Képviselőházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–márczius 26.
Ülésnapok - 1892-18
252 í8 « ors«ög»s ölés 1892. mirezius 19-én, szombaton. kérdésekre, melyek még eddig megoldásra nem találtak. (Úgy van! Úgy aan! bal felől.) Önök azonban a továbbfejlesztés kifejezést félremagyarázták, talán némelyek szándékosan is, azért, hogy a felfelé gyanúsításnak további tért találjanak és miután magának ezen alaptételünknek czáfolatába bocsátkozni nem tudtak, mert azt megczáfolni nem képesek. Gr. Apponyi Albert: Nem is lehet! Sághy Gyula: Mit tettek tehát? Bele kapaszkodtak abba a hasonlatba, a melyet t. pártvezérünk gr. Apponyi Albert arról az épületről mondott, a melynek ablakai még nincsenek mind beillesztve, a melynek tetején még hézagok vannak. Én megengedem Jókai Mór t. képviselő úrnak, hogy mint minden hasonlat sántikál, többé-kevésbbé ez is sántikálhat. De hát, t. ház, a legtalálóbb hasonlatot is félre lehet magyarázni s ez által azt más értelemre vezetni, mint- a minő értelme annak eredetileg volt. Megmondom azt is, hogy milyen értelemben tétetett a hasonlat. Úgy, hogy nem az alapra, nem az alaptörvények alkotására magára, hanem azoknak végrehajtására, betűjük és szellemtik szerint teljes érvényre juttatásukra és azon kérdésekre vonatkozott az, a melyek megoldatlanul maradtak s a melyekre nézve kezeink megkötve nincsenek és ez értelemben maguk a t. túloldal szónokid, így Jókai Mór t. képviselő úr is elismerte, hogy nem lehet minden törvényt egyszerre életbeléptetni, de sőt némely törvények, a melyeknek végrehajtása üdvös volna, máig sincsenek végrehajtva, például épen ő emelte ki a választási törvényt, a melyről azt mondta, hogy jó volna, ha teljes szigorral életbelépne. Ily értelme van a hasonlatban említett hézagoknak s ép a t. túloldal részéről, épen Tisza Kálmán t. képviselő úr részéről, tudniillik ép az ő kormányzata alatt történt a visszafejlesztés, (Úgy van! Úgy van! bal felől.) a közösügyek szaporítása, melylyel ő egyenesen annak egyes ablakait betörte, egyes zsindelyeket a háztetőről leszakított, átlyukgatott, (Igaz! Úgy van! bal felőL) mely ekén keresztül, ha ezek idejében kitatarozva nem lesznek, az idő viszontagságai behatolhatnak s az épület összeomlását idézhetik elő. (Élénk helyeslés bal felől.) És higyje meg nekem a t. túloldal, hogy ezeket az ablakokat mindig jobb és előnyösebb a magyar nemzetre nézve nemzeti Szitiű zászlókkal betölteni, mint a sárga-fekete jelzőzászlókkal. (Úgy van! Úgy van! bal felöl) És mindig jobb ennek a ház tetejének a hézagait a magyar nemzeti czímerekkel befödni, mintsem a kétfejű sasokkal. (Élénk helyeslés bal felöl.) Beöthy Ákos: Erre feleljen Beksics! (Élénk derültség.) Sághy Gyula: Különben, t. ház, én azt hiszem, hogy semmiféle hasonlatnak az elferdítésével sem lehet az igazságot letagadni. A nap fényét is elboríthatják ideig-óráig a fellegek, de áttör azokon annak fénye és sugarai annál élénkebben és melegebben áradnak majd szét. így leszünk ezen igazsággal is, melyet mi ezen padokon hirdetünk. Azon számos ferdítésekkel szemben, melyek irányunkban és álláspontunk iránt e részben a túloldal részéről történtek, kénytelenek vagyunk, bár nem szeretjük az ismétléseket, az egyszeregy alapigazságait ismételni. Mit kívánunk mi •! A közjogi kiegyezésnek úgy bettti, mint szelleme szerinti teljes végrehajtását és érvényesítését ; (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) ezen kereten belül, a mely kereten belül a közjogi kiegyezés kezeinket meg nem kötötte, ezen alapnak nemzeti szellemben és állami önállóságunk érdekében való tovább fejlesztését. Mikor mi ezen alapon, például kívánjuk a fiumei kérdésnek megoldását közjogunk szellemében és Magyarország érdekében a törvényes tényezők befolyásával, a mely ügyhöz Ausztriának semmi köze sincs: vájjon ez szintén megingatása a közjogi alapnak vagy felforgatása a horvát kiegyezésnek? (Helyeslés a baloldalon.) Mikor mi a külön magyar udvartartást hangoztatjuk, a civillista nem közösügy és a külön civillista ezen követelményt természetszerűleg magában hordja, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) mikor mi e tekintetben csak a törvény szellemének megfelelő állapot létesítését kívánjuk, mert a mai állapot nem felel meg közjogi állásunknak, állami önállóságunknak és függetlenségünknek: akkor követelésünkkel a közjogi alapot teszszük ki rázkódtatásnak? (Úgy van! a baloldalon) Vagy mikor a kettős monarchia természetének megfelelőleg a követségi és consulatusi épületeken — miután közös czímerünk, közös zászlónk nincs és ilyent nem is kérünk — az osztrák zászló mellé a magyar állami czímer kifüggesztését is követeljük, a mi a paritásból, a kiegyezésből szükségkép folyik : akkor ismét megingatjuk a közjogi alapot? (Helyeslés a baloldalon.) Vagy mikor követeljük, hogy a diplomatiai érintkezésben is mindenütt kifejezésre jusson a magyar állam függetlensége és önállósága : akkor a közjogi alap megváltoztatására törekszünk? (Úgy van! a baloldalon.) Vagy mikor a valutarendezés alkalmából az önálló jegybank felállításának követelményét hangoztatjuk, a mihez teljes jogunk van: akkor is a közös alapot bolygatjuk meg? Vagy mikor gazdasági függetlenségünk nagyobb mérvét kívánjuk: akkor is a kiegyezési törvényeket érintjük? Avagy mikor a magyar katonai akadémia felállítását 1 kívánjuk, a magyar katonai nevelés érdekében,
