Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-9

4g 9.orsiá,g*s fllés 1892. máre*ins 8-án, kedden* működésének irányára semmíképen sem derítenek és a melyek egyáltalán ellenkeznek azzal, a mit t. előadó űr mondott, hogy a válaszfelírat nyiltan és határozottan nyilatkozik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) »Felséged legmagasabb trónbeszéd ében« mondja a válaszfelírati javaslat és itt reátérek a felekezeti aggályokra . . .»a vallási ügyekre nézve azon biztos remény és uralkodói kívánat lett kifejezve, hogy az egyház és az állam magasztos hivatásaikat az eddig fennállott összhangban fogják teljesíteni«. Igaz, hogy a királyi trónbeszédben e passus kissé más szavakkal, de ugyanazon értelemben előfordul; de ott sem jelent semmit, itt sem jelent Bemmit. (Derültség a, baloldalon.) »Biztosítjuk Felségedet — úgymond — hogy ha e czél elérésére a mi közreműködésünk szükségessé válnék, minden tőlünk telhetőt elkövetünk arra nézve, hogy a kölcsönös erdekek és jogkörök megóvása mellett az egyház és állam közötti összhang föntartassék. Hívek maradunk egyébként a jogegyenlőség azon magasztos elvéhez, mely törvényeinkben már régebben lefektettetett és a melynek a vallási ügyekben is következetes alkalmazása leginkább képes a honpolgárok közötti hazafias egyetértést biztosítani.« T. ház! A felirati bizottság igen t. előadója, másutt ugyan nem, de e szavakban tökéletes nyíltsággal és határozottsággal fejezte ki magát, hogy t. i.: »a kölcsönös érdekek és jogkörök megóvása mellett fönn kell tartani az állam és egvház közötti összhangot«, továbbá, hogy : »hívek maradunk egyébként a jogegyenlőség azon magasztos elvéhez, mely a hazafias egyetértés biztosítására szükséges«. De hát azt hiszi a t. előadó úr, hogy az aggodalmak, különösen a felekezeti aggodalmak e néhány czifra szóval csillapíthatok ? (Élénk tetszés bal felöl.) Azt hiszi a t. előadó úr, hogy az aggodalmak azért vannak, mert mi nem hirdetjük, hogy e jogegyenlőség talaján állunk és azért vannak, mert mi nem hirdetjük a hazafias egyetértés előnyeit"? (Helyeslés bal felől.) Vagy talán azért, mert mi nem ismerjük el az egyház és az állam feladatainak magasztosságát "?. Elismerjük azt, t. előadó úr, valamennyien, inéjí azok is, a kik ez aggodalmakat előidézik, sőt hirdetik mindezt, még jobban és buzgóbban, mint a t. előadó űr. (Helyeslés a szélsőbalon.) Az aggodalmak nem e miatt vannak, hanem támadtak az elkeresztelési kérdés miatt, mert bizonyos oldalról kétségbe vonják az állam törvényhozásának fenhatóságát és a hozott törvény hü végrehajtásának lehetőségét. (Helyeslés bal felől.) Ily kérdések körűi merültek fel az aggodalmak. De már most keressen a t. előadó úr a parlamentarismus classicus és nem classicus hazáiban embert, a ki megérthesse azt, hogy a valóban létező aggodalmak e kérdések körűi már most az ő felirati javaslata által mikép esillapíttatnak le? (Derültség bal felől.) A parlamentarismus ismerős classicus hazái között egyben sem talál olyas valakit, a kit e tekintetben e felirati javaslat megnyugtathatna. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) E fölirati javaslatban egy helyütt van meg — én legalább ezt csak egy helyen vettem észre — a kormány és a többség irányának jellemzésére e két szólamnak fölhasználása, hogy : »Fokozatos haladás és szabadelvű irány.« »A folytonos reformmunka — úgymond — és a fokozatos haladás tehát az, melyre mi az országgyűlés alatt törekedni fogunk* ... és másutt valahol, most hamarosan nem találom meg, a kormánynak szabadelvű irányt tulajdonít e fölirati javaslat. T. ház! A mi fölirati javaslatunk előterjesztésénél lesz szerencsém bővebben indokolni, hogy én sem a fokozatos haladást, sem a valósággal szabadelvű irányt, sem a kormány, sem a többség működésében biztosan felismerni nem tudom. Már maga a fölirati javaslat például míg egyrészről a valutarendezést, a közigazgatás államosítását és az igazságügyi reformokat a közigazgatási téren melegen óhajtja és üdvözli és e tekintetben legalább nyílt és határozott, addig például a megtámadott képviselőválasztások feletti bíráskodásról egy szóval sem mondja, hogy azt óhajtja és melegen üdvözli, hanem csak annyit mond, hogy annak »komolyan és beható figyelemmel elébe néz«. (Derültség a szélsőbalon.) Már most, hogy a közigazgatás államosításában mi a fokozatos előhaladás és mi a szabadelvű irány és a képviselőválasztások feletti bíráskodásnál, az óhajtásnak és meleg üdvözlésnek hiányában mi az igazi szabadelvűség és az igazi előrehaladás: azt sem ezen felirati javaslatból, sem a t. előadó úr előterjesztéséből megismerni nem tudom, de látom, majd bővebben indokolni is fogom, hogy a t. kormánynak és a t. többségnek szabadelvűsége nagyon gyenge. Úgy van a többség a szabadelvűséggel, mint a taposó erő a taposó-malom kerekével: azt gondolja, hogy mindig felfelé és előre lép és a kerék mégis mindig lefelé megy. (Tetszés a szélső baloldalon.) Az utóbbi időnek tapasztalatai ezt igazolják, T. ház! Mi ezen az oldalon szükségesnek tartjuk, hogy ő Felsége figyelme felhívassék arra a körülményre, melyben mi sérelmet látunk és a mely előállt az által, hogy a kormáay látható és igazolható szükség nélkül az országgyűlést akkor oszlatta fel, a mikor a költségvetési törvény még tárgyalva és megszavazva