Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-9

9. országos ülés 1892. márezlns S-än, kedden. 49 nem volt; (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) feloszlatta váratlanul, hirtelen, indokolatlanul. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi tudjuk azt, hogy lehetnek oly körülmények, fordulhatnak elő oly bonyodalmak, mikép voltak és fordultak elő a múltban is, mikor az országgyűlés feloszlatása indokolt, sőt kikerülhetetlen, de most ily okok és körülmények fel nem merültek, ilyeneket a kormány sem felemlíteni, sem igazolni nem volt képes és erről szükségesnek látta még a trónbeszédben és a fölírati javaslatban is hallgatni. Azon jogegyenlőséget és azon szabadságokat, melyeket a bizottsági előadó úr hangsúlyozót, az alkotmány biztosítja nekünk, az alkotmány legfőbb biztosítékát pedig a költségvetési jog képezi. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igaz, hogy a törvényhozás felhatalmazást adott a kormánynak arra, hogy a folyó év május haváig költségvetési részletes törvény nélkül pénzügyileg és politikailag kormányozhassa az országot, és igaz, hogy e felhatalmazás az alkotmányosság alakját, külsőségét megmenti a nemzet számára; de ez az alkotmányosság lényeges természetével határozottan ellenkezik, mert a következmény az, hogy elvégre a nemzet mégis a saját törvényes képviselete által letárgyalt, megszavazott s részletesen megállapított költségvetési törvény nélkül kormányoztatik. Ha a költségvetés a törvényhozás által részletesen előre megállapíttatik, az azt jelenti, hogy a kormány köteles a nemzet valódi akarata szerint vezetni a kormányzást, köteles a nemzet akaratához alkalmazkodni. Ha pedig megfordítva van a dolog s a költségvetés csak utólag szavaztatik meg, ez a gyakorlatban voltaképen azt jelenti, hogy a törvényhozásnak kell a már tényleg végrehajtott kormányzás eredményéhez, tehát a kormány akaratához alkalmazkodni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a visszásság bizonyítja, azt, hogy költségvetési törvények nélkül való kormányzás s annak a helyzetnek előidézése, hogy az országgyűlés idő előtt és kellő ok nélkül oszlattatik el, nagy sérelmet foglal magában és szívesen adom meg e részben a t. előadó urnak az útlevelet, hogy menjen el Angliába, a parlamentarismus elassicus hazájába és keressen példát arra, vájjon valód' alkotmányosság-e az, mely ekként gyakoroltatik, vagy az-e a valódi alkotmányosság és az biztosítja-e valósággal a polgári szabadságokat, a mit mi követelünk? (Élénk tetszés a szélső bal felöl.) Erre mi mulhatlanúl szükségesnek véljük a korona figyelmét felhívni. Aggodalmas érzetet támaszt bennünk a t. cabinetnek ez az eljárása azért is, inert aválasztásokftlehető gyorsasággal ejtettek meg, zordon EÉPVH. NAPLÓ. 1892-97. L KÖTET. téli időben 'tartattak, a mikor az időjárás és járványos betegségek is gátolták az alkotmányos jogukat gyakorló választópolgárokat abban, hogy tekintettel az idő rövidségére, mely nekik szabatott, előzetes szabad gyülekezetekben tanácskozhassanak, e jogukat akadálytalanul gyakorolhassák, s a törvényhozás legközelebbi teendői iránt biztos tájékozást szerezhessenek maguknak, sőt sok esetben nem szerezhettek biztos tájékozást nézetük képviselőjének személyére nézve sem. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezért kötelességünknek tartjuk kijelenteni, mint minden országgyűlés elején kijelentettük, hogy részint e körülménynek, részint pedig a a nagymérvű és megtorlatlanul űzött választási visszaélések miatt, melyeknek a legutóbb lezajlott választások is szomorú és elszomorító bizonyítékát nyújtották, mi e képviselőtestület minden tagjában a nemzet akaratának valódi képviseletét nem látjuk és el nem ismerjük. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ugy a királyi trónbeszéd, mint a t. előadó úr által előterjesztett felirati javaslat, visszapillant nemzetünknek és hazánknak negyedszázados múltjára, megemlékezvén a 67-iki rendezkedésekről. Csanády Sándor: Átkos rendezkedésekről! Eötvös Károly: Míg a trónbeszéd az 1867. évben megteremtett alapot minden rázkódtatástól megóvandónak jelzi, addig a felirati javaslat egyenesen kimondja hogy az 1867-ben előre látó bölcsességgel, megalkotott intézmények továbbra is változatlanul fentartandók. T. ház! A kir. trónbeszéd szövege csak el burkoltan és csaknem elfogadható formában, a felirati javaslat szövege azonban már egész rideg formájában hirdeti a változhatatlanság principiumát, hangoztat oly elvet, melyet a t. előadó úr, de a t. többség sem találhat fel semmiféle elassicus és nem elassicus hazában, egy oly princípiumot, mely a fejlődés megváltozhatatlan törvényeinél fogva egyenesen képtelenség, (Úgy van! (Úgy van! a szélső baloldalon) mely ellenkezik nemcsak az igazsággal, hanem ellenkezik a legegyszerűbb józan észszel is; (Úgy van! a szélső baloldalon.) egy oly principiumot, melyet a politikai érzéknek csak teljes hiányával lehet hirdetni; (Úgy van! a szélső baloldalon.) egy oly principiumot, mely, a természettudomány helyes hasisain bírálva, nem egyéb, mint bolondság, (Élénk helyeslés. Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) melynek a józan észszel biró emberek gyülekezetében helye nincsen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Minek vállal el olyat, a mihez nem ért. (Derültség a szélső bah oldalon.) Eötvös Károly Az 1867-iki törvényekkétségen kivűl nagyfontosságú alkotások. Ez1