Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-9

» gO 0. országos fiiét 18M. Sőt a szövetség csak akkor lehet igazán híí és áldásos, ha az kényszerítő kötelékektől menten, csupán az egyező érdekek s a közös fejedelem iránti hííség által tartatik fenu. E felfogás vezérelte az elmúlt századok viharos eseményei közt őseinket s ez vezérel bennünket is, mikor a jövendő bekövetkezhető borús napjaira, de egyúttal nemzetünk szabad fejlődésének érdekére is gondolunk. Nemzetünk szabad fejlődésének érdeke, de egyúttal elévíühetlen örök joga is az, mely állandóan szemünk előtt lebeg, mikor az 1867-ik évi rendezkedések gyökeres átalakítását, a közös kormányzatnak, a delegatio rendszerének s a közös hadseregnek megszüntetését óhajtjuk s ezek helyébe a magyar országgyűlés és nemzeti kormány teljes jogainak visszaállítását s a nem zeti önérzet által is lelkesített önálló hadsereg szervezését kívánjuk. Az összes müveit államok hadseregeinek példája bizonyítja, hogy a fejedelem iránti hűség és a zászló iránti hűség magasztos érzelmein kivtíl még a nemzeti önérzet és honfihűség érzelmeire is szüksége van a hadseregnek, hogy hazáját és királyát rendületlen vitézséggel és kitartással képes legyen megvédelmezni. Európa minden művelt államának hadseregét lelkesíti ez, csak a közös hadseregbe osztott magyar ifjúság van arra kényszerítve, hogy nemzeti önérzetét és honfihüségét elfojtva, idegen jelvények s idegen nyelvű vezénylet alatt pusztán gépiesen teljetíítse hazája és királya iránti nagy kötelességét. A hadviselés mostam mérvei és feladatai mellett az ily hadsereg más államok nemzeti hadseregeivel szemben mindig hátrányban lesz. Felséged közös hadseregét a hadi vitézség s a fejedelem és a lobogó iránti rendíthetlen hűség soha se hagyta el, de az utolsó félszázad alatt gyakran elhagyta a szerencse. Ennek okát nem találhatjuk fel másban, mint a nemzeti önérzetnek s honfihtíségnek a közös hadseregből való tényleges kizárásában. S e bajnak egyedüli orvoslását hazánkra nézve az önálló magyar nemzeti hadsereg szervezése képezi. E hadsereg nemcsak a katonai fegyelemben és hadi felfegyverkezésben, de az erkölcsi erőkben is legyőzhetlenűl mérkőznék meg hazánknak és Felségednek bármely esetleges ellenségével. Felséged örömteljes érzéssel tekinti ama nagymérvű haladást, melyet Magyarország 1867 óta minden téren felmutathat. Felséged ez öröme a mi örömünk is s bár a haladás bizonyos mérvben egy negyedszázadnak hosszú békés ideje alatt az 1867-iki rendezkedéstől függetlenül is kétségtelenül bekövetkezett volna, mindamellett készséggel ismerjük el mi is, hogy hazánk közviszonyai az utolsó huszonöt év alatt jelentékeny mérvben fejlődtek s közállapotai sok iránymáreitns 8-án, kedden. ban megszilárdultak. Másrészről azonban lehetetlen eltitkolnunk, hogy a haladás nem minden irányban volt egyenletes, sőt nem egy irányban, kivált az alkotmány erkölcsi tényezőinél visszaesést is tapasztalunk. Es lehetetlen figyelmen kivííl hagynunk, hogy a haladás csakis társadalmunk óriási áldozatai árán s államhiteíünk teljes megterhelése mellett következhetett be ily arányban. De mély tisztelettel ki kell jelentenünk amaz erős meggyőződésünket is, hogy hazánk fejlődése még biztosabb, haladása még fokozottab lett volna, ha 1867-ben államjogi önállóságunk csonkítatlan helyreállításával hazánk összes anyagi és erkölcsi erői Felséged bölcs és dicső uralma alatt egyedül Magyaroszág jólétére használtattak volna fel. Ha Felséged kormányai felállították volna a magyar királyi udvartartást; ha Felséged az esztendők felét nemzetünk kebelében, országunk fővárosában töltötte volna; ha önálló vámterület és önnálló nemzeti jegybank biztosítaná hazánknak mindama pénzügyi és közgazdasági eredményt, melyet Európa legkisebb, hazánknál sokkal kisebb államai is biztosítanak maguknak; ha saját iparunk által felszerelt önálló nemzeti hadsereg védné Fölséged trónját s országunk biztosságát; ha törvényhozásunk és kormányunk függetlenül s egyedül nemzeti érdekeinkre való tekintettel intézhette volna nemzetközi és külkereskedelmi ügyeinket: Magyarország bizonyára a békének utolsó negyedszázada alatt oly felvirágozásra jutott s társadalmunk erkölcsi és anyagi jóléte oly hatalmasan kifejlődött volna, mint Fölséged dieső elődei alatt soha. De mindenesetre sokkal nagyobb volna a haladás, mint a mekkora valósággal. Azonban bárminő volt is s habár a lehető legjobb lett volna is az 1867-ik évi rendezkedés: azóta negyedszázad múlt el; azóta, mint Felséged is kijelenti, minden téren nagymérvű haladás jött létre közviszonyainkban s azóta közszükségleteink is szaporodtak s nem etünk önérzete is izmosodott: tehát az 1867-ik évi rendezkedés keretei már a negyedszázados fejlődés megváltozhaflan törvényeinél fogva se alkalmasak közszükségeink kielégítésére s összes nemzeti erőink ezélszerfí felhasználására. A kor haladtával, a műveltségnek s az anyagi és szellemi szükségleteknek fokozódásával az állam beiszerkezete s a törvényhozás feladata is változik, változniok kell tehát az államjogi és közjogi intézményeknek is. Magyarország állami beiszervezete az elmúlt negyedszázad alatt ép oly módon s ép oly költségesen alakult át, mint Európa bármely más független nagy államának belszervezete. A miből vitathatlan biztossággal következik, hogy állami belszervezetünk biztosan csak úgy tartható fenn, ha Magyarország részére is az egyéb önnálló államokéhoz hasonló