Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-9

1 országos alél 183S. Biárczius 8-án kedden. 47 Erre — ä miben pedig a nemzet ügyeinek egész nagy seregére nézve egy jottányi igazsága sincs a t. előadónak — nem terjeszkedem most ki. Majd ha magam és elvbarátaim nevében javaslatunkat benyújtom, akkor visszatérek ezen kijelentésre is. De azt mondja továbbá a bizottsági előadó úr — és erre nagy súlyt fektetett — hogy a felekezetek és egyházak kebelében — ha félre nem értettem, szavainak ez volt értelme — olyan aggodalmak merültek fel, melyekkel szemben nyíltan és határozottan ki kellett jelenteni a felirati javaslatban, hogy a törvényhozást, illetőleg a többséget és a kormányt a felekezetek közötti egyenjogúság vezeti; hogy a netalán felkeltett aggodalmakat, a felekezetek közötti egyenjogúság alapúi vételével akarják eloszlatni. Itt legalább van valami halvány tar- . talom, melyre később visszatérek. Igaz, megvallom, hogy a felirati javaslatért az előadó úr a felelősséget nagy mértékben magára vállalta, a mit elismeréssel veszek tudomásul azért, mert rajta kivííl egy parlamenti embert sem ismerek, a ki sietett volna a felelősséget ezért magára vállalni, tehát törvényes apaságát ő legalább szívesen constatáíta. E javaslatnak némely fejezetéből, ha az ember belőle tanulni akar, ha az ember keresi, hogy voltaképen mi van benne, mi az elv, mi az irány a felvetett kérdés elintézésére nézve: nincs oly nagyító üveg és ép szem a világon, (Derültség a szélsőbalon.) nincs Shakespeare-i genie, mely valamit képes legyen kiérteni, vagy találni mást, mint egy csomó szót, egy csinos semmit. Ha méltóztatik a t. ház megengedni, lesz szerencsém néhány fejezetet felolvasni. (Olvassa) : » Tudjuk és elismerjük, hogy közállapotaink különböző ágazataiban még igen sok alkotni, pótolni és javítni való van;« de hogy miben, mit, mikép kell pótolni, javítani és alkotni, erről nem szól. »Nagy megelégedéssel látjuk, hogy Felséged kormánya szilárd elhatározással hajlandó a reformok munkáját az egész vonalon felkarolni és mi teljes készséggel ígérjük, hogy ez üdvös munkában mi is hasonló szellemmel és buzgósággal fogunk részt venni.« Miben és minő szellemmel ? Mit tesz az, hogy hasonló szellemmel? Mert azt, hogy a kormánynak mi lesz a szelleme, megmondani nem tudja, de nem is akarja s nem is meri. (Tetszés a szélső baloldalon.) Hanem azért hozzáteszi, hogy ő is hasonló szellemmel és buzgósággal részt fog venni a munkában. Továbbá így folytatja a javaslat: »A legmagasabb trónbeszéd rendén kilátásba helyezett javaslatok a szükséges reformoknak nagy terjedelmét ölelik fel.« Lehet, hogy nagy. lehet, hogy nem nagy, véleményem szerint a lehető legkisebb mérvét ölelik fel. De folytatja: »Örömmel járulunk azoknak megalkotásához, de nem mulaszthatjuk el annak kijelentését, hogy minden újabb alkotásnál gondos figyelemmel fogjuk mérlegelni azon anyagi és szellemi erőmennyiséget, mely e reformok számára rendelkezésünkre áll.« De hol van az a mérleg akár a méterrendszer, akár egyéb rendszer szerint, mely azon szellemi erő mennyiséget megmérheti, (Tetszés a szélső baloldalon.) melylyel a t. előadó úr majd buzgósággal siet e reformmunkálatok végzésére? Ez oly szó, a melyet én megérteni nem tudok s melyről az előadó úr számot adni nem tud s a mely felett az egész ország és saját törvényhozásunk is csak mosolyogni kénytelen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) »Nem fogjuk elfelejteni, hogy az államháztartásunk rendezésében elért siker mily súlyos küzdelmek és nagy erőmegfeszítéseknek képezi drága eredményét (Több hang a szélső bálról: Bizony drága!) s épen ez élénk emlékezet fog megóvni attól, hogy ne koczkáztassuk a rendezett pénzügyi állapot előnyeit.* Ezt értem, de ezután következik: »E vezéreszme figyelemben tartása mellett sem kételkedünk abban, hogy az ország anyagi erejének, a közvagyonosodásnak gyarapodása meg fogja adni a szükséges reformok anyagi eszközeit. Ily természetes gyarapodását reméljük mi az ország szellemi és politikai tőkéjének is, mely a reformok sikerének másik tényezőjét fogja képezni«. Az egyik tehát a közvagyonosodás gyarapodása, (Halljuk! Halljuk!) a másik pedig az ország szellemi és politikai tőkéjének gyarapodása. E két tényezőt képzeli a t. előadó úr, mint a reformok sikerének valódi tényezőit. Az ország szellemi és politikai tőkéje magyarázatot igényel. Majd az én és elvbarátaim felirati javaslatának előterjesztésekor lesz szerencsém hivatkozni arra is, mit értek én szellemi és politikai tőke alatt és minőnek ismerem én s fájdalom — ha szemet hunyni nem akarunk — ismerjük valamennyien azt a szellemi tőkét, melyet 15 — 20 év alatt önök gyűjtöttek. Mivé lett az a tőke az önök kezében, pedig mit várunk mi ama szellemi tőkétől és minőnek óhajtjuk azt mi? De mindent összevéve, ezek oly széles keretű dolgok, oly mindennapias, oly általános, a gyakorlati politikai életben oly semmit nem mondó, oly semmi súlylyal nem biró szólamok, a melyek fényt és világosságot a törvényhozás irányára, a többség-