Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-9

%Q ft. orsrtgtg ffles 1892. tnáreííiis 8-án, kedden, előtt 25 évvel, 1867-ben az eddig fennállott törvényellenes és alkotmányellenes erőszak megszűntével nyilt meg a nemzet előtt legalább az országgyűlések tanácskozásainak szabadsága, nyiltak meg a vármegyék kapni, állíttatott fel a magyar felelős ministerium és nyerte vissza a nemzet jogainak egy része felett a szabadrendelkezés lehetőségét. De 1867-ben másrészt oly szoros kapcsolat létesíttetett Magyarországközt és ő Felségének egyéb országai és tartományai közt, mely meggátolta a nemzetet és folytonosan gátolja abban, hogy összes nemzeti erejét, anyagi és szellemi erejét egyedül a saját jólétének előmozdítására fordíthassa; (Úgy van! a szélső baloldalon.) oly kapcsolat jött létre, mely súlyosan megsértette Magyarország államjogi önállóságát, de súlyosan megsértette a fejedelem személyazonossága által velünk szövetségben levő országok és tartományok állami önállóságát is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én egyénileg, ezelőtt 25 évvel az akkori kiegyezésnek, az akkori időkre és az akkori szükségletek szerint híve voltam ; de rég meggyőződtem arról; hogy a nemzet életében mulhatlanúl szükséges és szerencsére be is következett haladás mellett lehetetlen többé azokat a szűk kereteket tentartani, a melyek akkor az államéletben oly szorosan meghatároztalak, hanem a nemzet fejlődő erejéhez, képességéhez és izmosodó önérzetéhez képest a nemzet számára, a szabadság és önrendelkezés összes szükségleteit kell megteremteni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Maga a trónbeszéd, maga a t. előadó úr és a t. többség, a mennyiben ezen felirati javaslat az ő nézetét tolmácsolja, elismeri azt, hogy a nemzet 25 év alatt erőteljes haladásnak indult sok téren, elismeri és hangoztatja, hogy közviszonyaink fejlődésének és közállapotaink megszilárdulásának mezején igenis haladás történt. Mi is szívesen elismerjük ezt. Habár nekünk meg kell jegyeznünk, hogy a haladást minden téren nem látjuk egyenletesnek; nekünk meg kell jegyeznünk — és itt rátérek azon politikai erőkre, a melyeket a t. bizottsági előadó úr javaslatában hangsúlyozott — hogy alkotmányos életünk erkölcsi tényezői körében nemcsak okos, jó haladást nem, de fájdalom, visszaesést tapasztalunk. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) A nemzeti jogok fentartásáfaan, érvényesítésében, szaporításában és az alkotmányos kötelességek teljesítésében sokkal kevesebb a tiszta hazafiság, mint volt huszonöt évvel ezelőtt és sokkal több azon körültekintés, a melyről hajdan a nemzet egyes rétegeiben híresek voltak azok, kiket őseink prudentes et circumspecti-nek neveztek. (Derültség és tetszés a szélsőbalon.) Ma sokkal több azon körültekintés, a mely, a mikor a nemzet képviselőinek az a kötelessége, hogy hazájának és nemzetének jogait óvja, érvényesítse és szaporítsa, mindjárt fölteszi magának azt a kérdést: de vájjon ebből nekem, egyedül nekem és közvetlenül nekem mi hasznom lesz? (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Én megengedem, hogy az utilitarismusnak ezen törekvése és szelleme talán az alkotmányosságtól és épen a képviseleti alkotmányosságtól teljesen el nem zárható, mert látom, hogy, fájdalom, oly államokban is, a hol a nemzet önrendelkezési joga teljes, hol a democratia sokkal teljesebb, mint minálunk, az utilitarismus ezen iránya és szelleme ott is fennáll és rombol. Ezt elismerem; ismétlem, látom, hogy ez az alkotmányosságtól el nem zárható. De annyi bizonyos, hogy nemzetünket azon világ-helyzetben , melyben vagyunk és vagyunk századok óta és vagyunk azóta, mióta a most is dicsőségesen uralkodó Habsburgházzal a sors összehozott bennünket, nemzetünket mindenkor szükségképen kellett, hogy a hazafiságnak egy más mérete, egy más természete vezesse és vezette is folyton, szakadatlanul : a specificus magyar hazafiság. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez ismeretes volt nálunk itthon és ismeretes volt hazánk határain kívül, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert nekünk nem csak múló, nemcsak korokhoz, nemzedékekhez és korszakokhoz kötött nagy érdekeket kellett megóvnunk, hanem rokontalanul állva itt Európa közepén, meg kellett védenünk fajunk fentartását és mert ennek feltétele volt államunk függetlensége, tehát államunk függetlenségét is és mert ennek feltétele volt a mi különös világhelyzetünkben a szabadság szeretete, tehát a szabadság szeretetét és fentartását is. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) E három együtt tette a magyar hazafiság jellegét azzá a sajátsággá, a melyről mi legalább egész bizton hiszszük, hogy megmentette ez országot és nemzetet és ez államnak nemzeti jellegét és a melynek számára a mi államunknak egész áll imi függetlenségét akarjuk visszaadni. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon ) Ez az igazi politikai erő, t. előadó úr, az, a mely az önök kezén nem növekedett; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) ez az a politikai tőke, a melyből a nemzetnek csak kára, de haszna nem lehet. És épen a t. előadó úr úgy tudja, mint mi, hogy az ország kivált államjogilag ezer oldalról mennyire és minden kérdésben akadályozva volt saját nemzeti érdekeinek valósításában és noha úgy tudja, mint mi, mégis azt merészli mondani előttünk és a nemzet egész színe előtt, hogy a nemzet önmaga függetlenül intézi saját ügyeit. (Derültség a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Hiszi ezt ? Azt már