ügy, mint lefelé a kormányzottakkal szemben, mert a hol az őszinteség hiányzik, ott már ingadozó az igazság; a hol pedig az igazság ingadozik, ott jó éjszakát lehet kívánni a kormánynak, de jó éjszakát lehet kívánni azon többségnek is, a mely az olyan kormányt a hatalom polczáról el nem söpri. A mi t. kormányunk pedig ezen sarkalatos hibában szenved, követvén elődeinek rossz példáját, működése nem lévén egyéb — hogy parlamentaris kifejezéssel éljek — ámításnál úgy felfelé a koronával szemben, mint lefelé a kormányzottakkal szemben. (Úgy van! Ügy van' bal felöl.) Csakhogy a mi sikerül neki — sajnos — felfelé, az nem sikerül lefelé, mert a józan eszű magyar nép^ annyi csalódás után, nem ád többé a szép szavakra, a rózsás Ígéretekre semmit. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Hogy ez így van: kétségtelen az imént lefolyt választások eredményéből. I KÉPVH. NAPLÓ 1892 —97. I. KÖTET.
