Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.

Ülésnapok - 1892-18

IS. országos ülés 1802. Karcsún* 19-én, szombaton. 253 az már oly hazaellenes, égbekiáltó bűnt képez, a mint azt önök közül némelyek feltüntni szeretnék, hogy ezzel oly megrázkódtatásnak teszszük ki az egész közjogi alapot, mely catastrophárä vezethet. (Helyeslés a báloldalon.) A mi követeléseink a nemzeti érdekek ápolása és a nemzeti aspiratiok kielégítése tekintetében egyátalán nem mennek túl azon a kereten, a melyeket nekünk e részben a kiegyezés felállított, hanem azokba beleilleszkednek és beférnek. Es engedjenek meg a mi részünkön is egy kis jogismeretet, egy kis jártasságot a törvények magyarázásában, engedjenek meg nekünk legalább ez irányban annyi illetékességet nekünk. \ a kik a Deák-pártnak voltunk hívei, a kik akkor is, a mikor a túloldal egyes kiváló tagjai ezen kiegyezés alapját egész vehementiával megtámadták, védelmeztük azt a parlamentben és a parlamenten kívül, mondom, engedjenek meg nekünk legalább annyi illetékességet, a mennyit vindicálnak maguknak Tisza Kálmán és Hegedűs Sándor t. képviselő -arak, (Helyeslés a baloldalon.) a kik akkor megtámadták a kiegyezést, a leghevesebben kívánva annak megváltoztatását s ma mint annak legelső s leghívebb védői kezdenek szerepelni. Csakhogy igen jól jegyezte meg gr. Apponyi Albert t. képviselő úr, hogy e tekintetben álorthodoxiába esnek, egyik túlzásból, t. ház, a másik túlzásba, egyik következetlenségből a másik következetlenségbe, azok, t. ház, a kik bennünket szeretnek következetlenséggel vádolni; (Élénk helyeslés a baloldalon.) pedig egész következetességük a következetlenségek következetességében áll. (Derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hát t. ház, az a nagy következetesség. Tisza Kálmán és Hegedűs Sándor t. képviselő urak részéről, hogy mikor nyolez éven keresztül támadták a közjogi alapot, akkor nem régiben itt nyilvánosan beismerte Tisza Kálmán képviselő úr, hogy az alap mindjárt végre lett hajtva, tehát nem volt alapos a nyolez évi támadás; és aztán elveinek felfüggesztésével vállalkozott azon alapon, melyet oly erősen támadott a kormányzásra : és most tovább megy és felfüggesztett elveinek megtagadásával is a teljes változhatlanság tbeoriáját állítja fel. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ez az a nagy következetesség. És azokat a változhatlansági theoriákat pedig önmaga roegezáfolta, mert mint előbb volt szerencsém említeni, a közös ügyek ő alatta kiterjedésben nyertek. Azután, hogy nem is volt teljesen végrehajtva, hogy neki is maradt még valami életbe léptetni való a duálisaméból és a paritásból, mutatja, hogy csak a legutóbbi időben a »esászári királyi« czímbe sikerült neki annyi vaj adás után az »és« szócskát beiktattatni. S a t. ministerelnök úrnak itt a házban ép a napokban felolvasott egyik jelentése épen azt bizonyította, hogy külön intézkedés kellett arra, hogy a külföldön a paritás s az állami önállóságunk a magyar honpolgárokra nézve teljes elismerésre jusson, a mi talán még ma sincs mindenütt kifejezésre juttatva. S méltóztassék nekünk elhinni, hogy sokkal nagyobb szolgálatot teszünk a, kiegyezési alap megszilárdításának, midőu ez alapon közjogunk tovább fejleszthetését vitatjuk, azon mértékig, a meddig a kiegyezés kezünket meg nem kötötte és ez alapon a nemzeti aspiratiok jogos igényei\ nek kielegíthetését hirdetjük, mint azok, a kik, mint Tisza Kálmán t. képviselő úr is, ez alapon a közjog tovább fejleszthetésének és nemzeti szellemben való kiépítésének lehetőségét megtagadják, (Úgy van! Úgy van! a balfelöl.) és a nemzeti aspiratiok kielegíthetését is konokul elvitatják. Azok gyöngítik a bizalmat a közjogi alap tartóssága és jósága iránt, míg mi felgerjesztjük. (Úgy van! Úgy van! balfélöl,) Azonkívül ne méltóztassék feledni, hogy a kik a nemzeti jogosult aspiratiok kielégítéséről le akarják szoktatni a nemzetet, a kishiiííséget és önbizalmatlanságot keltik fel beone, a mi által lehetetlenné teszik a nemzeti erő kifejtését, akkor a midőn nagy idők fognak következni és arra szükség lesz. (Élénk helyeslés balfelöl.) Es azok, a kik úgy gondolkoznak, mint Tisza Kálmán t. képviselő úr, a kik a nemzetben az önbizalmatlanságot akarják fejleszteni, legkevésbbé lehetnek hívatva a magyar nemzeti közélet vezetésére, mert az ő álláspontjuk nem a nemzeti erő kifejtésére, hanem annak elernyedésére fog vezetni. De nem akarom a közjogi szempontok fejtegetésével a t. házat tovább is fárasztani, hanem áttérek a belreformok és ezzel kapcsolatban, hogy az által is rövidíthessem beszédemet, a parlamenti helyzet jellemzésére, (Halljuk!) A mi a belreformok kérdését illeti, e tekintetben — s periig itt az ország érdekében legnagyobb sajnálatomra — kénytelen vagyok teljesen egyetérteni gr. Apponyi Albert azon kijelentésével, hogy ez irányban, legalább a közel jövőben, a legkisebb reményeket táplálhatjuk és azok elé a legnagyobb bizalmatlansággal kell néznünk. És honnan merítem e bizalmatlanságot? Az országgyűlés összejövetelének előzményeiből, melyek megingatták hitemet a t. kormány politikai ígéretének komolyságában és őszinteségében. Nem akarok mindama tények felsorolásába bocsátkozni, melyeket már mások, de kivált t. pártvezérem gr. Apponyi Albert felsorolt és melyek ezt indokolttá teszik, én csak egy körülményt akarok azokhoz még hozzácsatolni, melyet