Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-18

254 18. erss&gos ülés 1892. m&reaius 19-én, szombaton. az ő beszédében kiemelni nem hallottam. Nem I akarom azt sem vitatni, hogy mennyire tekinthetjük jogosultnak vagy indokoltnak az országgyűlés időelőtti feloszlatását, hanem csak egy dolgot kívánok kiemelni: azt tudniillik, hogy mikor az előbbi országgyűlésen az öt hónapra szóló indemnyti javaslat előterjesztetett és a t. kormányhoz egyenes felszólítás intéztetett az iránt, vájjon az öt hónapra kiterjedő indemnyti javaslat az országgyűlés időelőtti feloszlatásának ezélzatával terjesztetik-e be, ezt határozottan megtagadta és mégis időelőtt oszlatta fel az országgyűlést. (Igazi Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) Ilyenek után ne méltóztassanak csodálkozni, h i a háznak ezen oldala ezentúl a t. kormánynak eljárását nem politikai nyilatkozatai és ígéretei szerint, a melyekben oka van alaposan kételkedni, hanem tisztán előterjesztett javaslatainak tartalma szerint fogja megbírálni. (Élénk helyeslés hal felöl.) És hogyha ez előzményekkel szemben, a melyeket részletesen elemezni nem akarok, bár eléggé érdekes anyagot szolgáltatnak, a ház ezen oldaláról az a követelés állíttatik fel, hogy minden más reformmunka előtt a választási törvénynek revisioja, (Élénkhelyeslés bal felől.) továbbá a választások igazolásának független bíróság kezébe helyezése eszközöltessék, (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) mert csak így lehet üdvösen áttérni a többi reformmunkákra, megmondom az okát annak, hogy miért kellett nekünk ebhez a sorrendhez ragaszkodnunk. (Halljuk! Halljuk!) Megmondom azt is, miért tartom sürgősebbnek és miért nem ércek egyet Hegedűs Sándor képviselő úrral, ki a közigazgatási javaslatokat sürgősebbnek tartja. (Halljuk!) Sürgősebbnek tartom azért, mert az ily törvényjavaslatok tárgyilagos megvitatása inkább eszközölhető az országgyűlés kezdetén, mintsem annak végefelé; (Igaz! Úgy van! bal felöl.) másfelől inkább van biztosítva annak törvényerőre emelkedése és így végrehajtása, legalább a múlt országgyűlés végén tett szomorú tapasztalataink után. (Igaz! JJgy van! bal felől) Elismerem, hogy a közigazgatási javaslatok is sürgősek, de vizsgáljuk meg a dolgot, vájjon a választási törvény revisioja, vájjon a curiai bíráskodásnak előbb való letárgyalása csak egy napig is elhalaszt) a-e a közigazgatási törvények életbeléptetését. Én ezt kereken tagadom s azért tartom amannak megoldását a legsürgősebb kérdésnek, a mely biztosítja a választások tisztaságát és szabadságát, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mely biztosítja azt, hogy a nemzeti közvélemény a a választásoknál szabad nyilvánulást találjon, hogy a tisztviselő se legyen pária és rabszolga, a kinek nemcsak az ellenzékre nem szabad szavaznia, hanem kinek, ha tartózkodik is a szavazástól, Damokles kardja lebeg a feje felett. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Többet mondok és ez nagyon érdekes, méltóztassék meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Annak a szegény tisztviselői karnak még az sincs szabad tetszésére bízva, hogy ha kormánypárti és kormánypártit akar megválasztani, hogy akkor bizalmának szabad kifejezést adjon azon egyén irányában, ki iránt bizalommal viseltetik. Ennek most legújabban tanújelét tapasztaltuk, (Egy hang bal felől: Újbánya!) erre nem akarok reiectálni, ott nem tisztviselőkről volt szó, hanem a budai kerületben, hol két kiváló tisztviselő óhajtott társainak bizalmából a képviselői állásra reflectálni és mindkettő kijelentette, hogy miután kartársainak bizalma feléje fordult, ha más kormánypárti lépne is fel, ragaszkodik jelöltségéhez és mi történt? Elég volt nem mondom Írásbeli, de szóbeli ukáz arra, hogy egyikök kijelentse lemondását a t. minísterelnök úrral fennálló régi barátságra hivatkozva. (Mozgás jobb felől.) Ez nyilvános dolog, a kormánypárti lapokban is benne volt, tehát ezt fel lehet hozni. S így ő kénytelennek érezte magát a jelöltségtől viaszalépni. Ez tehát a választási szabadság, t. képviselőház? (Mozgás jobb felöl.) És ez már nemcsak Budán történt meg, hanem sok helyen, hogy hivatalos jelölteket küldtek a kerületekbe s még azt sem engedték meg, a midőn kormánypártit is akartak választani, hogy szabad legyen a választás a jelöltek között, hanem rájuk'; tukmálták a hivatalos jelölteket. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ha így áll a dolog, t. képviselőház, akkor ez a legfontosabb, a legégetőbb kérdés. De hogy indokoljam azt, hogy ezen javaslatnak letárgyalásával a közigazgatási új szervezet életbeléptetése egy napi késedelmet sem szenved, bátor vagyok a t. házat egy körülményre figyelmeztetni, tudniillik arra, hogy az a. közigazgatási törvény csak a mostani megyei tisztviselők mandátumainak lejárta után lesz életbeléptethető, mert annak semmi esetre sem volnék barátja, hogy időközi állások megüresedése szerint az egyik megyében egy huszadrész, a másik megyében egy tizedrész, a harmadik megyében pedig egy harmadrész legyen állami közigazgatás a megyei mellett, mert ez csak a közigazgatási rendszerek Összezavarása lenne (Élénk helyeslés a baloldalon.) s mert ez a közigazgatás iránt a bizalmat, nemcsak a mostani megyei közigazgatás iránt, de az új szervezet iránt is teljesen megingatná. De hogy ezt így contemplálnák, azt nem is imputálom a t. kormánynak. Ha tehát a törvény csak ezen mandátumok lejárása után lesz csak életbeléptethető, a mitől tehát még évek választanak el bennünket, akkor a választási törvény revisioja és a curiai bírás-